About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki szüljön kinek?

Rózsa Iván: Ki szüljön kinek? Paradoxon: olykor az szaporodik, akinek nem kéne; akinek meg kellene, nem… Van, akinek öt gyermeke van; másnak meg egy sem… Mi az oka? Az anyagiak? Nem biztos, hogy csak ez lenne a szempont. Skandináviában például kevés gyermek születik, Afrikában viszont sok. Túlzott felelősség-érzés, illetve felelőtlenség? Önzés? Pedig szerintem, akinek nincs […]

Posted by
Posted in

Orpheusz tanítványa

Valerij Jakovlevics Brjuszov: Orpheusz tanítványa Bűvölten strófák varázsában, Szélben szálltak a verssorok, Szerteszét hordja a pusztában, Hol alszanak a pásztorok. Echóval rímmel feleseltem, Szurdokokban, erdő-csendben, Szonett-koszorúkra is leltem, Tó-hullámban, móló-verten. Hálómba fogtam tenger zaját, Új balladák ütemére, Boldogságot, hegyek bús szavát, Ős-mítoszok örömére. A főváros vad nyögésében, Mikor minden zeng, zsong és bong, – Játszik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték A jó kozmetikus hipp-hopp megszünteti a pattanást, a ragyát: De az Idő kíméletlenül görgeti maga előtt saját magát… Az ügyes plasztikai sebész eltüntetheti időlegesen a ráncokat: De az Idővel szemben csak elvesztheted tehetetlen harcodat… Budakalász, 2018. június 5.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tények

Rózsa Iván: Tények Most éjszaka van, kevés a fény: Rövid lesz hát e vers, ez tény. Az ember a legszélsőségesebb teremtmény: Embernek maradni – a legfőbb erény. Budakalász, 2018. május 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tartományok

Rózsa Iván: Tartományok A pozitívan negatív tartomány… Jobb, mint a negatívan pozitív tartomány! Kit még érdekel ez az iromány: Rájön, ez nem blöff, mit egy bolond papírra hány. Bármit is szórnak rá, mind merő koholmány: De inkább csak tojnak rá, ez a színtiszta hozomány. Rajtam most póló feszül, s nem dolmány: Sem Bocskai, bár tetszik […]

Posted by
Posted in

Öröm-himnusz

Friedrich Schiller: Öröm-himnusz (Friedrich Schiller: An die Freude) Öröm, szép isteni szikra, Feltüzelve lépünk be, Elysium jó leánya, Égi lény, szentélyedbe. Ősvarázsod újrafűzi, Mit új módi szétzilál; Embert vértestvérré űzi, Hol követed meg-megáll. Kórus: Öleld hát a másikat, nép! Ajkadon világ csókja! Csillagkör Istent óvja, Itt mindenkinek apja él. Kit kiszemelt már a siker, Jutalma […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Eladó az egész ország!

Rózsa Iván: Eladó az egész ország! Kortalanság Végtelenből jöttünk, végtelenbe megyünk, a kettő között együtt öregszünk a Földdel… Terv Annyi idős vagyok, mint a nagyapám vagy a meg sem született fiam: végtelen… Milliárd éve tervbe vettek vagy még előbb… A kezdet kezdetén… Alfa és ómega Alfa pontból indult a dolog, az ómega felé tart… És […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Restaurációk

Rózsa Iván: Restaurációk Franciaországban annak idején, több mint két évtizedes távollét után visszatértek a hatalomba a Bourbonok; egy igen változatos, vérfürdős, mondhatni anarchisztikus időszak után. Nálunk a „kommunisták” 1989-ben színleg elvesztették a hatalmat, de tulajdonképpen nem távoztak a tűz közeléből, s majd három évtizedes, sok áldozattal járó, anarchisztikus korszak után összenő, ami egybetartozik, ahogy sejthető […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Barakk

Rózsa Iván: Barakk Kádár az 1956-os forradalom leverése után hamis kompromisszumot kötött a tömegekkel: „ti kicsit gyarapodhattok, lophattok, de tegyetek úgy, mintha hinnétek az eszmében, s ne politizáljatok!” Mindenki „gyűjtögethetett” módjával, de nem utazhatott szabadon: ez volt annak idején a „legvidámabb” barakk… Most ovi is hamis megegyezést akar kötni az emberekkel: „mi végtelenül sokat lophatunk, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szakmák és választóik

Rózsa Iván: Szakmák és választóik Ősi, nem is tudom milyen, tanmesét idézek most. A skorpió át akart kelni a folyón. Mivel nem tud úszni, megkérte a krokodilt, hogy vigye át a hátán a túlpartra. Mikor ez megtörtént, hálából megmarta a hüllőt. A krokodil, immár haldokolva, de még mindig naiv módon, így kérdezte a skorpiót: „miért […]