About Me

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője.

Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt.

Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni.

2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok.

Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

Posted by
Posted in

Meskete

Meskete   Kerek erdő közepében, kocka várrom sarkában, egy kerekded királylány, nevetve sírdogál. Vidám lelke szomorkodik, a királyfi merre jár? Száz éve is talán annak, hogy összeomlott ez a vár. Beázik a teteje, nincs szegénynek kenyere, Pénze sincs, hogy építkezzen, egyedül van mindenre.   Kerek erdő közepének keskeny ösvényén, Sötét lovon deli herceg, a várrom […]

Posted by
Posted in

Hiányzol anya

Hiányzol anya   Anya voltál s lettél felhő, Puha párnán ücsörgő. Nem öleltél, nem féltettél, Odafentről figyeltél.   Hiányzol nagyon e didergős hajnalon! Hiányzik két átölelő karod, simogató szemed, Meleg csókod homlokomról, ajkad, Mely elmondja, hogy szeret, olykor dorgál.   Megmutatnád, mit rontottan én el! Odabújnék, boldog lennék, Ha átölelnél s féltenél nagyon! Tudod hiányzik […]

Posted by
Posted in

Zokszó

Zokszó   Megtaposva, megtépázva, Boldogságos nagyvilágban. Lélekharcok felemelőn, Földet érve felébredőn.   Minden ember Világ-Csoda, Még se hiszi, nem ad oda, Semmit sem félt, mindent akar, Földet, s vizet úgy betakar.   Ne lássa más, de szeresse, Sötét éjben megkeresse. Rántsa le a leplet róla, Csinálj angyalt magas hóba!   Talán fentről megláthatom, Én is […]

Posted by
Posted in

Hazámhoz

Hazámhoz Hazámhoz hű valék, Oly Nagyon szeretem, Nem adom másnak Se testem, se lelkem!   Testem is nyugodjon, E hímes földben, Bár hitem szerint Messze még a vég!   Oly öröm van lelkem mezején, Hogy Magyar lehetek, Nem is kacsint lelkem Felétek más nemzetek!   Érzékeny lelkemmel, Mit kezdjek én? Hazámnak felkínálom, Ó légy enyém, […]

Posted by
Posted in

Búcsú

Búcsú Az éjjel pironkodva hozza szégyenét a tájra, S barangol fátyolfelhők alatt, Megszentelve a földi világot, Az emberi lét, az isteni tudat.   Szívemből kiáltok, s nézek visszafelé! Keresek minduntalan valamit, Helye üresen tátong, nehéz a szív, Fájdalmát nyomja ránk a földi szenvedés.   Visszaadhatná a fényt, szégyenét tovaűzve, Hogy lelkem űrje ne fájjon búcsúzások […]

Posted by
Posted in

Üres magányomban

Üres magányomban   Üres magányomban dereng a csend, Rétisas repül a szántóföld felett. Némán, hangtalanul suhan, Préda után kutat, mint lelkem, Mely trillára vár és szárnyalni vágyna, Mint a sas madár.   Magányomban a némaság ring Keblem rejtett szegletén. Szememben a könny azúrkék rónaságot fest, A messzeség  lágy ringásába beleolvadok.   Nem értem némaságomat, Hisz […]

Posted by
Posted in

Elvisz az idő

Elvisz az idő   Elvisz az idő! Vajon merre s hova tesz le Ebben a kusza, bonyolult világban? Lelkemre telepszik, s bánatos zúgolódásba fog! Hova jutok? Nem értem néma zúgolódásomat!   A világ összetörve nehezedik rám, Súlyos teherként cipelem Jézus Keresztjét, Nem akarom jókedvű életemet feledni! Ah… “Isten útjai kifürkészhetetlenek.”   Elvisz az idő! Fényes […]