Zokogó szemeidben a lét kivakart Ki keres oda bújtam a cseppek elé Felvetett lényem igy mennyekben tér Hulló könnyed zápora híd Köszönet életem, édes fiam Hogy itt vagy már nekem elég Sós tengered zúditsd le rám Hagyj földeden aludni még Örökös kegyelemben, ha megmaradok Hozzád hűtlen sose legyek én Egy életen mondhasd ez az én […]
Nincs taktus adalban, sem kéz a kezemben nem töri könnyed a fényt a szemedben. Nem löki álom az éjszaka csöndjét, Nem dudorászik hajnalig önként. Nem kaparászgat a gátakon túlra, Nem hamujában alszik a múltban. Nem teritetlen már az az asztal, Nem heverészik a tűzben a katlan. Hangokat tépő új idők lantja Torkodon meg-meg akad ma. […]
A magyar nép lelke mint az üveg lapja Sok tízmillió ember koszos keze tartja Nyomja a magasba a múlt s jelen S a jövőre gondolni lassan esélytelen Van e ott folyó, s völgye jó Ki van itt még, aki érti e szót Lassan kigyalogol minden gyermekünk Mint oldott kéve széthull nemzetünk Nincs egy százasod? kisfröcsre […]
Ma minden nincs, s holnap se lesz. Az elhagyott tegnap már rám nem talál. Véget ér a rím, s e teher leteper, Peronokon lelket zabál a halál Mennyek országában mindenki szegény. Gazdagodj! Örömbe áztatott magány. Csak az Úrral mérhető az erény, A bor vérre, kenyér testre, élet létre vált. Hányok az arcomba ként máztól, A […]
Kényes hold lepi be a hazánkat Nem terem, nem marad senki sem itt El hazudot jelenek közt araszol, aki él S a múltból gyökerünk elenyész. Holvan már az a büszke kiállás? Hol van a szépért lángoló szív? Merre tanyázik az égbe kiáltás? Hol van a nemzet, melynek lelke az ép? Némák közt, ki szólni ha […]
Szél, szavaknak szende szárnyán, Túlra fújja vérem átkát. Víz, viharnak vemhes vágya Verelytékkel átitattva. Túrivadékomon ősök tánca, Egy fiamon másnak arca. Szerteveti fehér fényét, Hej! Regéli létem végét! Örökvalót hagyd meg nekem, Földi másom porrá legyen. Elveti a föld a magvát, Feldicséri fa az árnyát. Ágainak lombos fodra, Szinte felér a napokra. Eljövend ám mostohák […]
Tiéd volt az első szavam Első tettem és önmagam Sosem voltam más fényképen Csak az örök Istenképben Ragyogsz bennem ide haza Érted élek érted hala Meg ha majd én gyarló lélek Szabadulok hozzád végleg Én istenem, jó istenem! Egyre rosszabb az én szemem Egyre nyitva, egyre fáj is Az élettel szemben állni Csak te hozzád […]
Mostoha ágyon, fedetlen hájon, Gördül a könnycsep megtöri fény, Prizma kalandom mesélem álmom, Rajt földi kabátom s nem vagyok én. Elköszönőben a férfi a könyvben, Nem keres ő már miértre szót. Csukva a szempár, izzad a párnám, Erre vezet ma be a pokolba út? Mind aki látja szívét kitárva Ölelve várja s utána csók. Nagy […]
Rejteken át süvít lomha kis ajtón Kék szelek szűkszavú árnya. Bennem a lét tüze enyhe, de izzó, Mégis fázom e mostoha tájban. Látom a polcokon megmaradt télben Gyümölcsösöknek sok armadája.. Macskásodna a lábam, s izmom elernyed lustaföld talajára Görnyeteg hátamon sárgul a hajnal, Kint tavaszodna be már. Hangokat hallok félszegen várom De kint csak tél […]
Beletöröltek lábak sora, töredékes lelkem welkam hómos szönyegébe. Tele sarazták már a gyapjú pulóverem is, szarvasos kötések mintáján porélet terem. Kezemen a koszok találomra játszanak, Dicső kort vagy romot, váltanak pézt s jármot, járják a világot. Szemeimben olaj meg kén verekszik könnyeim hadával, jobb jövőt s szabadságot kiáltanak ki maguknak magukért, magtalan medő verejték megbicsaklott […]