About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!

    Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!     Miért rejtőzködsz másoknak, Isten? Hiszen nekem mindenben megnyilvánulsz… Miért nem mutatod magad mindenkinek? De hát Te nem vagy prosti, ki testet-lelket árulsz!     Budakalász, 2016. november 3.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök az élet!

    Rózsa Iván: Örök az élet!     Nem élünk egy dimenzióban: Én dimenziók felett élek… Nem evezünk egy csónakban: Én hiszek abban, hogy örök az élet!     Budakalász, 2016. október 31.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az idők feletti kor

    Rózsa Iván: Az idők feletti kor     Azt hiszed, a halállal vége?! Hát tévedsz, kiskomám… Ha tudsz, most állj az élre! Már nem röhögsz az utolsó vacsorán… Elsőkből lesznek az utolsók: Ki „Fent” volt, „Le” kerül… Fogynak, fogynak a koporsók: És ennek csak készítőjük örül… Üzlet az élet, üzlet a halál: Nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Előre mind, srácok!

    Rózsa Iván: Előre mind, srácok!     Előre mind, budai srácok! Előre, megmozdult már Pest! Diákok, mérnökök, munkások: Győzünk vagy halunk, ha leszáll az est.   Ne hallgass zsarnokok szavára! Hazudtak már épp eleget… Verd le a vörös csillagot mára! Életed így csak szebb lehet…   Űzd ki a ruszkit e hazából! Menjenek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bizalom

    Rózsa Iván: Bizalom     Hány ember van, ki még annak mondható? Koszos latyakká lett a friss, fehér hó… Hópelyhek szállingóznak fenn, a hegyekben: Isten, miért bízol még az emberekben?!     október 24.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Immanens lét

    Rózsa Iván: Immanens lét     Isten attribútuma az örök élet: Ember, a halált hát miért féled? Ember velejárója az örök bűn: Puszta létére is hát árnyék vetül…     Budakalász, 2016. október 23., (Tőkéczki László gondolatai kapcsán…)  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A keresztények és a lelki szegények

    Rózsa Iván: A keresztények és a lelki szegények     A lelki szegények nem értették meg, és nem is akarták megérteni a Megváltót. Ez a magatartás kényelmesebbnek, egyszerűbbnek, kézenfekvőbbnek tűnt számukra; így kigúnyolták, kicsúfolták Jézust. És tulajdonképp volt némi kis igazságuk. Jézusnak szerintem nincs abban igaza, hogy mindenkinek megbocsássunk, még ellenségeinknek is. Ők […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A rája kultúrája

    Rózsa Iván: A rája kultúrája     Kiöntenek egyszer a tengerek, az óceánok: A giga-cunami: okozat vagy ok? Oda lesz egzotikus szigetvilágok kultúrája: És már csak pár rája emlékszik még rája…     Budakalász, 2016. október 12.