Anyácskám ringat   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja, lágyan, melegen.   Közelg az álom, érzed bársonyát? Ne félj az éjtől, szórja csillagát!   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja lágyan, melegen.      

Édesanyámhoz Simogasd homlokom hűvös mirtuszággal, oldozd félelmemet bölcsődal szavával, fehérruhás testem ringasd, míg elalszom. Segíts, édesanyám, legyen szép az álmom!

Megújulás   Ébredj, ébredj, szép természet, vedd fel a legszebb ruhád, új tavasznak fényes napja mosolyog az égről ránk.   Örömmel telik a lelkünk, eljött a megújulás, zsenge búzaszálak között asztalon piros tojás.   Megöntözi a magas ég, s virul tőle a határ, meglocsollak én is téged, hogy nyiladozz, szép virág.  

Húsvétkor Egy kicsit mindig feltámadunk veled, érezni megváltásod kegyét, hogy fennebb emelkedve szürke önmagunknál, fejet hajtsunk nagyságod előtt, hogy ébredjünk fel, mint a fa , ha elérkezett nyitni az idő, és áldásod nyomán lelkünkben gyökerezzen újító erő.

Égen időző Isten hű szolgája melegét ontja a domb oldalára, hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben, buja bokrok ágán fürtökbe fűzve. Mélyről eredő gerincük tartását zúgó zivatarok meg nem ingatják. A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek, isszák az áldást, mit az ég teremtett, s miképp a szent emlő éltető teje, csorog teljes testük gyógyító leve.

„Boldog az az ember,aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” / A Példabeszédek Könyve/ A bölcsesség rejtett kincs, arany, ezüst, drágakő fényét nem halványíthatja, földből nem moshatja ki a víz. Az emberek hírét hallják, és kérdezik az égi madarat, a forrást, amikor a mélyből fényre tör, a szelet, mert a földet […]

Egy kép, egy hang, egy mozdulat – három értelmes pillanat, követik a többiek, ne hagyd, hogy űrrel teljenek!   Töltsd beléjük álmaid, gyöngédséged, vágyaid, telítsd könnyel, kacajjal, öleléssel, sóhajjal,   színezd hittel, békével, jó szóval, szeretettel. Így teljes pillanataid gazdagítják napjaid.

Folyó vagyok, hegyek közt zajló, völgyhöz simuló örök vándor, itatok szomjazót, szépségem szemnek és léleknek gyönyör, hordom terhét idők bajának, vívok szennyes hordalékkal, míg erőmet óvja forrásom, és tisztára mossák arcom a kövek.