About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Politikusok…

Rózsa Iván: Politikusok… Szétvertétek a baloldalt, Szétvertétek a jobboldalt, Szétvertétek az álmainkat: Szétfoszlattátok az illúzióinkat. Maradt utánatok a kosz, a káosz: Mi az, mit a sors még ránk oszt? Nincs „bal” vagy „jobb”, csak rendes emberek: Kik egy szebb jövőben hisznek, és ezért tesznek! Budakalász, 2017. február 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ütött az óra

Rózsa Iván: Ütött az óra Hányszor hivatkoztak hívatlanul a nevére… Hiába omlott hát Jézus vére? Nem változott a világ semmit az óta: Föld, ketyeg, ütött az utolsó óra… Budakalász, 2017. február 17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Test-vér

Rózsa Iván: Test-vér Test a testből, Vér a vérből, Földből és égből: Istentől… Budakalász, 2017. február 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Riadt rend

Rózsa Iván: Riadt rend Két vihar közt riadt csend… Emberi, és nem isteni rend… Érdekek irányítják a világot… Hogy kié? Jobb, ha nem tudod… Budakalász, 2017. február 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki kit ráz át?

Rózsa Iván: Ki kit ráz át? Hülyítesz engem, hülyítelek téged! Ez a játék jellemzi az emberiséget? Szívunk és/vagy szívatunk, ez a sorsunk? Becsapnak, becsapunk és becsapódunk… Budakalász, 2017. február 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ölni és ölni hagyni!

Rózsa Iván: Ölni és ölni hagyni! Egyszer talán meteorok csapódnak a Földbe… Egyszer talán az egésznek vége… Egyszer talán felrobban ez a bolygó… És akkor Isten nem lesz már oly mosolygó… Megérdemeljük mi, emberek a sorsunkat? Nem tanultunk semmiből, mi minket igazgat? Nem változott a lényeg évezredek óta? Ölni és ölni hagyni! – ez az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Becsapódnak…

Rózsa Iván: Becsapódnak… Becsapódnak, kik álomvilágban élnek… Becsapódnak, kik hamis szerekkel élnek… Becsapódnak, kiket hamis próféták vezetnek… Becsapódnak, kik álnok gazembert szeretnek… Rájönnek, hogy az egész csupán illúzió volt… Rájönnek, hogy valóság és ábránd külön utakon kóborolt… Rájönnek erre; de lehet, hogy már késő… Rájöttek, de sírjukon már dolgozik is a véső… Budakalász, 2017. február […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Legyünk optimisták!

Rózsa Iván: Legyünk optimisták! Becsapódnak egyszer, kik csak a becsapáshoz értenek: És akkor végük lesz, immár talán végleg… Fellélegzik majd a nép, az egész világ: Élősdi tetvektől mentes immár a virág… (Legyünk optimisták…) Budakalász, 2017. február 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár Hatalma gyerekeknek való homokvár: Ki éretlenül játszadozik, a néppel is akár. Hatalma csupán légvár, kártyavár: Összeomlik, ki mindig rosszban sántikál. Hatalma tűnik, mint a kámfor: Ki országot fejlődésben gátol. Hatalmát csak önmagának építi: Magát talpnyalókkal körülveszi. Elszakad a valóságtól, mint egy Barbie-baba: A színleg hatalmas; érzékeny, mint a mimóza. Hatalmát […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egyesült Államok

Rózsa Iván: Egyesült Államok „Migránsok tették naggyá az országot!” Csak közben kiirtották az őslakosságot… Itthon többen vagyunk még fehérek: Csak nehogy úgy járjunk, mint a rézbőrűek… Budakalász, 2017. február 4.