About Me

Majoros Roland az Irodalmi Rádió szerzője Majoros Roland vagyok, 1991-ben születtem Miskolcon. Szüleimmel Diósgyőrben a Kuruc utcán, az egyik panelban laktunk. Gyermekkorom emlékei mind az Acélvároshoz kötnek. Emlékszem, minden augusztusi tüzijátékra a várból és az összes avasi kirándulásra, arra hogy melyik házban született apám, s arra hogy anyám a főzelék falóban dolgozott. Merre lehetett a legrövidebb idő alatt az óvodából haza sétálni és merre van mekdonálc vagy mozgólépcső. Emlékszem egy napfogyatkozásra és hogy mindig megmosolyogtam, ha kimondták a buszon, hogy Búza tér. Elköltöztünk, majd ismét elköltöztünk, majd elváltak, majd elköltöztünk, utána egri gimis lettem, kollégista, most meg Szomolyán gyüttment. Református vagyok, de katolikus szertartáson esküdtünk örök hűséget gyönyörű feleségemmel. Nyolc éve napról napra jobban szeretem. Kislányunk ezévi születése megkoronázta házasságunkat. Szeretem őket. A feleségemmel versmegzenésítéssekkel foglalatoskodunk szabadidőnkben, szeretünk fellépni járni és bízunk benne, hogy egyszer sikerül a diplomát megszereznünk. Tanároknak tanulunk. Sajnos szeretem a posztmodernt, s talán ezért egy kicsit a pokolba is kerülök. Találkozom majd ott Platónnal, akinek megbánva magyarázom, hogy lányomnak mollban énekeltem esténként altató dalokat, de majd Arisztotelésznek is megmondom, hogy igazad van tesó mindenben. Vajon ő volt Marx korai reinkarnációja? A politika a legizgalmasabb valóság show, az életünkkel játszunk. Lehet hogy Jézus magyar volt, de matematikailag az is lehet, hogy nem. Vajon ő meto-zot volna a rómaiak ellen? Sumérok vagy hunok, akár nácik vagy komcsik, ebben a világban bármi lehetsz, akár kiscica is vagy messiás, hiszen mindent szabad. Mindent, de azt a mindent csak a tudat határozza meg. Ebbe a korban már, hidd el, a fontos kérdések semmiről sem szólnak, és természetesen most azonnal elhatárolódom saját magamtól, akármit is jelentsen ez, ha jelent egyáltalán valakinek valamit. Semmit, ez minden. Köszönöm.
Posted by
Posted in

Átok

Zokogó szemeidben a lét kivakart Ki keres oda bújtam a cseppek elé Felvetett lényem igy mennyekben tér Hulló könnyed zápora híd Köszönet életem, édes fiam Hogy itt vagy már nekem elég Sós tengered zúditsd le rám Hagyj földeden aludni még Örökös kegyelemben, ha megmaradok Hozzád hűtlen sose legyek én Egy életen mondhasd ez az én […]

Posted by
Posted in

Testdobok

Nincs taktus adalban, sem kéz a kezemben nem töri könnyed a fényt a szemedben. Nem löki álom az éjszaka csöndjét, Nem dudorászik hajnalig önként. Nem kaparászgat a gátakon túlra, Nem hamujában alszik a múltban. Nem teritetlen már az az asztal, Nem heverészik a tűzben a katlan. Hangokat tépő új idők lantja Torkodon meg-meg akad ma. […]

Posted by
Posted in

Jeremiád

A magyar nép lelke mint az üveg lapja Sok tízmillió ember koszos keze tartja Nyomja a magasba a múlt s jelen S a jövőre gondolni lassan esélytelen Van e ott folyó, s völgye jó Ki van itt még, aki érti e szót Lassan kigyalogol minden gyermekünk Mint oldott kéve széthull nemzetünk Nincs egy százasod? kisfröcsre […]

Posted by
Posted in

Peronon

Ma minden nincs, s holnap se  lesz. Az elhagyott tegnap már rám nem talál. Véget ér a rím, s e teher leteper, Peronokon lelket zabál a halál Mennyek országában mindenki szegény. Gazdagodj! Örömbe áztatott magány. Csak az Úrral mérhető az erény, A bor vérre, kenyér testre, élet létre vált. Hányok az arcomba ként máztól, A […]

Posted by
Posted in

Holdudvar

Kényes hold lepi be a  hazánkat Nem terem, nem marad senki sem itt El hazudot jelenek közt araszol, aki él S a múltból gyökerünk elenyész. Holvan már az a büszke kiállás? Hol van a szépért lángoló szív? Merre tanyázik az égbe kiáltás? Hol van a nemzet, melynek lelke az ép? Némák közt, ki szólni ha […]

Posted by
Posted in

Fiamnak

Szél, szavaknak szende szárnyán, Túlra fújja vérem átkát. Víz, viharnak vemhes vágya Verelytékkel átitattva. Túrivadékomon ősök tánca, Egy fiamon másnak arca. Szerteveti fehér fényét, Hej! Regéli létem végét! Örökvalót hagyd meg nekem, Földi másom porrá legyen. Elveti a föld a magvát, Feldicséri fa az árnyát. Ágainak lombos fodra, Szinte felér a napokra. Eljövend ám mostohák […]

Posted by
Posted in

Ima

Tiéd volt az első szavam Első tettem és önmagam Sosem voltam más fényképen Csak az örök Istenképben Ragyogsz bennem ide haza Érted élek érted hala Meg ha majd én gyarló lélek Szabadulok hozzád végleg Én istenem, jó istenem! Egyre rosszabb az én szemem Egyre nyitva, egyre fáj is Az élettel szemben állni Csak te hozzád […]

Posted by
Posted in

Prizma

Mostoha ágyon, fedetlen hájon, Gördül a könnycsep megtöri fény, Prizma kalandom mesélem álmom, Rajt földi kabátom s nem vagyok én. Elköszönőben a férfi a könyvben, Nem keres ő már miértre szót. Csukva a szempár, izzad a párnám, Erre vezet ma be a pokolba út? Mind aki látja szívét kitárva Ölelve várja s utána csók. Nagy […]

Posted by
Posted in

Spájz

Rejteken át süvít lomha kis ajtón Kék szelek szűkszavú árnya. Bennem a lét tüze enyhe, de izzó, Mégis fázom e mostoha tájban. Látom a polcokon megmaradt télben Gyümölcsösöknek sok armadája.. Macskásodna a lábam, s izmom elernyed lustaföld talajára Görnyeteg hátamon sárgul a hajnal, Kint tavaszodna be már. Hangokat hallok félszegen várom De kint csak tél […]

Posted by
Posted in

Mentálhigiéné

Beletöröltek lábak sora, töredékes lelkem welkam hómos szönyegébe. Tele sarazták már a gyapjú pulóverem is, szarvasos kötések mintáján porélet terem. Kezemen a koszok találomra játszanak, Dicső kort vagy romot, váltanak pézt s jármot, járják a világot. Szemeimben olaj meg kén verekszik könnyeim hadával, jobb jövőt s szabadságot kiáltanak ki maguknak magukért, magtalan medő verejték megbicsaklott […]