About Me

László Zsófia Anna az Irodalmi Rádió szerzője.

László Zsófia Anna vagyok, tizennégy éves. Zalaegerszegen élek. Az első novellámat 9 évesen írtam, egy környezetismeret könyvben talált képről. Mivel ez mindenkinek nagyon tetszett, hihetetlen lelkes lettem, így belekezdtem egy hosszabb történet írásába, amit azóta sem fejeztem be (bár úgy érzem ennyi idő elteltével már nem is lenne célszerű…). Azóta mindig írok valamit. Nálam sosincs olyan, hogy az ,,és most írsz valamit?” kérdésre nemmel válaszolok. Ez a tevékenység nagyon sokat jelent számomra. Általában magamról, a gondjaimról vagy az örömeimről írok, de sokszor van, hogy kitalált karakterek személyébe bújok, és az ő szemszögükből írom meg a történetet. Szabadidőmben regényeket olvasni is szoktam, de egy József Attila, Radnóti vagy éppen Pilinszky verseskötetet is szívesen lapozgatok. Nagyon szeretem a színházakat, egyik kedvenc időtöltésem a színházba járás. Nemrég kezdtem el zongorázni tanulni, amit nagyon élvezek és szeretek.

Posted by
Posted in

Naplóbejegyzés

Kipattannak a szemeim, és az ablakon beszűrődő gyenge napfénynek köszönhetően boldogan ülök fel az ágyban. Egy pillanaton belül azonban teljesen alábbhagy a jókedvem. Ez a hullámzás megy már 3 hete. Nem tudom pontosan az okát, talán a bezártság miatt van. Megdörzsölöm az arcomat, és az ölembe veszem a naplómat. A vírus kitörésének kezdetén megfogadtam, hogy […]

Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy”- harmadik rész

Két hét telt el a Hamlet bemutatása óta. A lelkesedésünk már kezd alább hagyni a meghallgatással kapcsolatban. Múlt héten kértek a tanár úrtól egy elérhetőséget, majd rá két napra felhívtak minket, hogy mégsem kedden kellene mennünk, mert lehet, találnak a színházból valaki olyat, aki alkalmas lenne a szerepre. Azt mondták, majd szólnak, ha kellünk. Ilyen […]

Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy”- második rész

– Megölöm ezt a kurvát- mondja Panna, mikor az ajtaja előtt állva elsírom magamat.  Panna becsukja maga mögött az ajtót, és szorosan magához húzva megölel. Nem tudom abbahagyni a sírást. Csak állok az ajtónak dőlve, és folynak a könnyeim.  – Gyere be a nappaliba- feleli, kiveszi a kezemből a bőröndöt. Szomorúan Panna után megyek, és […]

Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy” – első rész

Mentának, akire mindig számíthatok    A cipőmet fürkészve állok a kocsma előtt, és a gondolataimba merülve hagyom, hogy az esőcseppek eláztassák a hajamat és a ruhámat. A többiek már 5 percet késtek, de én türelmesen várom őket. Muszáj ezt elmondanom nekik, nem mehetek el szó nélkül. – Szia!- hallom Kornél hangját, mire akaratlanul is elmosolyodom. […]

Posted by
Posted in

Négyen Rómában

Unottan bámulok ki a terem ablakán. Péntek van, kint tűz a nap, én pedig még mindig az iskolapadban ülök.  Tudom, én választottam a töri faktot, de akkor még nem péntek délután tartották. Így sajnos senkit nem okolhatok azért, hogy négy órakor is Michelangelo életét kell hallgatnom. – Boglárka, untatom magát?- a tanárnő éles hangja zökkent ki […]

Posted by
Posted in

Metró

Az esti metrón ülve fejemet az ablaküvegnek nyomva próbálom kizárni a gondolataimból a nap folyamán történteket. A járműn a szokásosnál sokkal kevesebben vannak, bár nem bánom, hogy nem ül mellettem 3 ember a 2 személyes ülésen. Kezembe veszem a telefonomat, hátha a zene hallgatással gyorsabban telik el az út. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a hosszú […]

Posted by
Posted in

A Dunánál

Az arcomat a kezeimbe temetem, és megpróbálom visszatartani a könnyeimet. Nem hiszem el, hogy valakinek lehet ennyi rossz napja. Minden napomon történik valami, ami következtében a hangulatom rohamosan halad lefelé. Nem is tudom, mire vágynék leginkább ilyenkor. Olyanra biztos nem, mint a romantikus regényekben. Jön egy helyes srác és a lánynak egyből vége lesz a […]