About Me

Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör - melynek alakulása óta "oszlopos" tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. "Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok... - mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon."
Posted by
Posted in

Ölelj Te lány!

  Mitiner Mária Ölelj te lány! Ölelj te lány! Szédülnöm kell. Karod puhán körül ölel. Forogj világ! Szédülnöm kell. Kristály csókod égbe emel.   Ölelj te lány, tisztán szeress! Sok a mocsok, pőrén vezess! Hunyd be szemed, tisztán szeress! Nem könnyezünk, lágyan nevess!   Ölelj te lány! Hagy pusztuljak. Ne nyiss ajtót, ha kopognak! Tűz […]

Posted by
Posted in

Csodáld meg a csillagokat

Mitiner Mária   Csodáld meg a csillagokat   Csodáld meg a csillagokat ezüstfénnyel szórt éjjelen, mikor álmot sző rád a hold érezd,hogy itt vagy énvelem.   Csodáld meg a csillagokat, ahogy ezer szempár kacsint, sötétlő éj illatában az én szemem szikrája mind.   Csodáld meg a csillagokat, égi dalban halld a csendet, hajnalcsillag kötényébe csókot, […]

Posted by
Posted in

Csók lennék

Mitiner Mária   Csók lennék   Csók lennék cuppanós, édes gyermek arcon, rápuszilnám a fényt, óvja mikor alszom.   Csók lennék zamatos, férfi konok száján, mosolyt varázsolnék, szívem,lelkem adnám.   Csók lennék mámoros, szerető méz ajkán, asszonyi vágyamat hozzá igazítván.   Csók lennék búcsúzó, fénytelen szempáron, emlékképeimet könnyeimbe mártom.  

Posted by
Posted in

Kikelet

Mitiner Mária Kikelet   Friss  kikelet korán ébredt, mint egy asszony,olyan érett.   Kelyhét kibontja száz virág, madár sereg tavaszt kiált.   Trillázásuk telet seper, viszi messze patak meder.   Hegy visszhangja ismételi, üde tavaszt így hirdeti.   Kacsingató, kék felhőben zsongó tavasz csókja röppen.   Napsugárban kacagó kéj, buja,édes szerelmet kér.  

Posted by
Posted in

Tavasz váró

Mitiner Mária Tavasz váró   Jő a tavasz, itt kopogtat, dobd el a tavalyi kopottat. Vetkőzz,vedd fel  új ruhád! A tavalyi árcédulát dobd messzire,ne is lásd, látott az már egyet s mást.   Kabátodat vigye hűs szél, hagyd benne amit felednél. Kalapodat pakold színig, sétálj ki a Zagyva hídig, szórd a vízbe, számolj tízig, fájdalmadból […]

Posted by
Posted in

Leszek…

Mitiner Mária Leszek…   Leszek a csillagod, leszek a holdad, leszek az illatod mely beléd olvad,   leszek a felhő, leszek izzó napod, leszek a szellő, mi énekli dalod,   leszek néma titkod, a csend én leszek, leszek ami tiltott, vesszek el benned!   Leszek  lakatod, kulcsod nyitja záram, édes zamatod leszek, csókos szádban,   […]

Posted by
Posted in

Milyen más…

  Mitiner Mária Lila orgonafám méz illatot érlel, gombóc labdarózsák táncolnak langy széllel. Milyen más mégis e májusi vasárnap…   Százszorszép takaró harmatcseppel ébred, színes kavalkádjuk fest tavaszi képet. Milyen más mégis e májusi vasárnap…   Felhők közt a napot kézzel kibontanám, azzal köszönteném drága édesanyám. Fű,fa és madárdal anyákat ünnepel, temető fölött száll fekete […]

Posted by
Posted in

Epilepsziás roham

Mitiner Mária Epilepsziás roham /Szabó Lőrinc Tavasz c verséből „csipegetve”/ Mi az? – kérdezte Marcsi. Roham – felelte az Epilepszia. Megérkeztél?- kérdezte Marcsi. Meg ám! – felelte az Epilepszia. Szeretsz? – kérdezte Epilepszia. Nem szeretlek! – felelte Marcsi.   Hogyan is szerethetnélek?   Orvul jössz és hátba támadsz, kérdeznélek s nincsen válasz. Kitépsz, kiragadsz magamból […]

Posted by
Posted in

Jer tavasz!

Mitiner Mária Jer tavasz!   Jer Tavasz, te friss kikelet, bontsál szirmot, űzd a telet, friss sóhajjal ébressz erdőt, ne is egyet,mindjárt kettőt, ágai közt sármány nevet, jöjj tavasz te friss kikelet!   Jer Tavasz, te újat hozó, kék felhőben álmodozó, rügy fakadjon gyümölcsfákon, madár sereg dala szálljon, langy szellővel csókot dobó, jöjj tavasz te […]

Posted by
Posted in

Itt a tavasz

Itt a tavasz,itt van újra, kigombolva az ing ujja. Bimbót bont a barack ága, Aranyeső hull a tájra.   Kék ibolya szerénysége mosolyt hint a zöld mezőre. Harkály kopog,méh döngicsél, tavaszt dúdol langymeleg szél.   Barkavessző a vázában, büszkén áll,de haloványan. Csoki nyuszi,színes tojás kölnivíz és locsolkodás.   Lány sikítás,vizes vödör, ázik a copf,és a […]