About Me

Rácz Roland az Irodalmi Rádió szerzője.

Elsősorban olvasmányélményeim inspiráltak az írásra. A könyvek által teremtett, magával ragadó világok, ahová több száz oldal kalauzolt el. Sok-sok végigizgult kötet után érdekelni kezdett, hogy képes vagyok-e magam is létrehozni olyan történeteket, melyekkel azonosulni tud az olvasó. Ami felidéz, egy emléket, okoz néhány vidám pillanatot vagy épp megdöbbentő hatást vált ki. Kikapcsolódást jelent számomra a novelláimon áttekeredő cselekményszálak összesodrása. Van úgy, hogy magam sem tudom mi lesz egy történet vége, ezért az írás, első betűtől az utolsóig leköt. A blogban megjelenő novellák alapját, sok esetben személyes tapasztalatok adják. Közvetlenül megélt vagy közvetve megismert történetek. Illetve olyan fikciók, melyek választ próbálnak adni a „mi lett volna, ha” kezdetű kérdésekre. Sok történet vesz körül minket. Jók és rosszak egyaránt. Bármifélével találkozunk valamilyen benyomást kelt bennünk. Élményként vagy tanulságként szolgál. Írásaimon keresztül magam is erre törekszem. Bízom benne, hogy az idő előrehaladtával egyre több olvasó érdeklődését kelti fel egy-egy újabb írásom megjelenése.

 

Antológiák:

  1. Jelek 2020 Irodalmi Pályázat Antológia (Algyői Könyvtár, Algyő 2020), AZ UTOLSÓ FÉLIDŐ című novella
  2. Dolgaink (Irodalmi Rádió, Miskolc 2021), EMLÉKMOSOLY című novella
  3. "Szárnypróbálgatók" 2021 Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája (Raszter Könyvkiadó, Csongrád 2021), SZEMBESZÉL című novella, Ezüst oklevél próza kategóriában

 

Posted by
Posted in

Emlékmosoly

– Rövid az élet – mondta a bohóc – majd remegő kézzel mosolyt festett bánatos ráncaira. A nikotintól megsárgult ajtó mellett álló fiatalember mély levegőt vett és felsegítette Alfredo naftalinszagú köpenyét. – Köszönöm Maestro! – mondta Alfredo és megsimogatta a fiatalember arcát, de nem vette észre a szemében gyűlő könnyeket. A nézőtéren kevesen ültek. Kopott […]

Posted by
Posted in

Szembeszél

Gyűlöltem a gyerekkorom. Ahogy betöltöttem a tízedik életévem minden hétvégém elveszett. Apám arra kötelezett, hogy szombat és vasárnap keljek fel vele hajnalban és segítsek neki a munkájában. – Egyszer majd hasznát veszed! – általában ezzel próbált vigasztalni. Nem értettem, hogy vehetném hasznát, ha megtanulok kenyeret sütni már tíz évesen. A boltban bármikor vehetek és egyáltalán […]

Posted by
Posted in

Az utolsó félidő

– Csak még öt percet Marci bá’! – a bátyám minden nyári délutánon így kérlelte a portás bácsit, aki bezárni készült az iskola udvarának kapuját, ahol a falu egyetlen olyan tere állt, ahol lehetőség volt focizni. Nem volt pályának nevezhető, de akadt két kapu a két szélén és emiatt az élmény mindig magával ragadta a […]

Posted by
Posted in

Sorsom könyve

Betörtük az ablakot. Szilánkok éles hangja zavarta meg a nyugodt nyári estét. Elfutottunk a szélrózsa minden irányába és közben azon törtem a fejem, hogy mit fogok hazudni. A környék minden házában felgyulladtak a villanyok az üveg csörgő hangja után. Miközben hazáig rohantam – nem törődve senkivel sem –, minden utcasarkon keserves belső hangon azt kérdeztem […]

Posted by
Posted in

Idő

– Mennyi időm van még? Hányszor láthatlak még benneteket? – apa az elmúlt két nyáron, a születésnapján ezt a két kérdést tette fel magának. A tóparti nyaralóba hívott minket minden alkalommal, mert a családja után, ezt a helyet szerette a legjobban. A nyaralót, amiért annyit dolgozott. Azt mondta itt szabadnak érzi magát.   Gyerekkorunkban – […]