About Me

Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör - melynek alakulása óta "oszlopos" tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. "Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok... - mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon."
Posted by
Posted in

Milyen más…

  Mitiner Mária Lila orgonafám méz illatot érlel, gombóc labdarózsák táncolnak langy széllel. Milyen más mégis e májusi vasárnap…   Százszorszép takaró harmatcseppel ébred, színes kavalkádjuk fest tavaszi képet. Milyen más mégis e májusi vasárnap…   Felhők közt a napot kézzel kibontanám, azzal köszönteném drága édesanyám. Fű,fa és madárdal anyákat ünnepel, temető fölött száll fekete […]

Posted by
Posted in

Epilepsziás roham

Mitiner Mária Epilepsziás roham /Szabó Lőrinc Tavasz c verséből „csipegetve”/ Mi az? – kérdezte Marcsi. Roham – felelte az Epilepszia. Megérkeztél?- kérdezte Marcsi. Meg ám! – felelte az Epilepszia. Szeretsz? – kérdezte Epilepszia. Nem szeretlek! – felelte Marcsi.   Hogyan is szerethetnélek?   Orvul jössz és hátba támadsz, kérdeznélek s nincsen válasz. Kitépsz, kiragadsz magamból […]

Posted by
Posted in

Jer tavasz!

Mitiner Mária Jer tavasz!   Jer Tavasz, te friss kikelet, bontsál szirmot, űzd a telet, friss sóhajjal ébressz erdőt, ne is egyet,mindjárt kettőt, ágai közt sármány nevet, jöjj tavasz te friss kikelet!   Jer Tavasz, te újat hozó, kék felhőben álmodozó, rügy fakadjon gyümölcsfákon, madár sereg dala szálljon, langy szellővel csókot dobó, jöjj tavasz te […]

Posted by
Posted in

Itt a tavasz

Itt a tavasz,itt van újra, kigombolva az ing ujja. Bimbót bont a barack ága, Aranyeső hull a tájra.   Kék ibolya szerénysége mosolyt hint a zöld mezőre. Harkály kopog,méh döngicsél, tavaszt dúdol langymeleg szél.   Barkavessző a vázában, büszkén áll,de haloványan. Csoki nyuszi,színes tojás kölnivíz és locsolkodás.   Lány sikítás,vizes vödör, ázik a copf,és a […]

Posted by
Posted in

Szerencsemalac

Szerencsemalac /Vegás tagok ne olvassák!/ Mikor volt ez vagy mikor nem,elég az,hogy volt ám ilyen. Ott ahol a kurta farkú malac is túr,még azon túl. Szép tanyának tiszta ólja, anyadisznó hat kocája, gazdasszonynak legkedvesebb, Farkinca a legkényesebb. Szeretgette, babusgatta, külön nasival traktálta. Fölényesen járkált is”Ő”, testvéreit lebecsmérlő pillantással lesajnálva, kerek hátsóját riszálva. Teltek napok és […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi fények

/haiku szikrákkal/ December mesél, ünnepélyes csend honol, csak a szél zenél. Füstölgő kémény, zúzmarás díszfüzérek, csillogó remény. Ablakok alatt hópelyhecskék táncolnak, hideg simogat. Kandalló meleg, advent illatú asztal, család,szeretet. Csillogó szemmel a boldogság kér helyet, angyal integet. Mézes illatár, szikrázó csillagszóró fénylő szívet vár. Pompás fenyőfát csengettyű szó öleli. Jézuska kopog!

Posted by
Posted in

Könnyező gyertyaszál

Könnyező gyertyaszál Csillámló mécsesfények, szikrázó gyertyalángok, alant a mélyben nem látszik e fénycsoda, színes krizantémokba öltöztetett sírhalmok, ránk erőltetett ünnep sírós álarca. Számomra nem ünnep e szívszorító gyászmenet, vívódó hetek piros betűkkel írva, azt nem ünnepelhetem, hogy már nincsenek velem, kergetem a múlt emlékeit sírva. Könnyeit hullajtó gyertyaszál asztal középen, csillogó szempárok, elmosódó arcok, történeteink, […]

Posted by
Posted in

Napjaink morzsái/haiku porszemekkel/

Napjaink morzsái /haiku porszemekkel/ Húsba markoló fájdalom,fáj dalom, inkább zokogás. Jajj kiáltások, némán sikoltó szájak, senki sem hallja. Fulladt levegő, elfásult embertömeg. Nyissál ablakot! Szürreális kép, brutális egészségügy, érdektelenség. Vér,mocsok,mocskok, két betű,fehér köpeny, többségük Isten? Fogam szorítom, forrongó indulatok, lüktető erek. Megdobnak kővel, lelkem sárba tiporva, téglát keresek. Gubozó bábok, határtalan a határ, Nem jól […]

Posted by
Posted in

Vihartánc/avagy epilepsziás roham/

Sötét agyat képzelek fekete mederben, viharfelhők gyülekeznek szürke hegyekben. Közéjük kotornék,szétseperném őket,mint felhőpásztor ki cifra botjával széthajtja a zord felhőket. Nem sikerül,izzik bent a mély mint csatatér. Sötétségben fény gyúl,mint csillámló,szikrázás, játékos könnyedséggel a ritmust diktálják. Ezüst tüskéi sztepptáncot ropnak,mulatnak, szikrázó cipőcskék ugrabugrálnak rigmusokat kántálnak. Még tovább izzik bent a mély mint a csatatér. Már […]