About Me

Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés egyik oldala, a másik, hogy a család, férjem, kisleányunk és szüleink számára milyen áldásos volt ez a változtatás, és hogy micsoda emberpróbáló, de felemelő élmény szüleinket végigkísérni, átsegíteni az idős kor nehézségein, és velük lenni az utolsó percekben. Felejthetetlen tapasztalatokat nyertem általuk, melyeket le is írtam, és több helyen meg is jelentek írásaim. A betegápolás ezen évei alatt, ötvenkét éves koromban, egy éveken át tartó, különös folyamat eredményeként, magam számára is meglepő módon, egyszer csak leültem, és szinte egyvégtében, éjszakánként minden szabad percemet erre fordítva, megírtam első könyvemet a Peruról, s benne az inkák máig feltáratlan, rejtelmes világáról szólót, a „Megtalált kincseim”-et. Fantasztikus belső kényszer alatt, de eufórikus boldogságtól kísérve írtam. Férjem-családom-barátaim biztatására – de erős kétségek között - kiadtuk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a könyv eladta magát, noha a nyomdaköltségek miatt, reklámozni már nem volt módunk. Bár igen régen elfogyott ez a könyv, máig érdeklődnek iránta, ezért úgy döntöttem, hogy a második kiadást elektronikus formában hozzáférhetővé teszem. Ettől kezdve, amikor erős késztetést éreztem, leírtam, amit fontosnak gondoltam. Időközben több irodalmi pályázaton is indultam, melyeken három alkalommal elnyertem az első három díj valamelyikét (mindegyikből kaptam egyet) és kétszer kerültem az oklevéllel kitüntetettek közé. Különböző műfajokban jelentek meg írásaim újságokban, folyóiratokban, könyvekben. Nem vagyok termékeny szerző, valójában nem is írónak, inkább krónikásnak tartom magam, és csak a számomra nagyon fontos ügyekben érzem úgy, hogy szeretném másokkal megosztani gondolataimat, érzéseimet, ilyenkor viszont „muszáj” írnom. Így született meg második könyvem, egy novelláskötet, a „Mint préselt virágok…” című. Fiókomban gyűlnek az elmúlt évek írásai, egyszer talán lesz egy harmadik könyv is.

A szerző három korábban megjelent kötete elektronikus formátumban (pdf) letölthető és elolvasható:
Nádasi Katalin - Megtalált kincseim (1998.) - pdf
Nádasi Katalin - Mint préselt virágok (2003.) - pdf
Nádasi Katalin - Lelkek és Arcok (2018.) - pdf


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Másképp a természetvédelemről – Isten az embert a teremtett világ művelésére és őrzésére rendelte

   Mottó: „…Ami a Földet éri, az a Föld minden gyermekét éri. Mi tudjuk: nem a föld az emberé, hanem az Ember a Földé. Minden összefügg mindennel, közös a vérünk. Az ember az élet hálójának nem a szövője, hanem csak az egyik szála. Amit a hálóval tesz, azt önmagával teszi….” (Részlet Seattle indián nagyfőnök üzenetéből, […]

Posted by
Posted in

Egy szabálytalan életút (Ez az írás a Történetek az otthonápolásról c. pályázatra készült.)

  Többször éreztem, hogy előrelátó alkatom ellenére, nem mindig alakul úgy az életem, ahogy megtervezem. Fiatalon, második gyermekem születésekor legyintett meg a sors először, és helyezte kilátásba számomra az otthoni betegápolást, mint életpályát. Nyitott gerinchasadékkal született kislányunkról az orvosok úgy vélekedtek, hogy mivel általános állapota jó, három műtét után tolószékben ugyan, de akár a huszadik […]

Posted by
Posted in

Édes élet

    Csak két embert ismerek, aki nálam is jobban szereti a kutyákat: Cincus barátnőmet, aki 11 évig volt egy aranyos kis spániel gazdája, és a fiát, aki rendszeresen tart 2-3 szép, nagytestű, fajtatiszta kutyát, és akárcsak az édesanyja, a lelkét is kiteszi a családtagnak tekintett kutyatársakért. Mióta a szép kis spániel már mennyei gazdánál […]

Posted by
Posted in

A legszebb születésnap

A legszebb születésnap Bizony, szaporodik születésnapjaim száma, hetvenhárom, már a múlté. Sok kellemes és megható emlékem van ezekről az ünnepekről, de a kerek hatvanadik volt, mind közül a legszebb. Május vége felé van ez a nevezetes nap, s abban a 2007-es évben, amiről mesélni szeretnék, rendhagyó módon 38 C fokot mértünk. Csak néhány vendéget, rokonokat […]

Posted by
Posted in

Vírusok

  Mit hisz magáról, meddig merészkedik még el az ember?! Miért képzeli, hogy tehetsége van mindent büntetlenül átalakítani, legtöbbször a fölfedezés nagy jóakaratából? Miért gondolja, hogy okosabb, mint a csodálatos rend, amely – ne firtassuk most, hogy egy teremtő akarat, vagy egy nagy, kozmikus “rendcsinálás”, összerendeződés nyomán – több száz millió éve létrejött és mostanáig […]

Posted by
Posted in

Szilveszteri kutyaságok

Amikor ezek a történetek játszódtak, még nem létezett a háziállatok chippel való ellátása, ami ma már megkönnyíti az elveszettek megtalálását. Egyébként is két szálon futnak majd az események, mert már a drámai kezdet is szilveszterhez kötődik. Zsemleszínű, közepes termetű, mandula-szemű, harmadik házőrző kutyánk Luca, négy éves volt. Nem jártunk vele sétálni, mert a nagy kert […]

Posted by
Posted in

XXI. századi angyalok

Nádasi Katalin: XXI. századi angyalok Eljárt felettem az idő, és ha néha fölidézem évtizedekkel korábbi, gyerekkori emlékeimet, akkor a kibomló élmény-halom színes batyujából, még mindig mágikus ragyogással emelkedik ki a hajdani karácsonyok varázsa. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején, egy háború pusztította, politika nyomorította, éppen életre támadni próbáló ország szegényeinek sorába tartoztunk mi is. […]

Posted by
Posted in

Kutyák 2. rész

  A gazdák egyébként különös dolgokra hajlandók a kutyáikért. Férjem és én, nem tartozunk az állataikat agyon kényeztető, gügyögők közé, s ezt tanulta meg kislányunk is. Sokszor előfordult viszont, hogy miközben napi anyagi gondokkal küszködtünk, mint a legtöbb fiatal, ahelyett, hogy pl., egy pár, már nagyon esedékes cipőt vagy ruhát vettünk volna, másodszor is kerítés […]

Posted by
Posted in

Kutyák I. rész

Kutyák rész A csöndre figyeltem föl. A két kutyához szokott fül számára ez feltűnő, mert valamelyik általában neszez, ha nem is ugat, hát cibál valamit, vagy éppen ásít egy nagyot. Ahogy kipillantottam a zsebkendőnyi előkertre, amely az állatok felségterülete volt (városi kutyának ez a kicsi is paradicsom!), ismét láttam a kerítés előtt az idős urat, […]

Posted by
Posted in

Régi telek emléke

  Vágyom a télre. Arra a régire, az igazira. Amelyik éppen időre érkezett, és sokáig maradt. Az olyan kis hegyi falvakban, amilyen az enyém is volt gyerekkoromban, a nyár forró szorgossága, az ősz derűs elégedettsége, a betakarított termények fölötti örömködés, és az egész évi temérdek munka fáradalmai után, közelgett végre az áldott pihenés ideje. Az […]