Szonettkoszorú /mesterszonett/ XV. Megvalósult álom . Fényes végtelenbe repülő álom, Színes fáklyaként robogó üstökös… Boldog szenvedélybe becsatolt járom: Szerelmi tűzben égő életöröm. . Szívemben szendergő vörös virágom A szeretet melegében tündököl. Lelkedbe költözik álomvilágom Csillagommal ölelkező börtönöm. . Nektárként csurranó  hűsítő könnyed Szerelem-patakként zúdul nyakadba: Csókkal apasztom boldogságod gyöngyét. . Káprázatban hunyorog égő szemed, Kék tengerben […]

Elégnek vágyaink Karjaim közt ringatlak szerelmesen, Tűzpiros virágot tűzök hajadba, Csókjaimat lehelem az ajkadra, Szempillád rezdülését is figyelem. Napsugár takarja álomszép tested, Izzik már lelked szerelmi parazsa, Ölelő karod fonod a nyakamra, S mosolyogsz elégedetten, kedvesen. Megáll az idő, szavakra nincs szükség, Átkarol bennünket e gyönyörű lét, Ösztönösen uralnak érzéseink. A vérünk forr, szaporábban lélegzünk, […]

A lelkemhez szól a szép magyar líra, Fény sugarát ontja annak hallatán, A szívem repes a Himnuszunk szaván, Mert az áldás ráfér minden magyarra. Magyarnak lenni a lét kiváltsága, Büszkeség ragyogja be kultúráját, Fények övezik a nyelvünk világát: Szívünk egyetlen igaz szószolója! Fénykoszorúban szárnyal művészetünk, A hagyományainkkal együtt élünk, Csillagjainkra hálával gondolunk. Tündököljék a magyar […]

Álmodnak a vágyak egy szebb jövőt: Hol az élet kész öröm, Hol boldog emberek sétálnak a parkban, Hol minden gyermek önfeledten játszadozhat a szabadban, Hol virágok illata szállong, Hol a természet gyönyörűsége nem csak egy álom! A szerelem ott már nem lázong, Lélek lélekkel páros, S a szívek egymásért dobognak, A szemek boldogságban ragyognak, Könnyük […]

Orgona nyílik, lelkem heve izzik! A tavasz tüze emészt, láng csókol észt, Agy nem érez vészt, szerelemben vesz részt. Esteledik, s a virág illatozik. Testem már alszik, lelkem álmodozik. Most is bennem élsz: Te szerelmes vagy, égsz! Szívem tettre kész, perzseled, majd’ elvész: Mégsem ellenkezik, benned megbízik. Magányban vergődünk, reggel ébredünk. Jó lesz majd estünk, […]

Sötétbe burkolódzott a város, Sok ágyban izzad már a vánkos, Ragyognak az égen a csillagok, Szemet vetettek az utcákra az álmatlanok. Homályos, torz képet mutat a sötétség, Lelkekből árad a kétség, Könnyek hullnak, szerepet vállal a féltékenység, A csendet felébreszti az érzékenység. Ivóból kiszűrődik a vigalom, Szóbeszédet követi az unalom, Felkiált egy hang: ” hol […]

  Elcsendesedik a téli táj, Álomra hajtja fejét a természet, Itt nincs már érzelem, ami neki fáj, Majd a kikelet ide is hoz új életet. Fellegeket üldöz a szél, Zúgva fák körül tekereg, Zimankós álomról mesél, Jégvirág, elfújt takarója után kesereg. Öreg tél ablak mögül nézi a silány tájat, Szeméből kifogyott már a hópehely, Újítani […]

  Nézz a szemembe lelkünk örömére, Láss a szívembe, lángol a szerelme, Nyújtsd a kis kezed, had legyek támaszod, S csak két dolgod van: szeress, és légy boldog! Tengerkék víztükre ringat örökre, Boldogságban ölel karom, s csak nézel: Életvalóságod, esetleg álmod? Vagy csak vágyod, hogy én legyek a párod? Szíved hív, dallamos zenéje csábít, Selymes […]

Az élet órája dobban testedben, A szerelem hívó dallama csendül, Lelkedben a vágyódás lángja rezdül, Tüzes véred bent forr az ereidben! Szilaj gondolatok csapongnak benned, Arcod selymes bőrére a pír kiül, Szempillád csillagod fölött elterül, Édes-keserv lüktetés a szerelmed! Ártatlan kis mosolyra mozdul ajkad, Boldogság sikolya távozik halkan, S kicsordul néhány gyöngycsepp a szemedből. Elnyújtózik […]

“Mert engem szeretsz”, az életem lehetsz, Velem a csillagok fényét akarod, Helyezd karomba a bársonyos karod, Öleléssel a végzeteddé tehetsz. Szerelemmel elárasztom szép lelked, Bearanyozom hozzám kötött sorsod, Szívemben őrzöm vággyal megtelt álmod… Mert: “Áldott csodáknak Tükre a szemed”! Szíved tündöklő fénye: reménysugár, Mézédes csókjaid a szerelmi ár, Éltető tüzed már bennem is izzik. Mint […]