About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örökre!

Rózsa Iván: Örökre! Lám, megfogadtad örökre: Büszke vagy a magyar rögre! Esküt tettél magad és Isten előtt: A két legfontosabb tanú eljött… Budakalász, 2019. február 24.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Régi és új istenek

Rózsa Iván: Régi és új istenek Nekem a régi istenek jobban tetszenek… Az új istenek, jaj, olyan kegyetlenek! Vagy ilyenek voltak mindig is, ilyenek? Csak mi nem tanulunk semmiből, emberek… Budakalász, 2019. február 24.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maradi vagyok!

Rózsa Iván: Maradi vagyok! Akárkivel nem fogok kezet! Gyilkossal, liliomtipróval, diktátorral… Senkinek sem nyalok segget! Nem haladok hát a korral… Budakalász, 2019. február 14.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bang-bang!

Rózsa Iván: Bang-bang! Bim-bam! Giling-galang! Üt-ver, kong a lélekharang. Bang-bang! Hinta-palinta! Lelőtt engem egy csalafinta flinta. Budakalász, 2019. február 23.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gravitáció

Rózsa Iván: Gravitáció Vonz a Föld, nem lehet elhagyni. Csak legfeljebb itt hagyni… Űrhajóval, de hát ez nem tipikus… Az átlagember neve, sorsa: kuss! S mikor már hulla vagy; A Föld akkor is befogad. A lelked elszállhat a Mennybe: Persze, ha hiszel is benne. Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt: Lelked, testeddel együtt, a földhöz […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi végre?

Rózsa Iván: Mi végre? Parasztvakító, Néphülyítő rasszisták, Ál-szentfazekak… Ájtatos manók, Köpönyegforgatók és Hát-szélkakasok… Pap-imitátor, Pál-fordult besúgók és Provokátorok… Mi célra vagytok? Hazánkban, a világon… S a parlamentben… Miben is hisztek? Istenben vagy Sátánban? Pénzben vagy Észben? Erkölcsben, hát nem! Mammon az istenetek! Nem vezéretek… Átoksoriak Hatalomra kerültek: Magyarnak annyi… Nincs már neki hely, Még egy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: XIV. Viktor

Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Holdfény-szonáta

Rózsa Iván: Holdfény-szonáta Brunszvik-kastély, Felvidék, Alsókorompa: Itt látta meg egymást Ludwig és Giulietta… A kis grófkisasszony a mester tanítványa lett: És a két fiatal rögtön egymásba is szeretett… Szerelmük persze e korban be nem teljesedhetett: Túl nagy a rangkülönbség, siker eleve elveszett… De kapcsolatukból híres zongoraszonáta született: Mit később egy költő „Holdfénynek” el is nevezett. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A csend visszatér…

Rózsa Iván: A csend visszatér… Hős fennsík, Tibet; Mint fészek fa tetején; Tudás otthona. Havas hegyormok Körötte; zarándokok, Hegymászók hona. Csend birodalma Volt egykoron; oda már Ősi nyugalma… Egyik címe ez: „Bölcsesség Óceánja” – Dalai láma. Jóllehet tenger Moraját leginkább csak Álmában hallja… Zord az éghajlat, És a most fennálló rend, Népe Őt vágyja. Ima […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária testamentuma

Rózsa Iván: Mária testamentuma (Colm Tóibín kisregénye alapján) Az anya nem örült akkor annak, hogy a fia kereszten Istenné feszült… Az anya ott állt a kereszt tövében, és ideges volt, magányos és feszült… Egyáltalán nem örvendezett azon, hogy a fia állítólag megváltotta a világot… „Hagyta volna a megváltást másra!” – gondolni akkor, csak erre tudott… […]