About Me

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője.

A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa vagyok több mint tíz éve. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt veszek. Itt nevelkedtem, itt élek, itt dolgozom. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyorstanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szeretem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyest tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyelek mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok egy régi határidőnaplót és leírom, ami éppen foglalkoztat. Néha magam is meglepődöm, milyen egyszerű és nagyszerű bölcsességek születnek meg ilyenkor a fejemben. És sokszor megoldást is találok bennük az életem valamely gondjára. Versírással kb. 2 éve foglalkozom egy novellaíró barátom hatására. 2019 júliusában vettem részt először egy irodalmi alkotótáborban Szolnokon, ahol újabb inspirációkat, iránymutatást kaptam, amelyek felbátorítottak, hogy tovább foglalkozzam a témával. Szeptemberben elindultam az első testhez álló irodalmi pályázaton, ahol a kért művek befogadást nyertek. Nemrég a fenti tábor lezárásaként egy kis gyűjtemény született a résztvevők munkáiból, melyben néhány versem már szerepel.

Posted by
Posted in

Nyári emlék

Emlékeztél rám. Régóta nem találkoztunk, üzenetet se váltottunk – legfeljebb gondolatban. Ha eljutott hozzád ez a láthatatlan sms, s ha értettem félre én sem a tőled érkező jeleket.   Emlékeztél rám. Bár nem mondat ki, mégis árulkodott minden mozdulatod, tekinteted fogva tartott. Talán nem volt egészen tudatos, mégis – mint legelőször – ugyanúgy letaglózott.   […]

Posted by
Posted in

Üres napló

Zabolátlan gondolatok cikáznak a megfoghatatlan mondatkáoszban. Mire értelmet nyerne, hogy leírjam, ezer másik bevillan. Csak ülök egy halom üres lap felett, arany vaknyomásos, bőrkötéses borítójáért vettem díszkötetet, hogy majd teleírom verssel, regénnyel, s a napi dolgokat pontosan lejegyzem. De itt áll még ma is üresen. Tinta csak elejét csúfítja, hol a tulajdonos neve díszlik, bejegyezve […]

Posted by
Posted in

Cseppek ereje

Szomjamat oltja, a folyót duzzasztja, bekúszik a legszűkebb labirintusba Ha lecsöppen utat lel magának, Áztatja bőröm s ruhámat. Tisztítja lelkem, mossa arcom, végigfut hegyeken-völgyeken, néha eltűnik mély üregekben. De ha feltör, új erőt hoz magával. Színes prizmák kristályaiban fürdő napsugárral.

Posted by
Posted in

Vándorfény

A semmiből jön, a semmibe tart bozót közt bolyong, útja céltalan. Olykor elvakít, máskor elvakul, az árnyékból felvillan váratlanul. Nappal igéz, éjjel kísért, az íriszen megcsillan. Lézerként átjár minden rezdülést. Sugara pásztáz, az üzenet kódolva. Előle nincs menekvés.

Posted by
Posted in

Alfában

Egy vagyok veled természet, érzem minden lényed: a kerti madár szívverését, a közeli folyó vízesését. Hallom a kortárs gondolatát érzem, ahogy elménk egyszerre jár. Látok más szemével, érzek más testével, lelkünk találkozik az Éterben.

Posted by
Posted in

Út a semmibe

Boldogabb napokat keresve bolyongok az úttalan semmibe. Kapaszkodom ingatag lábakon, Botom törik lépten-nyomon. Eső áztat, vihar ver, Kórság kínoz horgas tüskével. Lelkem kétség sava marja, józan érvek hullnak a porba. Ments meg Uram e tébolytól mutass fényt az alagútból. Erőt kérek s időt, amennyit lehet, hogy sejtjeim élettel töltődjenek. Csak így tudlak szolgálni, embertársra vigyázni, […]

Posted by
Posted in

Víz-törés

Vad lépcsőkön vezet az út, testem porrá zúzza kemény szirt. mégis teljes erőből vetem magam az örvénybe, míg a víz törvénye partra visz. Tanúim kopott kövek, törött ágak, fölszántom a partot, csipkézem a tájat, az ölembe zúduló végtelen függöny mögül a szikrázó habok medrében vetek ágyat. L.M. Linda – 2020. 02. 10.

Posted by
Posted in

Holdárnyék

Holdárnyék Ezüstben fürdik a táj, puha árnyékok járják a félhomályt, kéz a kézben, ingadozva, az édesen illatos kertben, nyugodt vízparti fövenyen megpihenve, elhagyott buja menedékben. Ezüst sugarak csillognak arcunkon, bőrünk bársony-kéken tükrözi a holdfényt, titkos pillanatok jótékony takarójába bújva együtt fedezzük fel az örök fényt. L. M. Linda – 2020.02.10.