About Me

Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője.

Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok.

Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül.

Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye.

Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!

Posted by
Posted in

Mozgás az élet

Az élet állandó mozgás. Az útja nyitva. A szív ritmusa, A csendet legyőző szó. Mozgás a sírás, a nevetés. A fénybe való születés.. Mozgás az életre ébredés. A változás a szerelem virágzása.  

Posted by
Posted in

Ikerláng szerelem

Ezernyi örvény járja át szíved. Felébred vágyad, lelked megremeg. Vibráló fények, lángoló érzések. Szemed homályos vakságba réved. Érzed ő a tükörképed. Kanyargó ösvényen jársz, Lelked ablaka nyílik. Szíved várja az enyhülést. Áramlása testedben ébred. Öröme átjárja lényed. Látod a lelkét, igaz fényét. Ikerlángod melletted ébred.

Posted by
Posted in

A szerelem órája

Ketyeg az óra, nem siet. Nem kérdezem a perceket. Várom a nappalt, az éjeket. Az idő végtelen. Mesél rólad, ez lesz a holnap. Átlépem az akadályt. Behunyt szemmel, A múltból jelen lesz, S a jövőben ott leszel velem. A pillanat szépségét, Az ujjaink köré fonjuk. Aztán egymásnak adjuk. Ketyeg az óra, Te már itt vagy […]

Posted by
Posted in

Angyal szív

Az éj sötétjében, kinyújtom a kezem. Angyal szíve dobban a tenyeremen. Érzem átöleli lelkem. Tollai puhán simitják a szívem. Szárnyai ragyognak Virrad a hajnal ígérete. Hallom a hárfa húrjait. Magasba rezdül a szív. Fehér angyal, álomba hív. Látom a csodát, a lelkek honát.. Várj, int az angyal, álomból ébredj. Nézz le a Földre. Ott van […]

Posted by
Posted in

A szeretet lát

A felismerés fájdalma, Ha ellepi szíved, Szorítja erősen, görcsös. Érzed megtörik. Zuhan a fájdalom, Levisz a mélysége. Majd megtart megemel. Váratlanul tör elő. A szív kér, kiált a szeretet. Hagyd abba a menekülést. Nézz a szemébe. Életet kapsz. Van ki sorsánál messzebbre lát. Minek a szenvedés. Az ember vágyak küszöbét, Lépi át. Hol nem él […]

Posted by
Posted in

Mosoly fénye

A mosoly fénye a sötétben, Világítja az utat. Megérkezik akkor is, ha ér a gond. Mosolyogj, Kergesd el a rossz napokat. Elvarázsol a mosoly. Benne éled a szerelem. A szépség otthona a lelkedben. Olyan mint egy ölelés. Ha a szerelmed rád nevet. A mosoly napsugár béke. Körbe lengi ajkadon a reményt. Bujkál a szemedben huncutul. […]

Posted by
Posted in

Az elmúlás virágai

Az elmúlás virágai, Érintik a Földet. Az ősz száguld, Bolyong a levél. Forog, a kezdet a vég. Tűz lángja, gyújtja a szikrát. Ébred, nyílik a kapu. A hamuból Főnixként éled.

Posted by
Posted in

Duna

Sétáló Duna, utadon kísérlek. Folyó tested, ringó sodrai, Szemeid ég tükrében edződtek. Szél borzolta hajad, fodrai, Hattyú nyakad, kanyargó útjai. Arcod mosolya, Napsugár. Felsejlik, égő szemed sugarán. Híd karjaid ölelése, Otthon nevetése. Átszeled az időt. Az élet partjait. Velem jössz, fogod a kezem. Visz a folyó, Hattyú száll a fellegen.

Posted by
Posted in

Csendben

A csendben ott él a mosoly. A szeretet. Figyeld a külső hangokat. Hozzád ér a szerelem. Látod az arcát, Mosolya a szeretet. Szavak nélkül is zenél. Nyitja kapuját a szíveden.

Posted by
Posted in

Múlt-Jövő

Mindig szerettelek. A jövőből jöttél elém. A múlt tovatűnt tavában, Fürödtünk, Te meg Én. Városok hídjai felett, Fogtuk egymás kezét. A piramis csúcsán, Néztük a Nap szemét. Befont hajamon, Szikrákat szórt, A hajnali fény. Lovagoltunk vad mezőkön, Ittuk a források vizét. Vöröslő homokba, Lábnyomokat fútt, A sivatagi szél. Kőből épített várunkba, Vittük a remény szívét. […]