About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincegy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és a Dunakanyari és Pilisi Kistérség Művészeti ki kicsoda kiadványában is szerepelek; önálló kötetem szponzorok hiányában még nincsen. Van viszont egy kiadatlan kisregényem, rengeteg prózám és több, mint háromezer versem. Német, angol, spanyol, olasz, orosz nyelven is írtam már verseket. Írásaimra jellemző, hogy a legkülönbözőbb témákban is röviden fogalmazok: nagyon sok négysorosom van. Sőt, 2011 óta még jobban rövidülök: immár haikukat is írok… Ezekkel szerepeltem többször is a Napút folyóirat tematikus számaiban, és itt megjelentem már az Arany János-, a Rejtő Jenő-, illetve az Ady Endre-pályázat kapcsán is. A miskolci Irodalmi Rádiónál saját blogot vezetek. És amire nagyon büszke vagyok: a sváb kitelepítésről megemlékező versemet, a budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat 2016-ban márványba vésette, egy emlékmű részeként…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kár belétek!

    Rózsa Iván: Kár belétek!     Kár belétek az olasz kávé: Íze lecsapódása úgyis másé. Kár belétek a finom ital: Minden cseppje irigységet fial. Kár belétek a sok különleges ajándék: Ellenkezőjére fordul a jó szándék. Kár belétek a festmény, a műtárgy: Mindent csak birtokoltok, mint fényt az árny.     Budakalász, 2016. január […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem kell nektek!

    Rózsa Iván: Nem kell nektek!     Nem kell nektek az örök élet: Bizony, bizony kár belétek… Nem kell nektek a halhatatlanság: Állatnak lenni pedig baromság… Nem kell nektek a feltámadás: Létetek élet elleni támadás… Nem kell nektek az igaz szó: Hülyével szemben ne legyél jó! Nem kell nektek a fennkölt-éteri tudatállapot: Maradjatok […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Paradoxonok

    Rózsa Iván: Paradoxonok     Isteni trükk   Isten azzal hülyít minket, hogy van.   Semmi és valami   A semmi is valami a semmiben.   Lét, nemlét   A nem létező is létezik, ha Isten úgy akarja.   Sugallat   Isteni sugallatra rájöttem, hogy nincs Isten. Mármint a földi világban…   Dimenziók […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Carpe diem e per la eternitá!

    Rózsa Iván: Carpe diem e per la eternitá!     Élj a mának és az örökkévalóságnak! Jerikó falai mégis még mindig állnak… De egyszer újra, végleg ledőlnek… S akkor menj a lét értelmére őrnek!     Budakalász, 2015. december 8.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi vár ránk?

    Rózsa Iván: Mi vár ránk?     Istenből annyi – végtelen – szeretet árad! De a Mennyország magára még várhat… Érezzük szeretetét a Földön is: Van teendőnk itt is, még sok is…     Budakalász, 2015. december 5.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: La vita in Firenze

    Rózsa Iván: La vita in Firenze     La vita – come un specchio: Orientare aiuta a te Verocchio. La vita – come un leporello: Assettare aiuta a te Donatello. In la cupola di Brunelleschi: Dio mio, sono tanti monumentali affreschi! Dal campanile di Giotto: Il panorama é quasi lo stesso magnifico. In […]

Posted by
Posted in

Rózsa Ilván: Velence ködben

    Rózsa Iván: Velence ködben     Ködből jöttél, ködből jöttem: Kóboroltunk ketten a ködben. Munka nélkül szegény gondolások: De élmény így is nem kevés, hanem sok!     Budakalász, 2015. november 18.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élet-szeretet

    Rózsa Iván: Élet-szeretet (Holdviola: Tavaszi szél)     „Szemedben keresem a végtelen óceánt.” Szemedben kutatom a lét értelmét, igazát. Barátom a friss tavaszi szél. Haverom a csendes őszi éj. Szeretnek engem a természeti elemek. Szeretnek minket az utcák és terek. Szeretjük mi is az életet. Szeretjük a végtelen időt és teret.     […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Paprikajuliska

  Rózsa Iván: A Paprikajuliska     Adjál nekik Bibliát, Angie! Nem jutott még eszedbe: ideje menni?! Józan paraszti ésszel többre mentél volna: De a politikában nincsen semmi „ha”. Legyél legalább egy hétig következetes! Vagy mondjuk: tedd meg, mire a felelősség kötelez! Európa, Németország jövője most a tét: És téged már nem akar a nép! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mitől félsz, meddig élsz?

    Rózsa Iván: Mitől félsz, meddig élsz? (Holdviola: Madárka)     Összecsapnak az elemek: A múltak és a jelenek. Közösen szülik meg a jövőt: Figyelmen kívül hagyják az időt.   Madárka, madárka: meddig élsz? Emberiség, mondd, mitől félsz? Múlttól, jelentől, jövőtől? Vagy a végtelen időtől?     Budakalász, 2015. november 16.