About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

ÍRÓI ADATLAPOM – KUSTRA FERENC JÓZSEF

Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is.
Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1000 verses mű, kéziratban. Novellákban is van kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 4000 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban (Az egészből cca. 300 senrjú formában íródott!).
(A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!)
Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle „szabad-liberális” versformát!

Naponta írok, lelki kényszerem van rá. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam.
Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből kb. 320 készült!), sőt megalkottam a HIAQ -t és TANQ -t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ -nak HIAfo néven (6-6-8). Itt akkor az első sorban a konklúzió van, így először azzal ismerkedünk meg és a 2. + 3. sorban van –utólagosan- a magyarázó szöveg!
Verseket is írom sokféle formában, ahogy az adott szótagszám és rímképlet megkívánja! Sőt, a mondanivaló hathatósabb kifejezése érdekében, preferálom a vegyes versformákban írást.

Még írok; 10 szavasokat, valamint oximoronokat, apevákat és tükör apevákat és ezeket írok más formákkal vegyesben is.
Továbbá; sedoka –t, limerik -et és septolet -et is, meg visszatérő rímes, belső rímes  és anaforás műveket. Ezekben a versformákban szakirodalmi szinten, szinte alig van szerző és ők is főleg csak, a bő 100 évvel ezelőtt éltek közül kerültek ki.
Megalkottam a kutatásaim alapján, még az alábbi versformákat: (Már ezeket is írom és használom is, szerzőtársakkal közös művekben is! Kezd terjedni, mert mások is elkezdték ezeket fölhasználni!)
~ „3 soros-zárttükrös” versformát. Ez "magyar vers", de az eszmeisége hasonló, mint a „sedoka” -é. 2020 szeptemberében értesültem, hogy egy poéta társamtól. hogy ő már 2014- ben is írt ilyen szerkezetű versszakokat, de én nem tudtam. Így akkor megállapítjuk, hogy az eredete a homályba vész. Én azonban fönntartom a jogot, hogy magamban-magamnak én találtam föl és így alkalmazom is és hirdetem is! Sőt, én ezt a háromsorost általam alkotott szabályok korlátai közé szorítottam!
~ „LÉPCSŐZETES” versformát. Az elnevezés a soronkénti egy szótagszám emelkedésre utal.
~ „Grádics” versformát. Az elnevezés a középre igazított versszak kétoldali lépcsőformájára utal.
~ „6 soros” versformát. Ez elsősorban pszichológiai, vagy ehhez közelítő témájú versnek alkalmas.
~ „9 soros” versformát. Ez három „blokkból” áll, így a témán belüli elválasztásokra is alkalmas.
~ „Farkasfog” versformát. Ez rövid és hosszú sorokból áll, így a mondanivaló kifejezett hangsúlyozására ad lehetőséget.
~ „A hairon” -t és a „haironix” –ot. Ez a haiku továbbfejlesztett formája.
~ „Senrjon” -t és a „senrjonix” –t. Ez a senrjú tovább fejlesztett formája.
~ 10 szavasokból továbbfejlesztett „10 szavas DUÓ” –kat, amiknek az eszmeisége azonos a „sedoka” –éval. De még további fejlesztéseket is végeztem és megalkottam a „15 szavas-6 sorban” -okat is.
~ Az apevát is továbbfejlesztettem és megalkottam a „bapevát”, valamint így akkor a tükör apevát is.
Ezekből párokat vagy csokrot is írok és írjuk a szerzőtársakkal is, sőt más szerkezetű versszakokkal vegyesben is. Ezeknek is kötött a szótagszámuk és a rímképletük. Ezeket is már írom, nemcsak egyénileg, hanem szerző-társakkal együtt is.

