About Me

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője.

Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.

Posted by
Posted in

Az angyalok is meghalnak

– Ezt egyszerűen nem tudom felfogni – rázta a fejét Sára, miközben a szokásos ebéd utáni kávéját kevergette az étteremben. – Egyszerűen nem értem, mi történhetett. – Stroke-ot kapott. Állítólag pár órát még élt, de már nem tudtak vele kommunikálni. Nem tért magához többé az agyvérzés után, és hiába próbáltak meg mindent az orvosok, nem […]

Posted by
Posted in

Sava-borsa

Végre kihozza a pincér a levesünket. Már két órával ezelőtt is éhes voltam, mostanra pedig megállás nélkül korog a gyomrom, hangosan és türelmetlenül. Alig várom, hogy az első kanálnyi étket a számhoz emeljem. Látom, hogy tűzforró, gőzölög, az illata az orromba kúszik. Egészen finom. – Isteni ez az illat! Maga a tökély! – nyögi a […]

Posted by
Posted in

Tollak

Egy fekete, egy fehér. Egy fekete, egy fehér. A tollak puha kupacokban hevertek az angyal lába előtt. Egy fehér – jó vagyok. Egy fekete – rossz vagyok. Lehet egy angyal egyáltalán rossz? És ha igen, ki szerint az? Eszébe jutott egy kisfiú, akit az ünnepekkor látott. Sírva kiabálta az asztalnál, hogy nem szeretne enni a […]

Posted by
Posted in

Remény

Előttem halomban állnak a betűk, szavakká nem forrnak össze! Írnék ma nyári dalt, mosolygó derűt, de a sors ma nem így kötötte a szemeket! Ma mind csak fordított! Magából ordított ellenszegülés! Alámerülés… Halomban sírnak a betűk, szótlanul fel-, felzokognak! Hiába írnának derűt, a lélek most nem látja, hogy vak! Hogy hol van a sebre a […]

Posted by
Posted in

Az én templomom

Kövezzetek csak meg vagy hányjatok rám szitkokat ezer meg ezer szájból szóljon az indulat, de én nem félek! Bennem a hit már gyökeret vert rég nincs selejtes gondolat nincs elárvult, elhagyott alkonyat az én templomomba most is besüt a Nap! Én nem félek! Nem bújok magamba nyílok, virágot bontok zöldellő templomhajóm hűsében csak hallgatom a […]

Posted by
Posted in

Eszmélés

Fonnyadt bőr alatt felnyög az élet réved a szempár félig még itt, félig már odaát éled, sajgó napok szabdalta homlokon felelet ül mindent-tudás önvallomás benne bűnbánat nincs lehulló lélekbilincs csörren ahogy felszabadul a sóhaj: nincs gyarló emberi vétek, mit az Isten fel nem oldoz! hisz minden barázda megbánást hordoz… Fonnyadt bőr alatt felsír az élet, […]

Posted by
Posted in

Csak az igazat!

Csendet, csak a lényeget mondd, Isten! Csak a lényeget, ami kell hogy a szív az életet pumpálja körbe körbe a hamis, a hazug a gyáva, az álca a téves, a réges régen elhagyott szavaktól hemzsegő agyamból űzd ki, kifelé, aki csak áltat! Csak az igazat halljam a parazsat, ahogy sercen a szívben a tengernyi rímben […]

Posted by
Posted in

Az voltam

Már el is felejtettem hogy a tenyeremben vagy csak egyetlen percben is elfér a boldogság… már el is felejtettem hol siklott ez félre, hisz mindig az voltam, kinek elég felnézni az égre s már száll is a sóhaj, mint a mesékbe’: köszönöm, hogy élek! Már el is felejtettem hol siklott ez félre talán a kopaszon […]

Posted by
Posted in

Apámnak

Bár visszamehetnék… hallanám dübörögni a zenét, és sokkal, sokkal többet adnék sokkal többször borulnék az öledbe, hogy tudd, hogy mindig tudd, mennyire… bár visszamehetnék, oda, a régi házba, ahol még a fotel is azt várja, hogy te benne ülj hogy magányodból is csak hozzánk menekülj! Bár visszamehetnék csak odakucorodnék rád hagynám összefolyni szívünk ritmusát, hagynám, […]

Posted by
Posted in

Anya mellett

Én nem tudom, ez másnak is ilyen-e de nekem van az a hely ahová hazatérhetek ha köröttem minden szétesik itt akkor is nyugodt leszek ez a hely ahol a csend is felemel ahol a levegőt kifújhatom de magamban is tarthatom mert itt mindegy, mit teszek vagy hogy ki leszek szeretve vagyok és magam is szeretek […]