About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szervilis kutya

Rózsa Iván: A szervilis kutya A kutya már nem is hűséges, inkább szervilis: Ahhoz húz mindig, akitől kapja a húst, a virslit. Úgy és akkor ugat, ahogy gazdája megköveteli: Szervilis állatokkal tán a Parlament is teli… Budakalász, 2020. december 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A hízelgő macska

Rózsa Iván: A hízelgő macska A macska csak dorombol és hízeleg: Neki jó ott bent, mikor kint a hideg. Ám egyéniség, nem mindenkihez dörgölőzik: Még a legkarakánabb állat ő itt… Budakalász, 2020. december 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az okos patkány

Rózsa Iván: Az okos patkány A patkány az egyik legokosabb állat: Tudja, mikor kell kivárnia, s jókor támad. A patkányok érzik előre a veszélyt a járatokban: S utánuk futnak a bányászok önvédő kábulatban. Budakalász, 2020. december 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A hazaáruló egér

Rózsa Iván: A hazaáruló egér Az egér ordítani, az oroszlán meg ugrani készül: Talán rend lesz ebben a kis országban végül. Az egér az állatok királyának képzeli magát: És közben lejárat mindent; eszmét, hitet és hazát. Budakalász, 2020. december 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A teremtés koronái

Rózsa Iván: A teremtés koronái Újra virágok, újra rózsák; Megint pillangók: élet-morzsák. Újra szerelmek, fáradt esték; Megint gyötörnek, megszenvedték. Bimbóból szirom, nyíló virág; Lárvából lepke: szép, új világ. Képtelen korszak, emberiség; Változatlan kór: töketlenség. Van új a Nap alatt: szép, új virág. Nincs új a Nap alatt: ember-világ. Minden virág, lepke: tökéletes? Ember, ki érdekből […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók Tökéletességre törekvés Tökéletes ember nincsen. Emberek vagyunk, kisebb-nagyobb hibáinkkal. Az a legtökéletlenebb, aki Istennek, tökéletesnek képzeli magát. Mindenki, bárki tévedhet. Tévedhetetlen ember nincsen. Az téved a legnagyobbat, aki azt hiszi, hogy ő sosem téved. Hibátlan ember nincsen. Valakinek az a legnagyobb hibája, hogy sohasem ismeri el hibáit. Hibázunk olykor vagy gyakran, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tollas haikuk

Rózsa Iván: Tollas haikuk Tollak pihennek Bevetésre készülvén: Haikura várván. Golyóstoll, filctoll: Toll családok tagjai; Becsüld meg őket! Számítógépes Világban is kellenek: Tollak és költők. Budakalász, 2020. december 5.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az nem lehet…

Rózsa Iván: Az nem lehet… Tán teli tankkal állnak már készenlétben luxus repülőgépek, helikopterek; Hogy a rabolt vagyonnal leléphessenek ezek a felfújt hólyag gazemberek; Hogy tőlünk messze vigyék ezen hazug csalókat, népirtókat, kétszínű álszenteket: Ál-hazafiakat, hamis szabadságharcosokat, kettős életű ál-nemzetieket; Tolvaj demagógokat, köpönyegfordító, gyomorforgató szégyenteleket; A csak gyűlöletet, káoszt kreálni tudókat, a zavarosban halászó „üzletembereket”; […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kihűlőben, lemenőben…

Rózsa Iván: Kihűlőben, lemenőben… A kihűlőben lévő Nap utolsó sugaraival sütögetik pecsenyéjük; Van még úgy ötven-hatvan fok… A lemenőben lévő Hold utolsó sugarait még élvezhetjük; De te, Antikrisztus ezt is ellopod… Budakalász, 2020. november 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álszentek tombolása

Rózsa Iván: Álszentek tombolása Összemosódnak a kontúrok, a határok: Tömeggyilkos hóhér vádol ártatlan áldozatot. Nincs már rossz és jó: a féligazság tombol. Az igazság, hogy ez az, mi legjobban rombol. Budakalász, 2020. november 29.