About Me

Pázmándi Péter az Irodalmi Rádió szerzője.

1959-ben születtem. Jogi egyetemet végeztem ennél azért kicsit később, majd vállalkozó lettem, amíg lehetett, amíg meg nem tetszett vállalkozásom valakiknek. Már kisiskolás koromban írni kezdtem. Zsengéket persze. Majd egynéhány írásom megjelent itt-ott, fontos, s kevésbé fontos helyeken. Jó pár esztendeje rendszeresen publikálok irodalmi portálokon. Nem másért, hanem, mert: időnként visszagondolok magamra, amikor még nem gondoltam arra, mit gondolok magamról akkor, amikor visszagondolok magamról nem gondolkodó magamra... Hitem szerint, van az irodalomnak egy olyan szegmense, amelynek lényege a gondolat és formája szükségszerűen a „mondolat”. Nézegetem a világot, s ennek eredményét megpróbálom időről-időre, amikor eszembe jut valami „értelmes, vagy érzelmes” szócsokrokba foglalni. Hangsúlyozom: próbálom! Összefoglaló verskötetem Vonzások és polaritások címmel magánkiadásban 2018. végén jelent meg. Ezután novellás kötetem 2021 elején jelent meg magánkiadásban (hogyan is lehetne manapság másként irodalmat megjelentetni újként, új gondolatokkal, sajátos zártkörű írói kánon, mondhatnám zártkörű írégység mellett), Gondoltam így, gondoltam úgy címmel... Irodalom másként, más szemmel!

Posted by
Posted in

Egy kiállítás képei

Fényeket festett. Szineket és nap utakat. Az évek alatt sok tucat vászonra, mígnem egy nap letette az ecsetet és úgy döntött befejezte. Többé nem veszi kezébe, mert tökéletesebbet már nem festhet. Kiválasztott tíz képet és a többit elégette. Addig egyetlen egyet sem adott el, sőt munkáit senki sem láthatta. Most gondosan elrendezte a megtartott képeket […]

Posted by
Posted in

Alex segít

Néhány napos dolgom volt a határ közelében Burgenlandban. Kellene egy kis panzió, olcsó, tiszta, nem messze a nagy várostól, ahol pár napig megszállhatok és reggel madárcsiripelésre ébredhetek. Pillanatok alatt találtam is megfelelőnek tűnőt a net-en és elküldtem elektronikus levelem. Nem kaptam visszaigazolást, de mivel már csak egy napom volt az indulásig, hát nem is vártam […]

Posted by
Posted in

A ház

Ötvenhat esztendeje annak, hogy utoljára gyalogosan járta ezeket a poros utakat. Akkor ellenkező irányban, hátra se nézve, szinte futva menekült. Még kamasz volt, és csak annyit érzett, el-el minél messzebb ettől a bűnös háztól, gyerekkora elrablójától, a kiégett kukoricaföldektől, az elszáradt szilvafáktól. A helytől, ahol apja kihűlő halott teste feküdt szülei hálószobájában, s a háztól, […]

Posted by
Posted in

Azt mondták lecsengett

Jelenet egy háziorvosi rendelő várótermében, szokásos berendezés, természetesen valahol egy automata kézfertőtlenítővel a falra szerelve, és persze egy feltűnő tábla, amely a kötelező maszkviselésre és a kéz fertőtlenítésére szólít fel. Az orvosi rendelő ajtaja zárva, amely soha nem is fog kinyílni. Időpont valamikor 2021. esztendő késő nyara, kora ősze. Szereplők: A, B, C, D. A: […]

Posted by
Posted in

Járdaszegély

Erős szél ingatta a fák törzseit. A lehulló levelek sokáig imbolyogtak a levegőben, hogy saját fájuktól méterekkel arrébb landoljanak az úttesten, vagy a járdán. A szürkét halványzöld-aranysárga-barna avarszőnyeg takarta be, s csak itt-ott engedett át néhány foltnyi helyet a betonnak. Akár egy padlószőnyeg, amely a sok használatban kikopott. Néha szél kapott az avarba és magasba […]

Posted by
Posted in

Hosszú szüzesség

Éppen lánya házának kapuját húzta be maga után, ahonnan évi rendes látogatását követően indult hazafelé, minek utána megmutatta unokáinak az ajándékba hozott elektromos játékok működését, meghallgatta lánya beszámolóját férje sikereiről és csendesen megemlített frusztrációjáról, hogy mikor fog majd megint bele saját karrierje építésébe. Csakhogy a két kisgyerek mellett ez mennyire bonyolult. Megértette lánya szavaiból, aki […]

Posted by
Posted in

Mednyánszky Berta utolsó levele (szerintem)

Tisztelt Petőfi Társaság! Az 1843. esztendő Ádventjének negyedik napján kezdődött történetem. Atyám szerint hosszú évek óta akkor járt felénk a legzordabb tél. Napestig hullott a hó, és ha néha szünetet is tartott, épp csak annyi ideig, hogy áldott mezővárosunk, Gödöllő legfontosabb kocsiútjait valamelyest járhatóvá tegyék a megye jobbágyai. Már napok óta ott türelmetlenkedtem ablakom előtt, […]

Posted by
Posted in

A csepeli úttörő, aki beleszólt a világpolitikába (többször is) /részlet fenti című készülő regényemből, amelyben a csepeli úttörő valóban számos alkalommal beleszólt a világpolitikába/

Lajos alig lőtt ki százezer különböző kaliberű töltényt különböző fegyverekből, az eltelt másfél év alatt, amikor 1972. novemberének egy esős napján az ügyeletes tiszt mögé lépett a lőállásban, fegyverét elvette és futólépésben a laktanya ezredparancsnokához kísérte. Ezredes elvtárs, Kuhár őrmester parancsára jelentkezem! Pihenj. Magát különös megtiszteltetés érte. Magas rangú elvtársak akarják látni Csepelen. Kap tíz […]