About Me

Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője.

Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok.

Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül.

Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye.

Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol! Az őszi szélben, A vöröslő napsütésben. A hulló falevélben. Földet öntöző esőben. Hiányzol! A szobám csöndjében merengve. A reszkető lámpafényben nevetve. A reggeli ébredésben, A gyengéd ölelésben. Hiányzol! Az utca porában járva. Kihűlt séták nyomába. A sírásban,a nevetésben, A lángoló szenvedélyben. Hiányzol! A múltból, jelenből. A lélegzésemből. Szívem csöndjében hívlak. Jöjj vissza, várlak.

Posted by
Posted in

Az elmúlás virágai

Az elmúlás virágai, Érintik a Földet. Az ősz vihar, száguld. Bolyong a levél. Forog a fény. A kezdet a vég. Tűz lángja, Gyujtja a szikrát. Ébred, nyílik a kapu. Hamuból Főnix  éled.  

Posted by
Posted in

Találkozások

A találkozások az égben köttetnek. A Földre érnek, sokáig repülnek. A Napba néznek. Szikrázik a szem. Földre száll a test. Lélegzik felébred, Újra élni kezd. Megtalál az út. Feléd fut a sín. Folyókon halad át. Hidakon robog tovább. Átível a hegyek vonulatán.

Posted by
Posted in

Ki volnék nélküled

Ki volnék nélküled? Ébreszted a két szemem. Messzire néz. Figyeli léptedet. Ki volnék nélküled? Ha az éjt nem követné, A hajnali rigó éneke. Ki volnék nélküled? Az ölelés összeköt. Felebreszti a tegnapot. Hullamzik az idő, megteremt. Ébreszti bennünk a holnapot.

Posted by
Posted in

Édesapám

Édesapám ölébe bújva, Tekintettem a világra. Ilyenkor elmúlt a félelem. Arcát néztem, mely szelíd volt. Ringatta a gyermeket. Előbujt a védelem. Gondoskodó kezével, Átöleltük a végtelent.

Posted by
Posted in

Legyek

Ember legyek, Hittel tegyek. Szeretet legyek. Hátat fordítva a rossznak, Öröm legyek. A jót állítva az útra. Mosollyal kezdjem a reggelt. A délt az estét. Virág legyek. Emberek kertjében, Reményt ültetek. Társ legyek, Az útra. Felébredve, kéz veled.

Posted by
Posted in

Mag az élet

Virágzó mező az élet. Szeretettel éld meg. Találkozók sora, Nézz a szemébe, Találd meg benne a szépet. Gondolj a magra, Ültess a földbe. Kikel, új magokat ébreszt. Terjed, szél viszi. Utakon fut tova. Erdők lombja kíséri. Eljut a Földön, bárhova. Mert a szív, a szeretet otthona.

Posted by
Posted in

Kapitány

Béke csillog a vizeken. Remény a szigeteken. A boldogság hajója, Ring a vizeken. A hajón csókot vált a Napsugár. Vitorlája, remény vára. Szabadsága, Madár röpte. Követi a fellegeket. Kapitány a fedélzeten. Ősz haja, Széllel dacol. Tengerész szív. Csillag szeme Hit ereje.

Posted by
Posted in

Hologram

Valódi kép teljes mása, Tökéletes térhatása. Részletek éledése, Fényhullámok áradása. Sugarak találkozása.   Mozdul a kép, Szívem rezdül. Föld és ég közt, Száguld a fény. Az arcodat körbejárja.   Tér mélysége, Szemed fénye, Végtelenje. Téridőző sugárképe. Tükrözi az űr szépségét. Földi létünk reménységét.

Posted by
Posted in

Fogom a kezed

A felébredő Nappal, Fogom a kezed. Érintem a felhő, Ha nevetsz. Kergetem a szelet. Fényből szőtt ruhámmal, Téged érintelek. A tavaszi réten, Vadvirágot szedek. Harmatcseppből, Csokrot kötök neked. Pillangó szívemmel, Színes tündökléssel, Virágok kelyhéből, Ibolyák fényével, Érintem az eget.