Szinte minden versformában írok, vagy a szerzőtársakkal írnunk, normál, romantikus és erotikus témában is! Továbbá; tematikus írásaim is vannak mindenféle ünnepekhez, eseményekhez és az is az állandó repertoáromban van.
Ezen új versformáknak a WIKIPÉDIÁRA történő föltétele folyamatban van.
Szívesen írok olyan "műveket", (Vagy írunk a szerzőtársakkal!) melyekben a különféle stílusosokat vegyítem a legváltozatosabban... Ezt hívják Alloiostrofikus versformának.
Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Hozzászólás-visszaigazolásokból tudom... mert határtalan elismeréseket kapok, kapunk!)
Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki „más vers-stílust” használ. (Az olvasói visszaigazolások szerint ezek is fölöttébb sikeresek!) Írtunk már több, 2 és 3 szerzős Renga-láncverset is, eredeti stílusban, itt nincs változatosság, mindenki haikut ír!
Sőt, mivel az olvasó ilyeneket máshol nem olvashat, így tőlem, vagy a társakkal közös műveinkből extra különleges és fölséges élményeket kap.
Ilyen, írói duó, vagy trió a szakirodalomban –rajtunk kívül- nem lelhető föl! Én nem leltem ilyenre!) Pláne, hogy a társaim, mind nők!

Kurzusvezetői jártasságom, gyakorlatom:
1) Bűnügyes (vizsgálóként és nyomozóként) rendőrtiszt koromban, már 3 éves gyakorlati munkám után (1976. –tól) mindig volt mellém adva kezdő kolléga, akit tanítanom kellett a szakmára. (Volt, amikor egyszerre kettő is!)
2) A magyarok, kezdő vállalkozási világában, vállalkozóként elkészítettem egy oktatási tananyagot és azt oktattam (1992. évtől 2005 évig) cégeknek és egyéni vállalkozóknak. (Kommunikáció, testbeszéd, tárgyalástechnika, stb.) Én is és az anyagom is fölöttébb sikeres volt, mert a lényege az volt, hogy magyar aggyal, magyar anyanyelvű hallhatóságnak írtam… és persze magyarul adtam elő!
3) 2014 óta már 30 főt oktattam (Távoktatásban!) az írói mesterségre, a poéta szakmára és jelenleg is van 1 tanulóm. És van 3 fő aspiráns is.

Már 1998-ban volt több mint 200 verses művem és az akkori, pesti művészvilág egyik prominense, akinek odaadtam elolvasni, rám parancsolt, ahogy a műveimet azonnal jelentessem meg, mert a társadalomnak ezekre a versekre, mondanivalókra van szüksége…
Anyagi helyzetem, azonban soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, így (jelenleg; 9) irodalmi portálokon publikálok. Manapság úgyis ez a divat! Volt még több honlap is, ahol publikáltam, de azok megszűntek.
A jelenlegi publikálásaim listája: (2020. 02. 19.)
1) Poet.hu 813 vers (Itt 1352 fő jelölte be, a figyelőjükbe vettek és így ők minden megjelent művemet elolvassák. (Magasan: Első vagyok) A régebben megjelent műveimnél a statisztikai számból látni, hogy vannak olyanok, amiket több 10.000 fő olvasott el.
2) Napkorong.hu 1768 vers + 10 novella
3) Irodalmi Rádió 1340 vers + 4 novella
4) Vers.hu 909 vers
5) HOLNAP MAGAZIN 317 vers + 8 novella
6) Lidércfény 76 vers + 3 novella
7) Poéma.hu 368 vers
8) Versek.eu
9) Szerelmesversek.hu
Ezen utóbbi három oldalon én vagyok az admin.
Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.
10. A Hold is velünk dalol - Irodalmi Rádió 2018 (Apeva- haiku antológia)
11. Életünk és ihletünk a COVID19 idején – Irodalmi Rádió 2020 (Járványról; Antológia)
Egyébként tősgyökeres vecsési vagyok. Az idén, betöltöttem a 72. életévemet.
A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi (vizsgáló, nyomozó, hirtelen-halálos helyszínelő) rendőrtiszt voltam.
6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 10. 01 -én 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Az óta is van Vecsésen karate sport, világbajnokságokon elért helyezésekkel.
A Nemzetközi Szentgyörgy Lovagrend (1350 körül alapították!) felavatott lovagja vagyok és tagja vagyok a Történelmi Vitézi Rendnek is!
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..."

