About Me

Rácz Anita az Irodalmi Rádió szerzője.

Rácz Anita vagyok. Budapesten születtem 1971-ben. Jelenleg Debrecenben élek az engem mindenben odaadóan támogató párommal. Gyermekkoromtól kezdve a természet csodái vettek körül. Édesapám katonatiszt volt, gyakran kapott áthelyezést egyik településről a másikra. Így Magyarország szebbnél szebb tájait ismerhettük meg szüleimmel és nővéremmel. Édesanyám legtöbbször olyan munkaköröket töltött be, amelyek otthonról voltak végezhetők, ezért folyamatos támogatást kaptam tőle ahhoz, hogy a művészet világában lehessek. Gyermekkorom éveit színjátszó körök, versmondó versenyek, énekkarok tették színessé. Majd fiatal felnőttként két csodálatos fiam adott fantasztikus éveket. Később unokám is megérkezett, aki fizikailag távol van tőlem, de lélekben mindig közel. 2003 óta magyarnóta énekesként is tevékenykedek. A versírás is ekkor lopta be magát az életembe, lehetőséget adva érzéseim, gondolataim kinyilatkoztatására. Néhányat megzenésítettem és elénekeltem a kedves közönségnek. 3 éve vágyat éreztem a festés művészetéhez is, így ma már az ecset, a vászon, a ceruza is helyet kap az életemben. Ez év tavaszán böngésztem az interneten és rám mosolygott egy pályázati kiírás az Irodalmi Rádió szervezésében. Heves szívdobogást éreztem és szinte az utolsó pillanatban, de sikerült jelentkeznem. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. Mindenkinek kívánok szívből jövő csodás gondolatokat és bízom benne, hogy lesz, akinek örömöt tudok szerezni alkotásaim valamelyikével.

Posted by
Posted in

Elfojtott indulat

Rácz Anita: Elfojtott indulat Csend van. Minden néma köröttem. Gondolatok tolakodnak lüktető elmémben. Fáj. Szabadulni tőlük nem tudok. Csend legyen!!!! Kiáltanék, de inkább hallgatok. Hallgatok…mert ha megszólalok, őrjöngeni fognak az indulatok, s tehetetlen dühömben olyat mondok, hogy végleg elveszítem azt, kit imádok. Így csak fortyogok magamban, s bölcsen csendben vagyok, s várom a távoli pillanatot, […]

Posted by
Posted in

Mosd el eső

Rácz Anita: Mosd el eső Mosd el eső a bánatot! Fújd el szél a félelmet! Téli fagy ébredj fel, hívd meg teára a napot! Eső! Tápláld a szomjas folyót! Mint édesanya éhes gyermekét, De el ne hagyja tágas medrét mert mindent elsodor. Mínusz van. A víz is befagyott. Ablakon jégvirág díszeleg. Etetőben didergő cinege várja […]

Posted by
Posted in

Hajnal

Rácz Anita: Hajnal Imádom az ébredező hajnal hűvös hangulatát, a forró, gőzölgő kávé zamatos illatát, a csivitelő madarak vidám reggeli hangját, a porban fürdőző veréb eső utáni vágyát. Imádom a harmatcsepptől lehajló, zöldellő fűszálat, a felkelő nap fényében megcsillanó ökörnyálat, a gyöngyházzal teli , széltől rezgő pókhálót, a károgó zeneművet egy fekete madár torkából. Imádom […]

Posted by
Posted in

Ringó nádas

Azt gondoltam, ma nem írok, mégis tollat ragadok. Ülök a stégen csendesen… Mit susog a szél oly hevesen?… Táncol a nád a Kőrös partján. Milyen huncut ez a látvány. Hajlik jobbra, hajlik balra, testével simogatja a felé hajló nádszálat. A parti nádas így mulat. Fűzfapuli fölé hajol, kíváncsi, de nem csahol. Ettől még a szomorúfűz […]

Posted by
Posted in

Érzelmek

Nem tudom, honnan jön néha a gondolat, hogy tollat ragadva verset írjak…. Nem tudom, mi az az erő mely időnként fegyverként tör elő… Önmagam pusztító fegyvere … az elmét megkérdőjelezve számonkér….kínozza szívemet… Gyengepontomra lépve támadja érzelmemet…. Érzed??? Látod???? Múlik az idő!!! Ugye fáj? Hála…mondja gúnyosan az eltipró erő… Földbe döngöl…fáj…elhagyott az értelem, győzött felettem a […]

Posted by
Posted in

Lepkemező

Mutasd az utat, követlek Tarka lepke Illúzió vagy, csak képzellek Tova röppensz. Virágbortól szédelegsz Érzem lelked. Ezerszínű a világ Vidáman repkedsz Forgok magam körül Hova lettél?…. Megakad tekintetem Egy másik lepkén. Varázslat. Szemem káprázik… Ilyen csoda együtt repül két pillangó összeragadva. Násztáncot járnak, köröttük ezer vendég. Pompázó virágmező a nászajándék. Bánkút – Három-kő túra 2020.08.12.

Posted by
Posted in

Ima

ISTEN! Hozzád fordulok. Csendben, suttogva Hozzád imádkozok. Látom, mosolyogsz, ez kedves nekem. E nehéz időkben fogjad a kezem. Óvj meg minket a veszedelemtől! Vonj körbe pajzsoddal minden férfit és nőt! Vigyázd a gyermekeket és minden élőt! És érintsd meg a kétkedőt! Hogy legyen Hite… hogy tudjon Téged hívni… hogy merjen kérni, kérni és kérni…. …s […]

Posted by
Posted in

Egy fa élete

Kívülről pompa, belülről magány. Elmúlt, vége, elmúlt… Hiányzik a nyár. Reszkető falevél lehullana az ágról, de nem tud elszakadni, fél a haláltól. Huncutul csavarint a hideg szél rajta, megadva magát lehull az avarba. Visszanéz a fára… Hiányzol! Súgja. S végleg megpihen a fa árnyékába’. Közben az öreg fa számolja az éveket… hányszor engedte útjára a […]

Posted by
Posted in

Árva pipacs

Te drága kis virág! Mit vétettél e világ ellen, hogy itt kell élned magányosan a poros útszélen? M’ért nem mész a társaidhoz a zöldellő mezőre? Ki tehette ezt veled, hogy ide lettél száműzve? Megmentelek, te kis árva, szeretlek majd örökre, vigyázok rád, hazaviszlek csodaszép kis kertembe. Boldogságot találsz nálam, sosem leszel egyedül, esténként a kis […]