About Me

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.)

Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata.

Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta:
„Szívből jön a szó.
szülője a gondolat,
lelke az ihlet.”  

Versei az életről, az emberi lét legfontosabb eseményeiről, születésről, szerelemről, az emberi érzésekről, kapcsolatokról, örömről, bánatról, szenvedésről, a magányról és a reményről szólnak. Sokszor használ szimbólumokat valamely jelenség leírására. Verseit gyakran zárja valamilyen frappáns fordulattal. Versei közt előfordulnak hagyományos formájú versek, de ír haikut és esetenként időmértékes formájú verseket is.  Kedveli a szabad versformát. 2017-ben jelent meg első verseskötete, ’Szabadság, szerelem, hit’ címmel. Több antológiában jelentek meg versei: a Litera-Túra Művészeti Magazin kiadásában ’Angyalhaj’ címmel, az Irodalmi Rádió szerkesztésében ’Kerekerdő’ címmel, a ’Szerelmemnek Bálint napra’ címmel, valamint a ’Zsongó tündöklés’ címmel kiadott antológiában.  Egy verse szerepelt a XXI. Aquincumi költőversenyre beküldött versenyművekből válogatott kiadványban.

Prózai munkái többnyire novellák, illetve Örkény egyperceseihez hasonló, kissé filozofikus eszmefuttatások. Örömmel ír gyermekeknek szóló verseket, valamint meséket is, amelyeket felnőttek számára is ajánl.  

Posted by
Posted in

Egy szerelem története

Egy szerelem története – Ó, mily gyönyörű, duzzadó ez az alma! Gyere, Ádám, szakítsuk le! – Szakítsd, ha akarod Éva! Én nem tenném, figyelmeztetett az Úr, addig leszünk boldogok, míg az Édenkertben élhetünk. Ha megharagszik, mert nem tartjuk be a szabályokat, lesújt tüzes villámaival, és kiűzettetünk innen. – Ugyan már, lári-fári! Ilyen ijedős vagy, hogy […]

Posted by
Posted in

Add nekem a hegyeket

Add nekem a hegyeket   Add nekem a hegyeket! Szélfútta fennsíkjain átjár a félelem, süvít a szél, s nyomodba sosem érek én, csak ha visszafordulsz értem.   Add nekem a vizeket! Naptól csillan az ezüsthíd a felszínen, s a forrás vize hűsíti szám, ha szomjazom és távol vagy tőlem.   Add nekem a fényt! Áttör […]

Posted by
Posted in

A kacér ősz

A kacér ősz   Elmúlt már a forróság, melenget a lágy sugarú napsugár, simogatja arcod, lecsukott szemed, s a parkban a sárga faleveleket fújja az utcán a forró szél.   Beszél hozzám az ősz, sustorog, duruzsol, álmokat sző, mesékről, ölelésekről, szerelmekről suttog, a kávéházban szól a zene, a kisasszony kávét főz. Érzem a kávé illatát. […]

Posted by
Posted in

Hőség

Hőség Fülledt forróság fárasztja testemet. A nap még világít, s a városi aszfalt ontja a meleget, megpihenni sincs idő hajnalig. Jobb lenne nem aludni, mert aligha lehet hűsítő időszakra várni, amikor az ég eresze szárazon rozsdállik, s nem dördül az ég felett Isten dörgedelme.   Tikkad az aszfalt, vízre szomjazik minden élőlény, az állat, az […]

Posted by
Posted in

Szívemet kötöttem

Szívemet kötöttem Szívemet kötöttem a semmi ágához, a semmi ágán a szomorúsághoz, kit hagytatok éngem egyedül e világban, egyedüllét bújában, lelkem bánatában.   Mondjad édes rózsám, a világban merre jársz, elhoztad-e nékem szemednek csillagát, rám vetheted szemed, oly nagyon szeretném, tőlem soha távol, messzire ne menjél.   El es mennék tőled, de még el se […]

Posted by
Posted in

A kert

A kert Szemünk előtt bontja ki szirmait, halvány rózsaszín csodát nyújt feléd a kert, a városi beton közt megbúvó rejtek, szépségét ontja rád a vadmeggy.   Vaskerítés mögött burjánzó cserjék, zöldek, álmodók, magányos rekettye, mintha senki sem járt volna itt évek óta, csipkerózsika álmát alussza a kert.   Régi lakók nevét őrzi a névtábla, fakult […]

Posted by
Posted in

Téli alliterációk

Téli alliterációk   Zörög a száraz falevél lépteim nyomán, göcsörtös vonóját húzza az őszi szél, zengő hangú hegedűm már nem dalol, a szántásban varjú károg, a távolban öreg néne regél:   „Szürke szatén szállal szövöm szőttesem, ezüstös hajamba hálni jár a Hold, fényében feltűnik egy foltos macska, a bársonyos barna éj fölém borul.   Téli […]

Posted by
Posted in

Két haiku Elégia – Orpheusz

Elégia   Múltba révednek szemeim, Styxnek víze tükrözi arcom.   Emlékeimnek árnya beborít, szárnyát teríti az éj. RMB – 2020.   Orpheusz Dalnok! Vedd elő lantod, énekelj! Sírd el: Euridiké,   nem vigyáztam rád, csak dalomban tobzódtam, s észre nem vettem   már nem vagy velem, mert elragadott Hádész, alvilág ura.   Dalolj Orpheusz! Éneked […]

Posted by
Posted in

Sírversek Határvédők éneke I-II.

Sírvers I. (Római határvédők éneke) Kék Danubia! Vidd hírét katonáknak! Ők adták életük római császárnak. Sírjukat nem őrzi érctömb, csak néhány kődarab, mit a Duna hulláma elönt.   Rosa Maria B. – 2020. március 20.   Sírvers II. (XXI. századi határvédők éneke)   Itt állunk Schengen; teher a hátunkon, mint tenger; parancsra várunk, géppisztoly húzza […]

Posted by
Posted in

A szőlőmag imája

A szőlőmag imája   Óh, Uram! Hozzám légy kegyes, midőn a Nap melege érleli e lugas fürtjeit, a szőlő mézes illatát ontja, a szemekben én, a keserű mag, bezárva vagyok. Minden gondolatom eltölti a szőlőszem zamata, és az, hogy milyen erőt adott a földbe nyúló szőlőtő, s a szemet elhomályosító Nap! Te, Nap! Kit teremtett […]