About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ősi harmónia

Rózsa Iván: Ősi harmónia (Haiku-füzér) Élet-fűszerek: A nő só a levesben, A férfi meg bors. Fehér-fekete, Fény-árny, tűz-víz, lágy-kemény; Üresen teli. Őselemeink Ős-egyensúlya hozta Rend a világban. Nő, férfi; nőstény, Hím: egyik sem létezhet A másik nélkül… Ős-harmónia: Ellentétek kioltják Egységben egymást. Budakalász, 2021. június 21.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen Nincsen új a Nap alatt. Igaz. Vissza-visszatérő motívumok sorozata a történelem. Ugyanazon séma szerint zajlik. Másrészt: az éppen regnáló hatalom mindig újraírja. Harmadrészt: amit egyszer jól kitaláltak; kár megváltoztatni akarni, kisajátítani vagy önző célra fordítani. Ez a helyzet a jelképekkel is. Szegény buddhisták! Először a horogkeresztjüket, most meg a mozgalmaikat jelképező […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok…

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok… (Avagy Mazsola és Tádé végzete) Manófalva ura Manó bácsi, más néven Manófalvi Manócska volt. Vele élt Mazsola és Tádé is, akiket a főmanó egy kicsit unt már. Meg azt is, hogy egész életében jó volt, hát legyen vénségére végre gonosz! Gondolta, összeugrasztja őket, így megszabadul mind a kettőtől, egy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felül a szennyek árja…

Rózsa Iván: Felül a szennyek árja… A senkinek sem látható, talán a legérezhetőbb. A senkinek sem érthető, az egyetlen érv Isten előtt. A legkevésbé felfogható, lesz majd a legnyilvánvalóbb. Aki most a Földön legfelül van, szinte mindenfelé a legalávalóbb. Budakalász, 2021. június 15.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhő

Rózsa Iván: Felhő (Haiku tizenegy) Felhő kiadta Terhét, ennek öl örül: Mindenki boldog! Sehol egy felhő, Tikkasztó kánikula: Adj Uram esőt! Nappal nincs csillag: Válasszunk hát magunknak Felhőt, vonulót! Nyert a csapatuk: Felhőtlenül boldog a Szurkolótábor. Kis bárányfelhő – Egyre nő… Birkafelleg Lesz majd belőle?! Nem tudsz napozni, Ha felhősereg takar Napot. Süss fel, Nap! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mikor a sötétség fénynek tűnik…

Rózsa Iván: Mikor a sötétség fénynek tűnik… Üres és minden Érkeztekor az emberben benne rejlik a minden, illetve a semmi csírája. Születésekor már potenciális zseni, illetve senki. Igények Könnyű a jót megszokni, és nehéz leszokni róla. De aki igénytelen, talán a világ legboldogabb embere! Még ha netán nincs is tisztában ezen fogalom jelentésével/jelentőségével sem… Egykedvűség […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kérdés?

Rózsa Iván: Kérdés? „Fiam, fogsz ápolni, ha majd öreg leszek?” Kérdezi kétkedve az apa a megszeppent gyermeket. Ha nincs gyermek, ám nincs is semmi csalódás: A sírásó egyszer úgyis mindenkinek gödröt ás… Budakalász, 2021. június 5-6.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fenevadak és áldozataik

Rózsa Iván: Fenevadak és áldozataik A született fenevadak mindig tudják, hogy mit akarnak, áldozataik kevésbé… Utóbbiak főképp ezért is válnak áldozatokká. A fenevad először becserkészi a kiszemelt vadat, aztán megszerzi a zsákmányt. Ezután mindig újabb zsákmányra vágyik, ha egyre több zsákmányra tett szert. Meg is akarja tartani ezt a helyzetet. Bármi áron… Áldozata eleve hendikeppel […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Házasság

Rózsa Iván: Házasság (15 haiku) Embert faragtak Egymásból jóemberek: Férjed már s nejed. Kavics kaviccsal Őrlődik patakvízben: Simuló élek. Előtte ketten Voltak, majd eggyé lettek: Önálló lényként. Kettőnél több egy, Furcsa matek logika: Hol nincs számítás. A végtelenben Minden Egy: Isten, Haza, Család, Szeretet. Aki pénzt számol, Vagyonra számít, frigyre Végül ráfázik. Gyermektelen frigy… De […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nemzeti tragikomédia

Rózsa Iván: Nemzeti tragikomédia Nemhogy államférfinak pocsék, De még politikusnak sem elég. Még diktátornak is ripacs, rossz; De bizony gonosz, nagyon gonosz… Bohócnak talán jó lett volna, De nincs kedvünk nevetni rajta. Túszként tart fogva egy egész országot, Ellenségének véli a fél világot. Elhiteti, hogy ő a legfőbb üldözött; Pedig egyszerűen csak korrupt és züllött. […]