About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Káin és Ábel

Rózsa Iván: Káin és Ábel Egy testből két ellentétes jellem: Az egyik gaz-, a másik igaz ember. Ugyanazon vér, két különböző lélek: Vetélkednek, ahelyett, hogy szeretnének. Földműves, illetve juhok pásztora: Utóbbi szorgalmas, előbbi ostoba. Nem is kell az Úrnak Káin ajándéka: Ábelét viszont szívesen fogadta. Irigységből testvér hát testvért ölt: Káinban az ősbűn újra testet […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Addig is…

Rózsa Iván: Addig is… Az élet-lépcső a végtelenbe, És nem a semmibe, Örök megnyugvásba vezet… Nyújtsunk hát egymásnak segítő kezet! Budakalász, 2016. november 28.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elég!

Rózsa Iván: Elég! Add ki magadból az energiát! Engedd ki magadból a gőzt! Az emberiség megváltásért kiált: Hisz már elég, ki nevében ölt… Budakalász, 2016. november 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egyszerűen

Rózsa Iván: Egyszerűen Küzdesz másokért… Küzdesz az emberiségért… Harcolsz bolygónk fennmaradásáért… Miért nem kaparsz einfach magadért? Budakalász, 2016. november 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sakkjátszma a Halállal

Rózsa Iván: Sakkjátszma a Halállal A Halál után talán már csak a Semmi van… De talán legalább valami van… A Halál után talán semmi sincs… De talán legalább valami nincs… Budakalász, 2016. november 15.

Posted by
Posted in

A nem-egyedüllét állapotában

előadja: Zsoldos Árpád Rózsa Iván: A nem-egyedüllét állapotában A földi világban mindenki egyedül van. Aki azt hiszi, hogy nincs egyedül; abban az illúzióban él, hogy nincs egyedül. Azzal áltatja magát, hogy nincs egyedül. Ám amikor az ember tényleg nincs egyedül; akkor átéli a nem-egyedüllét állapotát. Ez ideig-óráig tartó státusz, aztán az ember visszazökken a valóságba. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földi keretek

    Rózsa Iván: Földi keretek     Transzcendens a születésünk, Misztikum a létezésünk, Mi mégis keretek közt élünk: Társadalomba tagozódva félünk…     Budakalász, 2016. november 11.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Röpke pillanat

    Rózsa Iván: Röpke pillanat     Megszületünk az ős-Genezisben, Megpihenünk az örök Mennyben, A kettő közti lét hipp-hopp elszalad: Nem egyéb, mint röpke pillanat…     Budakalász, 2016. november 11.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsközösség

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Boldog bolondok?

    Rózsa Iván: Boldog bolondok?     Boldog bolondok Boldog immár a bolond… Átlépett egy határon. Ha nem is a végtelenbe, de valahová megtért…   Tudja? Aki eleve bolondnak született; tudja-e, hogy egyáltalán ő kicsoda?! Mindenesetre eltér a szürke átlagostól…   Csontváry Csontváryt bolondnak tartották a kortársai, pedig csak művésszé vált, ki megelőzte a […]