About Me

Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés egyik oldala, a másik, hogy a család, férjem, kisleányunk és szüleink számára milyen áldásos volt ez a változtatás, és hogy micsoda emberpróbáló, de felemelő élmény szüleinket végigkísérni, átsegíteni az idős kor nehézségein, és velük lenni az utolsó percekben. Felejthetetlen tapasztalatokat nyertem általuk, melyeket le is írtam, és több helyen meg is jelentek írásaim. A betegápolás ezen évei alatt, ötvenkét éves koromban, egy éveken át tartó, különös folyamat eredményeként, magam számára is meglepő módon, egyszer csak leültem, és szinte egyvégtében, éjszakánként minden szabad percemet erre fordítva, megírtam első könyvemet a Peruról, s benne az inkák máig feltáratlan, rejtelmes világáról szólót, a „Megtalált kincseim”-et. Fantasztikus belső kényszer alatt, de eufórikus boldogságtól kísérve írtam. Férjem-családom-barátaim biztatására – de erős kétségek között - kiadtuk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a könyv eladta magát, noha a nyomdaköltségek miatt, reklámozni már nem volt módunk. Bár igen régen elfogyott ez a könyv, máig érdeklődnek iránta, ezért úgy döntöttem, hogy a második kiadást elektronikus formában hozzáférhetővé teszem. Ettől kezdve, amikor erős késztetést éreztem, leírtam, amit fontosnak gondoltam. Időközben több irodalmi pályázaton is indultam, melyeken három alkalommal elnyertem az első három díj valamelyikét (mindegyikből kaptam egyet) és kétszer kerültem az oklevéllel kitüntetettek közé. Különböző műfajokban jelentek meg írásaim újságokban, folyóiratokban, könyvekben. Nem vagyok termékeny szerző, valójában nem is írónak, inkább krónikásnak tartom magam, és csak a számomra nagyon fontos ügyekben érzem úgy, hogy szeretném másokkal megosztani gondolataimat, érzéseimet, ilyenkor viszont „muszáj” írnom. Így született meg második könyvem, egy novelláskötet, a „Mint préselt virágok…” című. Fiókomban gyűlnek az elmúlt évek írásai, egyszer talán lesz egy harmadik könyv is.


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

XXI. századi angyalok

Nádasi Katalin: XXI. századi angyalok Eljárt felettem az idő, és ha néha fölidézem évtizedekkel korábbi, gyerekkori emlékeimet, akkor a kibomló élmény-halom színes batyujából, még mindig mágikus ragyogással emelkedik ki a hajdani karácsonyok varázsa. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején, egy háború pusztította, politika nyomorította, éppen életre támadni próbáló ország szegényeinek sorába tartoztunk mi is. […]

Posted by
Posted in

Kutyák 2. rész

  A gazdák egyébként különös dolgokra hajlandók a kutyáikért. Férjem és én, nem tartozunk az állataikat agyon kényeztető, gügyögők közé, s ezt tanulta meg kislányunk is. Sokszor előfordult viszont, hogy miközben napi anyagi gondokkal küszködtünk, mint a legtöbb fiatal, ahelyett, hogy pl., egy pár, már nagyon esedékes cipőt vagy ruhát vettünk volna, másodszor is kerítés […]

Posted by
Posted in

Kutyák I. rész

Kutyák rész A csöndre figyeltem föl. A két kutyához szokott fül számára ez feltűnő, mert valamelyik általában neszez, ha nem is ugat, hát cibál valamit, vagy éppen ásít egy nagyot. Ahogy kipillantottam a zsebkendőnyi előkertre, amely az állatok felségterülete volt (városi kutyának ez a kicsi is paradicsom!), ismét láttam a kerítés előtt az idős urat, […]

Posted by
Posted in

Régi telek emléke

  Vágyom a télre. Arra a régire, az igazira. Amelyik éppen időre érkezett, és sokáig maradt. Az olyan kis hegyi falvakban, amilyen az enyém is volt gyerekkoromban, a nyár forró szorgossága, az ősz derűs elégedettsége, a betakarított termények fölötti örömködés, és az egész évi temérdek munka fáradalmai után, közelgett végre az áldott pihenés ideje. Az […]

Posted by
Posted in

Őszi hangulatok

  Őszi hangulatok Az ősz derűsen, szinte észrevétlenül suhan bele a múlni nem akaró melegbe, kellemes hűvösét, felszabadító könnyűségét szinte magunkhoz öleljük, s még mielőtt fölfoghatnánk a változást, a szemünk láttára bámulatos tobzódásba kezd. Hirtelen borulnak lángba óriás fakoronák és a tűztövis szúrós karjai, narancsos-pirossá mosolyodnak a cseresznyefák, melegsárga ruhát öltenek a nyírfák, és jel […]

Posted by
Posted in

KÓDEX – 2019. december 21.

Karácsony előtt a Karc Rádió Kódex című műsorában Vass István Zoltán vendége voltam, akivel az életutamról, a könyveimről és az utóbbi évtizedek hazai történéseiről beszélgettünk. Akinek kedve van, meghallgathatja az alábbi linken a beszélgetést: https://karcfm.hu/archiv/kodex-2019-12-21-1300-1400/ vagy a  Kata Nadasi Youtube csatornán.    

Posted by
Posted in

Kincsesláda

  Pár nappal voltunk csak túl egy olyan ünnepen, ami azt hiszem, mindenkit gondolkodóba ejt, aki olyan szerencsés, hogy része lehetett benne: az ötvenedik házassági évfordulón. Óhatatlanul kicsit emelkedett hangulatba kerül az ember, s talán ez is okozta, hogy felkaptam a fejem, amikor az autóbuszon parázs veszekedésbe kezdett az előttem ülő fiatal pár. Arról vitáztak, […]

Posted by
Posted in

Az élet minden porcikája

  Pünkösd vasárnapján voltunk, ebéd után, amikor a délelőtt megszedett idei első borsóval kiültem a kertbe a pergola alá és kezdtem kifejteni a szemeket. Rossz kedvem volt, megviselt a közélet naponta őrlő durvasága, a médiumok közönséges és agresszív versengése az érdekeik szerinti mocskolódásban, letaglózott a Hableány hajó utasainak tragikus balesete a Dunán, mélységesen átéltem az […]

Posted by
Posted in

A hársfa lelke – Utolsó levél Verának

A hársfa lelke Utolsó levél Verának 2019 április 6-a gyászt hozott családunk minden tagja számára. Rövid, súlyos betegség után, negyvennégy évesen,váratlanul hagytál itt bennünket, Verus.  Gyerekkorodban édesanyáddal, Iluskával együtt szinte a csalá dunk szerves részeivé váltatok, s mindkettőtök szeretete, barátsága, máig az életünk legszebb kísérője volt. Bámulattal figyeltem, ahogy szép, törékeny termeted ellenére hallatlan energiával […]

Posted by
Posted in

Az évszakok csendjei

 Az évszakok csendjei   Leggazdagabbnak a természet csendjeit találom. Az évszakok csendje mind-mind változó, színekben és (különös!) hangokban tobzódó, önálló, egyedi hangulatú világ. Számomra a tavasz csendje serényen buzgólkodó, surrogással, alig hallható, mégis erőteljes hersegéssel teli, ahogy a rügyek bomlanak, és nyújtózkodni kezd a fű, s délről érkező langyos fuvallatok duruzsolnak eljövő nyarakról. Hancúrozni vágyó, […]