About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sárga veszedelem

Rózsa Iván: Sárga veszedelem Jönnek, jönnek majd a hosszú, zárt tehervonatok… Nagyvárosoktól távol, sok-sok „kis” kínai csomagok… Reméljük, velük együtt katonák egyelőre még nem: Hány üzlet és vendéglő nyílt falból, s kong üresen? Budakalász, 2017. december 3., Advent első vasárnapján

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egy felkiáltó mondat az orbánságról

Rózsa Iván: Egy felkiáltó mondat az orbánságról Hol orbánság van, Ott orbánság van, Nemcsak a tudatlanságban, a bizalmatlanságban, Nemcsak az emberek agymosott agyában, Nemcsak a félelmekben, a riogatásban, Nemcsak a nagyüzemi lopásban, A gigantomán presztízs beruházásban, A giccs és ülepnyalás összesimulásában, Nemcsak az átverő rafináltságban, Az arcátlanságban, a hálátlanságban, A szélkakas módjára ide-oda állásban, Az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Suhanc

Rózsa Iván: Suhanc Elsuhan az ősz… Lassan télbe csap immár… Rövidül a fény… Budakalász, 2017. november 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem is kérdés

Rózsa Iván: Nem is kérdés Mindegyikünkben ott bujkál a Halál: Ott búvárkodik, és csak adott jelre vár. Ott rejlik fájdalmainkban, gyötrelmeinkben… Dönts! Halál vagy Élet? Sátán vagy Isten? Budakalász, 2017. november 24-25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Zárt kapuk

Rózsa Iván: Zárt kapuk Zárt kapus mérkőzés A zárt kapus focimeccseknek nincs hangulata. De van egy előnyük: legalább nincs idejük alatt rendbontás, verekedés, késelés. A zárt kapus meccsen játszani olyan, mint óvszerrel, guminővel szeretkezni: nem valami felemelő, de legalább nem kapsz trippert… Dobogós helyek A magyar történelemben a legnagyobb ganajok dobogós sorrendje nálam a következő. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan

Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan Mindenki a másikra vár, Hátha kedve szottyan; Forradalmat szervezni bár, Nem oly egyszerű ottan… A kis koreai eszegeti fejadagját – Lehet, hogy a rizs amerikai – Szentként tiszteli pótapját: Miért nem lövi le már valaki? A vezér hatalma totális, Még morogni sem lehet, A helyzet már-már fatális: Ki az, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egyszerre kell lenni!

Rózsa Iván: Egyszerre kell lenni! Képes vagy rá, amire más képtelen: Véges lét után jön a végtelen. A végtelen után talán a semmi: Vagy a kettőnek egyszerre kell lenni… Budakalász, 2017. november 24., Vágtázó Halottkémeket hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kongresszus

Rózsa Iván: Kongresszus Egy sem volt, ki ellene szavazott volna… Egy emberként mentek hát a pokolba! Ez nem közgyűlés volt, hanem küldöttgyűlés: Kit oda küldtek, ott a pokol tüze ég… (Még a vezér is magára szavazott, te jó ég…) Budakalász, 2017. november 19.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Űr-zűr

Rózsa Iván: Űr-zűr Vákuumot keltett, és most ő tölti be az űrt. Ő tartja fent a rendet, pedig ő okozta a zűrt. Halászik a zavarosban, ficánkol a káoszban: Soros-ösztöndíjasként sorosozik, KISZ-titkárként az átkosban. Budakalász, 2017. november 19.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ami most van…

Rózsa Iván: Ami most van… Ez a hazugság dimenziója… Ez az élet álszent illúziója… Az élet valójában egy más világ: Ha létezik egyáltalán túlvilág… Budakalász, 2017. november 15.