About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Korai öröm

Rózsa Iván: Korai öröm Isten őrzi léptem, Mégis jégre léptem? Sátán röpke győzelme; De korán röhög őkelme! Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Veszélyes játék

Rózsa Iván: Veszélyes játék Darázsfészekbe nyúltam, Vagy „csak” jégre léptem? Hosszú lesz a célig az utam: De életem nem féltem… Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csúszka-móka

Rózsa Iván: Csúszka-móka Jégre léptem, mint valami vadkacsa… Csúszkáltam ide-oda, s ez nem csoda… Végül landoltam is pompásan-fenségesen; Hogyan másképpen: fenékkel a jégen! Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Súlyos eset

Rózsa Iván: Súlyos eset Bátran jégre léptem, Beszakadt a jég alattam… Ettől kicsit féltem, Alakom nem hibátlan… Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csúszós pálya

Rózsa Iván: Csúszós pálya Tegnap jégre léptem, Te meg olajra… Előtted térdre estem, Te csak mentél dolgodra… Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik A piacról éltek-élnek a legnagyobb művészek is! Mindig is… „Pénz beszél, kutya ugat…” S a karaván halad? A vatikáni Sixtus-kápolnában járván egyedül Michelangelo zseniális ötlete tetszett: Ádám teremtése, Ádám és az Úr összeérintett ujja… Különben túlzsúfoltnak tűnt a mennyezet, de az oldalfalak is. Mintha pápai megrendelés, és sajnos ízlés szerint […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tél

Rózsa Iván: Tél Fagyott földön ványadt varjú magvat keresgél. Nem buta, ő is tudja, beköszöntött végleg a tél. A hideg napokat túl akarja élni, új tavaszt remél. Alszik a természet, a hótakaró alatt csak falat kenyér. Elég lesz pár szem morzsa; egy madár ebből is megél. Barátja Assisiből, anno emberektől is ily szerénységet kért. Nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Künn, a fák…

Rózsa Iván: Künn, a fák… (Téli kánon) Künn, a fák mind csupaszok, rajtuk néhány veréb. Jégvirágos minden ablak, melegből immár elég! Tél van, tél! De az ember röpke lepkét, új nyarat remél! Ám most fagyott földön varjú károg és henyél… Tél van, tél van; varjú károg kakukk helyén: „Kár, kár! De tré a tél!” Budakalász, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Harmadik kerület

Rózsa Iván: Harmadik kerület Nem kell már messze Menni – új vásárcsarnok: Békásmegyeri! Rómaifürdő, Csillaghegyi Árpád-strand: Megannyi élmény! Aquincum, Fő tér, Krúdy-negyed és Kéhli: Óbuda régi! Eshet itt eső Varga Imre esernyős Hölgyecskéinek! Trófeát szerez, Meg pompás ételt-italt A vendégsereg! Nemhiába állt Meg anno postakocsi, Bécs felé menet! Történelem és Lakótelep összefér: Ez Flórián tér! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kozmikus gerjedelem

Rózsa Iván: Kozmikus gerjedelem A Földön, ezen az égitesten: Téged kíván a földi testem… De akár a Marson sem szűnne a vágyam: Ott is Veled lennék mindig az ágyban… Budakalász, 2019. november 24.