About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Avar

Rózsa Iván: Avar (Húsz haiku) Színes temető: Ősszel minden mulandó; Még az avar is… Sünt avar takar; Téged ápol, eltakar: Szülőföld, nyughely. Kutya avart túr, Szarvasgombát keresgél; Kincset rejt az ősz. Színes avarágy: Alvóhely sündisznónak; Téli üzemmód… Állandó vita: Magyar volt-e az avar? Tudós-kurzusok… Erdőben sétálsz, Kicsit zavar az avar; Kárpótol a táj… Színes avarágy; […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Allegro

Rózsa Iván: Allegro Allegro non troppo… Allegro barbaro… Isten is vélünk, ó! Száguldó lét-hajó… Budakalász, 2020. október 16-17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Partita

Rózsa Iván: Partita Az égiek már a mi dalunkat játsszák… Míg a földiek az ő agyukat játsszák… Majdan ki ide megy, ki pedig amoda: És van, aki senki és semmi, sehova… Budakalász, 2020. október 16-17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A legjobb prímás

Rózsa Iván: A legjobb prímás Az első időkben kevesen voltunk… Talán mindenki maga egyedül… De odébb van még végünk és holtunk: És Isten is már nékünk hegedül… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhők felett

Rózsa Iván: Felhők felett Berlin felett az ég… Budapest felett az éj… Az ég persze mindig kék: Kinek, mi látszódik épp… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hidd el!

Rózsa Iván: Hidd el! Már a végtelenben éled meg a véged: Meg kell, hogy szűnj; hogy megtaláld éned. Igazi éned az egótól fosztott éntelen éned: És mindez érted van; hidd el, érted! Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben él…

Rózsa Iván: A végtelenben él… A végtelen türelem is egyszer véget ér: A bizonytalan ember a haláltól félve fél. A számító kis senki kalandja kész rémregény: Örökké él, ki talán végtelenszer és egyszer él… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szenteskedők, magyarkodók, pásztorkodók

Rózsa Iván: Szenteskedők, magyarkodók, pásztorkodók Magyarkodók között nehéz magyarnak; álszentek, szenteskedők közt nehéz embernek maradni. Maszkot hord most az egész világ. Igaz, előtte is álarcok mögé bújt az emberek többsége; és nem csak karnevál idején… Mármint átvitt értelemben, nem szó szerint, fizikailag. Titkainkat őrizzük meg, csak azokat fedjük fel, amiket akarunk! És csak azoknak, akik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök fény

Rózsa Iván: Örök fény Alapigazságok A fű zöld, az ég kék, a vég végtelen… Minek? Ha a vég után nincs semmi: minek jelentünk meg a világban? Hogy nyomot hagyjunk egy bolygón: mely mondjuk, néhány millió év múlva úgyis szétrobban?! Miért lenne eleve értelmetlen az emberi élet?! Még egy kis virág létének is van értelme: gyönyörködtet… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Végtelen végeken

Rózsa Iván: Végtelen végeken Végtelen végeken: Megpihen értelem, Túlcsordult érzelem, Nincs többé félelem, Nem kell már élelem, Manna az ételem, Véget ért életem; Istennél kényelmem… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél után fél egykor…