Második negyedben a Hold   Visszaadná a Hold a sötétséget Ébredjen fel minden csillag végre. Hatalmának felét immár sutba dobta, Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart.   Óvjuk egymástól “A Szemünk fényét” mi is. Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk. Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk, Égi vizekre együtt nem hajózunk.   Kimegyek még is […]

Ó ez nem az a sivatag Hol csikorog a kő a talp alatt Néma vidék ez. Még csak nem is az a tenger Hol a szél kerget. Más, nagyon más e táj. Lehetne akár az űr. Nem járja hang. De fény sem. Minden világok Legsötétebbike jutott neked: A magány csöndje ez. A világok között létező […]

A harmadik hónap végén Vízre szálltam végre Betegség és munka Hajtott csöndesebb habokra.   Lenge tavasz hívott, Csókok nyoma űzött És ha nem láthatlak téged Kit megjelölt ajkam Messze messze ússzak.   A száraz nádas még csöndben Hajóm siklott fényben Engeszetlni képet Égő nyomom miatt küldtem.   Nyakad íze helyét Kósolt bőröd pírját Mit szégyen […]

Élt három évet, Két hónapot és Tizenhárom napot.   Ketten temetjük: Sohavolt vizekbe, Hamvakat szórunk.   Virágokat dobunk, Jókat és rosszakat. Ezek fettünk úsznak.   Alámerültünk mi is. Gyűlölet és harag Örvénylik itt lenn.   Sírás és oxigénhiány Egyaránt folytogat, Szerelmet földelünk.   Nincs aki visszahozza Nincs aki összerakja Nincs más, ki elsirassa. S. F. […]

Kapaszkodók és sürgetők   Kapaszkodjunk itt az ágon Ócska levelek, Védjük meg a zsenge rügyet, Amíg még lehet!   Bár dermed a víz és a fény Van lehetőség: Száraz testünk óvja “lelkünk”, A bölcsős reményt.   Nem látunk mi több virágot? És lógunk a Semmi peremén? Húsunkba vájt a hideg szó: A bőrünkön A csont […]

Hangyák az árvízben (Kenuval a Bodrogzugban)   Fuldokló rétek felett szállunk. Mint a ragyogó felhők. Víz alatt is virágzó mezők! Még a halál sem örök, Az ég tükörkeépei vagytok! A végzet felett úszunk…   Látjuk, hogy feltámad az élet, A sík tükrözhet hegyet. Ki felleg fölé hajtott szárat Az menedéket adhat. Aki ma felfelé tekintett, […]