Kustra Ferenc József
poéta/haikuíró/író
kurzusszervező

Posted by
Posted in

Újév hajnalán…

Első hajnalon majd tekintetem az égre vetül, A felkelő nap aranyra fest, mindent, szemtelenül… De ha rám mosolyogsz, akkor a kedvem fényre derül. Sötétes homály mögött felvirrad a vöröslő égbolt. Szeretetet és nyugalom, minden békés, olyan nyugodt. Körbe karolja tépdesett lelkemet a nyugalmas csend, Gondolataim szállnak, nem zavarja hajnali szélcsend… Kérlek téged… ne hagyj egyedül, […]

Posted by
Posted in

Nyakunkon az újév

Nyakunkon az újév, már illik kívánni, Azon kívül, hogy marhaság bepiálni… Mert, „tajt elgyengülve” jó mindent kihányni? Ilyet csak a bolond tesz, meg aki lelki beteg, Mert egyik sem tudja, hogy jövő mi mindent rebeg… Viszont lemarad a mulatságról, mint fergeteg… Mondjuk már el igazán értelmesen, hogy mit akarunk, És, hogy ez teljesüljön, elegánsan, halkan […]

Posted by
Posted in

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló feladat; hittel kitartani! Ily’ körülmények között, hófehér […]

Posted by
Posted in

Sorsa kovácsa

Már nem is érdeklődőm, Magam, előre lököm. Már nem visz a lelkesség, Tol a tehetetlenség. Nincs mi, vonz, nincs gravitáció, Almám leesik, mert szokta, ó. A sok hajtóanyag elfogyott, Lovas kocsimból, sors kifogott. Mindenki a saját sorsa kovácsa, Utólag, hiába volt tűz hőfoka. Fiatalság bohóság, de ellenség, Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. Mit ember fiatalon […]

Posted by
Posted in

Borongós a kedvem…

Borongós a kedvem, de fölvidít Az ősz, mert mutatja szép színeit. A szép színek bár gyorsan elmúlnak, Borongós hangulatra jól hatnak. Most a szépet, már dzsekiben nézem, Lelkem fázósan vándorol, érzem. Képzeletem nem ragad le hűsnél, Vidám vagyok, mintha ülnék tűznél. Nemsokára elmúlik az ősz is És jő a tél, mint apokalipszis. Ezeken lélekben átfutottam, […]

Posted by
Posted in

Ölelő Kárpátok…

Ó, te ragyogó áprilisi nap, Ó ti nagy, határt szabó Kárpátok! Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap, Ó, de szeretünk, magas Kárpátok… Szemgyönyörködtető… így a medencéből nézni, Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait… Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni, És visszaidézni… szeretett haza évszázadait. Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vágyom a sikert…

Csak állok és várok, Vártán állva… járok. Nincs is se kaja, se pia, se nő, De bízok, élet ehhez majd felnő! Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán, Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye, Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe… Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes, Ahogy Te […]

Posted by
Posted in

Edina gyermeket vár

Nyár van, minden virul és minden zöld, Új élet fakad, jó a termőföld. Edina első gyermekét várja, Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja. Én is be lettem fogva dolgozni, Pelenkázó asztalt kell gyártani. Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán! Ezt fogjuk használni, rögvest, talán? Abba, régi kiságyban fog aludni, Melyben Anyukája szokott tentizni. Sőt […]

Posted by
Posted in

Glaszé kesztyű

Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok, Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok… Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom, Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom… Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan, Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan. Vecsés, 2014. január 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Ne félj

„Én megtehetném, és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész.” Hah! Most látom csak, esteledik, Ember lassan a sötétben elbotlik, Mert a sötétség már térdig ér, E nap már tevékenységre mit sem ér. Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba, Felvett, éj fekete varázsló ruhába, […]