About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Képtelenség

Rózsa Iván: Képtelenség (VHK: Feltámadt kép) Képek nélkül élni – képtelenség… Elképzelések nélkül – elképzelhetetlen… Legyőzni a végtelent – lehetetlenség… Elég, ha benned győz a végtelen! Budakalász, 2018. január 7.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kötélbarátság

Rózsa Iván: Kötélbarátság Kötélbarátok vagytok: együtt lógtok majd a kötélen! Így gondolják sokan, és én is így remélem… Hegymászóknál létezik egy kemény szabály, hát: Vészhelyzetben az alul lévőket bizony levágják… Budakalász, 2018. január 7.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fehér holló

Rózsa Iván: Fehér holló Egy rétegnek hétvégi programja: wellness… Hasonló tömegnek a sorsa viszont: homeless… Nyílik, egyre jobban nyílik a jóléti olló; A tisztességes gazdag: ritka, mint a fehér holló. Budakalász, 2017. december 31.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsok könyve

Rózsa Iván: Sorsok könyve Isten önmagadnál is jobban ismer téged, Isten előre tudja: hogyan fejlődik személyiséged. De a döntés felelőssége mégis csak a tiéd: Ez egyben végtelen szabadság is; érzed, miért? Budakalász, 2017. december 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tiszta választást!

Rózsa Iván: Tiszta választást! Egykoron az ÁVO volt az ász, Most az ÁSZ „óv” bennünket… Mit képzel a minidiktátor-mitugrász?! Elveheti a szavazástól a kedvünket?! Budakalász, 2017. december 21.