About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kihűlőben, lemenőben…

Rózsa Iván: Kihűlőben, lemenőben… A kihűlőben lévő Nap utolsó sugaraival sütögetik pecsenyéjük; Van még úgy ötven-hatvan fok… A lemenőben lévő Hold utolsó sugarait még élvezhetjük; De te, Antikrisztus ezt is ellopod… Budakalász, 2020. november 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álszentek tombolása

Rózsa Iván: Álszentek tombolása Összemosódnak a kontúrok, a határok: Tömeggyilkos hóhér vádol ártatlan áldozatot. Nincs már rossz és jó: a féligazság tombol. Az igazság, hogy ez az, mi legjobban rombol. Budakalász, 2020. november 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lopott idő

Rózsa Iván: Lopott idő Hamis próféta szájából még az igazság is hamisan szól; Mindenhonnan lopott gondolatokkal csak egy papagáj dalol. Nem fogja fel egyáltalán; vajh mit hoz a jövő?! A jelenben utólag korrigál múltat a lopott idő. Budakalász, 2020. november 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szerepcsere

Rózsa Iván: Szerepcsere Fent a szív és lent az agy: Köztes létre mi marad? Mindegy már a fent és lent: Egyensúly helyrebillent. Budakalász, 2020. november 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Világmaffia

Rózsa Iván: Világmaffia Szemet hunynak, fület vakarnak: Azt tesznek el láb alól, akit akarnak. Nincs szemtanú, csak zárójelentés; Egy élettel kevesebb: „na, és!” Minden politikus mindent túlél, Tőlük tán még a vírusuk is fél. Hullanak a művészek, a jó emberek: Ez a vírus netán szelektál, ez lehet?! Valaki egyszer intett jobbra, balra: Egy táborban volt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Negatív utópia

Rózsa Iván. Negatív utópia A patkányok mindent és mindenkit túlélnek; Még az Armageddont is… A patkányok okosak és senkitől, semmitől sem félnek; Elözönlik majd a tengerpartot is… A patkányok átveszik a hatalmat, mint csúcsragadozók; Ledöntik trónjáról még az oroszlánt is… Az emberektől immár nem tartanak, hisz ők múltba távozók; Ellepik többek közt Oroszlányt is… Nincsen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az ordító egér

Rózsa Iván: Az ordító egér Az egér elordította magát, mire az elefánt megrémült. Lemondta a részvételt, pedig fontos estélyre készült. Az egér felébredt, mert a mancsa beleért a bilibe. Kiderült, az egészet álmodta, de sikerült felébrednie. Budakalász, 2020. november 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nincsen más út

Rózsa Iván: Nincsen más út Hová visz az út? Örökkévalóságba? Vagy csak másfajta megalkuvásba? Ki, miben hisz; oda vezet az út. Reménytelenségből nincsen más kiút. Budakalász, 2020. november 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isteni Diego

Rózsa Iván: Isteni Diego Kik támadtak, mondták: önmagad ellensége vagy! Kik irigyeltek, mondták: húzd meg végre magad! Bárki, bármit is mond: a futball-király voltál! Isteni Diegónak kijut egyszer egy házi oltár… Minden idők legnagyobb labdarúgója: Kegyeletét előtte az egész világ lerója. Argentína egyenlő: Evita Perón, Ferenc pápa? Inkább szavaznak most az emberek Maradonára… Budakalász, 2020. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lényegek

Rózsa Iván: Lényegek Tán a mennyből jött egy lény, egek! És megvilágosultak rögtön lényegek… A lény azt akarja tán, hogy fény legyek: De most az a gondom; holnap mit egyek?! Budakalász, 2020. november 26.