About Me

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője.

Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem helyi versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben főleg gyermekverseket írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám. (Napsoroló mondóka) Gyermekverseimre, helyben kiírt rajzpályázaton kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez szeretném felhasználni. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni akarsz, írj!

Posted by
Posted in

Csak látomás / a temetőben

A temető csendje megidéz egy percre… Bárcsak itt állhatnánk egymást átölelve! Elmondanád nekem, van-e ott fenn élet, elmondanád, meddig vágy` vissza a lélek. Én is elmondanám, mennyire hiányzol, én is elmondanám, könnyek között, százszor. Egymásba font kezünk, s az “örökké” vágya, erőt adna neked, s nekem, e világra. Tudom, csak látomás… De itt élsz szívemben, […]

Posted by
Posted in

Kis Juli mamám – élettörténet

Kis Juli mamám  Oda születtem én, nem várt gyerekként, a nagymamámék ámbitusos, faluszéli házába, ínségesen szegény évek egyikében, 1957-ben. Szinte Ő nevelt engem, az én legigazibb, de valójában nem vér szerinti Kis Juli mamám. Nála egyszerűbb, jóságosabb asszonyt nem hordott hátán a föld akkoriban, ez egészen bizonyos. ( Erdélyben élnek még talán ma is […]

Posted by
Posted in

Levélmúlás

Összevissza száll a szélben egy falevél, tetten értem! Látom, ahogy fészket keres, elrejtőzne múlás helyett. Illeg-billeg, kapaszkodik, szélnyugvásért rimánkodik. Meglapulna tél idején, ágak között, ház tetején. Perdül-fordul, napfényt koldul, hátha sorsa jobbra fordul. Ősz van, de ő maradna még, földre érve ott van a vég… Sírva-ríva – nincs bocsánat! – búcsút int a szép világnak. […]

Posted by
Posted in

Egy csillagra ültem

Anyám emlékére Egy csillagra ültem, hogy megkeresselek, mert a boldogság madarát elhoztam teneked. Fenn, az angyalok közt repültök majd együtt, hogyha a szíved mélyéről minden bánat eltűnt. Lenn, a földi létben szenvedtél, jól tudom. Nem játszhattál szinte soha zengzetes húrokon. Gyermekkorod talán szép lehetett volna, ám a sors azt valamiért mégis megtépázta. Amire felnőttél, szépséged […]

Posted by
Posted in

Temetőben

Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat. Szívünk ettől jobban biztosan nem fájhat. Így talán múlás fáj égő gyertyaszálnak… Elmúlik az élet… Ez örök keresztünk. De sokan elmentek, akiket szerettünk! Gyertyát gyújtunk értük, rájuk emlékezünk. Millió kis gyertya melengető fénye, vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe, hogy vigaszt kaphassunk könnyekért cserébe. Mert itt élnek […]

Posted by
Posted in

A Morzsi…, a Morzsi…

Amikor a busz befordult a sarkon, már láttam, hogy a buszmegállóban vár, és szinte toporzékolva sír. A szívem a torkomban dobogott, mire leszálltam. Odarohant hozzám és szó nélkül, mert szólni amúgy se tudott, húzott, húzott, hogy menjünk hazafelé. – Kisfiam, mi a baj, miért sírsz, állj mááár meg…, mi a baj?! – kérdeztem, de ő […]

Posted by
Posted in

Bízni, élni!

Mennyi szép van, mennyi jó! Mennyi dallam, mennyi szó! Mennyi kar, mely átölel, hogy élni tudj, mert élni kell! Élni kell, mert kél a Nap, s minden nap mást tartogat. Egy utunk van: hinni, bízni! Ha alkonyul is, fényt keresni… 2020.09.17.

Posted by
Posted in

Eseteim a vasalózsinórral – részlet

Az esetek néha elfelejthetetlenek…És esetünk szinte mindennel lehet. Olykor többször is, ahogy nekem a vasalózsinórral. A „zsinóros” esetek száma – már ami a jelentősebbeket illeti – eddig három. ….. A másik „eset”, amit elmesélek, inkább csak érdekes, de az eseményre most is emlékszem. A rejtélyt mindmáig nem sikerült megfejteni. 18 éves múltam, életem első nagy […]

Posted by
Posted in

Vászon

Először azt mondtad, jó lesz a szürke, itt-ott fehérrel ecsetelve. Aztán zöldet akartál, és kék eget, azután rózsaszín felleget. Utána még szebb kellett: izzó sárga, napocska szivárványba zárva, majd lilára vágytál, és még lilábbra, sőt, hogy legyen új szín kitalálva! Utóbb vöröset követeltél, bíbort. Lángoló szívemből vér folyt… Mártottam, húztam, űztem az ecsetet, ám… egyszerre […]

Posted by
Posted in

Korona

Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy a Föld, amin élsz, felsóhajtson végre. 2020. március