About Me

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője.

Mikor minden

Mikor már teljesen kétségbeejtő minden
És a levegő is fogytán van körülötted,
Csak akkor jön néha egy zápor,
Hogy lemossa legalább a tested,
Hogy Előtte újra meztelenül állj.

Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,
Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.
Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.
Látod a lomokból épült százféle tornyot.
És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás.

Csupasz tornyok merednek az égre,
Mint az ég felé kiáltott százféle átok.
És még ledönteni sem akarja ezeket senki.
Csak éjjel tisztulunk meg néha,
Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk.

Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,
Aki tornyokba zárta a testünk…
Máskor meg napot küld ránk
És gyönge szellőt,
Hogy könnyeink ők szárítsák föl.

És árnyékot rajzolunk a földre mind,
Ha körbe jár bennünket a fény,
Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,
Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,
S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk…

S.F. 2013. július

Posted by
Posted in

Karácsony

Karácsony   Jó egy percre Megállni, A csillagszórók sercegő szagát Inni, Hinni, hogy megállt és vár A világ , S mi utazhatunk Tovább. .. S. F. (~1985.)  

Posted by
Posted in

Élt három évet

Élt három évet, Két hónapot és Tizenhárom napot.   Ketten temetjük: Sohavolt vizekbe, Hamvakat szórunk.   Virágokat dobunk, Jókat és rosszakat. Ezek fettünk úsznak.   Alámerültünk mi is. Gyűlölet és harag Örvénylik itt lenn.   Sírás és oxigénhiány Egyaránt folytogat, Szerelmet földelünk.   Nincs aki visszahozza Nincs aki összerakja Nincs más, ki elsirassa. S. F. […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodók és sürgetők (Tölgylevelek)

Kapaszkodók és sürgetők   Kapaszkodjunk itt az ágon Ócska levelek, Védjük meg a zsenge rügyet, Amíg még lehet!   Bár dermed a víz és a fény Van lehetőség: Száraz testünk óvja “lelkünk”, A bölcsős reményt.   Nem látunk mi több virágot? És lógunk a Semmi peremén? Húsunkba vájt a hideg szó: A bőrünkön A csont […]

Posted by
Posted in

Az anya

Az anya… Ölében négyévesforma gyerek, egy kisfiú… Vacsoravendégek a lakodalomban, a lakomán túl vannak. A kicsi hosszú poharával játszik: Kanalával kavargtja egy sárga ital maradékát. A gyerek a bal combon ül, önállóan “dolgozik” . Az anya jobbra beszélget. A pohár ide oda billeg, a kifiú nyugodtan, elmélyülten játszik, az anya is nyugodt folytja a laza […]

Posted by
Posted in

Templomot szentelt a köd (Hódok kenuból)

Hódok kenuból   Templomot szentelt a köd. Hűs áhítat úszott a folyón. Lassan jött, a mindenféle nép: Fehérben a kócsag, de legtöbben feketében. Helyét kereste a kormorán… Idegen voltam e világban én is.   Amerre mentem, homályba húzódott minden. Kacsák kibáltak hangosan, De tovább eveztem, és visszatértek Az imákhoz, a lelketlen vadak, Míg csónakban maradt, […]

Posted by
Posted in

Kenuval a Bodrogzugban (Hangyák az árvízben)

Hangyák az árvízben (Kenuval a Bodrogzugban)   Fuldokló rétek felett szállunk. Mint a ragyogó felhők. Víz alatt is virágzó mezők! Még a halál sem örök, Az ég tükörkeépei vagytok! A végzet felett úszunk…   Látjuk, hogy feltámad az élet, A sík tükrözhet hegyet. Ki felleg fölé hajtott szárat Az menedéket adhat. Aki ma felfelé tekintett, […]

Posted by
Posted in

S. F. : Kinyílt már a Hold az égen

Kinyílt már a Hold az égen   Kinyílt már a Hold az égen, Virág nőtt a sötét éjbe.   Rövid árnyékot festeget, Magasan jár az ág felett.   Madár repül, mélybe szédül Villanydrót elébe feszül…   Zörrennek a zord huzalok Vízbe hull az esti dalnok.   Nagy szemével távcső nézte, Tollaiból szirmot tépett.   Kerülgetem […]

Posted by
Posted in

S. F.: November

November   Kócoli már a szél A fűznek sárga haját Zörgeti a nádszál Május suhogó dalát. Fölragyog a nap is, Tán ez évben utolszor, A múltat idézi Minden csupasz ágtorzó: Úszó levelet néz, Szépül, tükröz az emlék?… “Nyarat siratni kár! Asztalunk terítve már Hullámzó abroszunk Alatt vadludak szállnak. Körbeért az égbolt, Meztelen fürdünk újra! Rügyeink […]

Posted by
Posted in

Egy véletlenül talált padon

Egy véletlenül talált padon…   Némán szaladtunk szét Én erre, te arra… Részegek voltunk Étlen és szomjan. Előbb csak szavakat Forgatott a nyelvünk. Aztán már nyelvünk Fontuk össze Nem voltak Többé szavak. Egymás lélekzetét ittuk, Te bújtál, én Füledet haraptam. Tudtuk, nem Lesz vége soha… És zavart mámorunkban Némán futottunk szét. Te erre, én meg […]

Posted by
Posted in

A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)   Fáj a szív, Mit hoz a Holnap?   Leülök, Lopva a percet.   Nyugalmat Tettető szerep.   Másokról Olvasom bajom.   Robogok. Nem irányítok.   Csak várok Futnak a percek   Órákká Felhíznak lassan.   És íme: Látom verdesőm.   Négy üreg Ver vád […]