Az Ezredes Tavasz, éjszaka. Két ember egy asztalnál, csöndben rendezget pénzt, meg papírokat. Idősebb férfi: Minden együtt van? A bekötött fejű bólint, és az idősebb intésére egy sötét szegletbe húzódik. Az idősebb férfi az ablak elé lép, az arca végig árnyékban marad. Sem az ablak, sem lámpa nem világíthatja meg. Az idős férfi szinte csak […]
Második negyedben a Hold Visszaadná a Hold a sötétséget Ébredjen fel minden csillag végre. Hatalmának felét immár sutba dobta, Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart. Óvjuk egymástól “A Szemünk fényét” mi is. Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk. Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk, Égi vizekre együtt nem hajózunk. Kimegyek még is […]
Ó ez nem az a sivatag Hol csikorog a kő a talp alatt Néma vidék ez. Még csak nem is az a tenger Hol a szél kerget. Más, nagyon más e táj. Lehetne akár az űr. Nem járja hang. De fény sem. Minden világok Legsötétebbike jutott neked: A magány csöndje ez. A világok között létező […]
A harmadik hónap végén Vízre szálltam végre Betegség és munka Hajtott csöndesebb habokra. Lenge tavasz hívott, Csókok nyoma űzött És ha nem láthatlak téged Kit megjelölt ajkam Messze messze ússzak. A száraz nádas még csöndben Hajóm siklott fényben Engeszetlni képet Égő nyomom miatt küldtem. Nyakad íze helyét Kósolt bőröd pírját Mit szégyen […]
Karácsony Jó egy percre Megállni, A csillagszórók sercegő szagát Inni, Hinni, hogy megállt és vár A világ , S mi utazhatunk Tovább. .. S. F. (~1985.)
Élt három évet, Két hónapot és Tizenhárom napot. Ketten temetjük: Sohavolt vizekbe, Hamvakat szórunk. Virágokat dobunk, Jókat és rosszakat. Ezek fettünk úsznak. Alámerültünk mi is. Gyűlölet és harag Örvénylik itt lenn. Sírás és oxigénhiány Egyaránt folytogat, Szerelmet földelünk. Nincs aki visszahozza Nincs aki összerakja Nincs más, ki elsirassa. S. F. […]
Kapaszkodók és sürgetők Kapaszkodjunk itt az ágon Ócska levelek, Védjük meg a zsenge rügyet, Amíg még lehet! Bár dermed a víz és a fény Van lehetőség: Száraz testünk óvja “lelkünk”, A bölcsős reményt. Nem látunk mi több virágot? És lógunk a Semmi peremén? Húsunkba vájt a hideg szó: A bőrünkön A csont […]
Az anya… Ölében négyévesforma gyerek, egy kisfiú… Vacsoravendégek a lakodalomban, a lakomán túl vannak. A kicsi hosszú poharával játszik: Kanalával kavargtja egy sárga ital maradékát. A gyerek a bal combon ül, önállóan “dolgozik” . Az anya jobbra beszélget. A pohár ide oda billeg, a kifiú nyugodtan, elmélyülten játszik, az anya is nyugodt folytja a laza […]
Hódok kenuból Templomot szentelt a köd. Hűs áhítat úszott a folyón. Lassan jött, a mindenféle nép: Fehérben a kócsag, de legtöbben feketében. Helyét kereste a kormorán… Idegen voltam e világban én is. Amerre mentem, homályba húzódott minden. Kacsák kibáltak hangosan, De tovább eveztem, és visszatértek Az imákhoz, a lelketlen vadak, Míg csónakban maradt, […]
Hangyák az árvízben (Kenuval a Bodrogzugban) Fuldokló rétek felett szállunk. Mint a ragyogó felhők. Víz alatt is virágzó mezők! Még a halál sem örök, Az ég tükörkeépei vagytok! A végzet felett úszunk… Látjuk, hogy feltámad az élet, A sík tükrözhet hegyet. Ki felleg fölé hajtott szárat Az menedéket adhat. Aki ma felfelé tekintett, […]