About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár

Rózsa Iván: „Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár Inkább legyen valaki tökös bankrabló, Mintsem gyáva szar, álszent kultúra-romboló! Bár maffiózó mindkettő, én inkább hajlok rá… Sorsotok a temető, „köpök a sírotokra”, földet rá! De egyszer az igaz művészet magának utat tör, És ki eddig csak havert ölelgetett, immár követ tör… Söpörjünk ki titeket a művészet szentélyéből! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A régi-új sajtóról

Rózsa Iván: A régi-új sajtóról (Arany János: „A hazáról” című verse alapján) Az átkosban merész voltam, Most sem tartom a pofámat. Marha…, más szekerét toltam: Főnökként látok kofákat. Most!… Mikor „szabad” a sajtó: Szid is mindenki mindenkit; Nénikék szája ólajtó: Ők már nem veszthetnek semmit… S ma is segget nyalnak senkik… Budakalász, 2017. augusztus 21.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A költő, ha nem azt írja…

Rózsa Iván: A költő, ha nem azt írja… (Arany János: A madár, ha nem dalolhat… című verse kapcsán) A költő, ha nem azt írja, Ami éppen benne van: Maradjon asztalán tolla, Érintetlen, magában. Nincs most állami cenzúra: Ott a cenzor agyában… Budakalász, 2017. augusztus 21.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A magyar foglárok

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár; S kattan a zár celláján. Nincs már földje, se birtoka; A Parlament elnöke sem kövér. Ki a széthúzás másik fő oka: Börtönben csücsül ő is, „szegény”. S a nép, mely […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Stadion-avatás

Rózsa Iván: Stadion-avatás (Arany János: Híd-avatás című verse kapcsán) Sóhajt a fiú: „nincs találat, semmi!” Hiába fizette be a hülyék adóját; A szelvényt összetépi, ennek már ennyi; Ez volt az utolsó játék tehát: Nem adja fel többé lottóját… Az állam és más is jól keres; Izzad vért a homloka; „Elvesztem!” – és már nem is […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Süketek párbeszéde

Rózsa Iván: Süketek párbeszéde -Piros! -Zöld! -Piros! -Zöld! -Jó, legyen zöld! -Piros! -Figaro kint! -Figaro bent! -Figaro fent! -Figaro lent! -Figaro itt! -Figaro ott! -Soros itt! -Soros ott! -Soros imitt-amott! -Már megint sorosozott… Budakalász, 2017. október 23.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Döfjük le!

Rózsa Iván: Döfjük le! Döfjük le a disznót! Zabált már eleget… Döfjük le a disznót! Sokat, nem is keveset… Döfjük le a disznót! Mert még ránk ront… Döfjük le a disznót! Hiába is visong… Budakalász, 2017. október 22.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Számítás

Rózsa Iván: Számítás Az álmodozók rendszerváltást akartak… Az ülepnyalók közben ülepet váltottak… Rövid távon be is jött a számításuk… De közbelépett Isten, s immár kuss a jussuk! Budakalász, 2017. október 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Panoptikum

Rózsa Iván: Panoptikum Fejed egy ideje mintha kaucsukból lenne… Tekinteted idős kommunista vezérek révetegsége… Deres már a kobak, őszbe vegyül már a határ: Egyre nő a pocak, a hátsó; de a kerítés áll! Budakalász, 2017. október 17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A tudás fája

Rózsa Iván: A tudás fája Isten magunkra hagyott bennünket: A tökéletes a tökéletlen hülyéket… De másképp tényleg nem történhetett? Feledi bolygónkat, nem tudja nevünket… Budakalász, 2017. október 16.