About Me

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július
Posted by
Posted in

Szívem ütemére

Szívem ütemére pattog a Hold A tetőgerinceken, És fut bozontos koronákon át, Az őszi éjszakába.   A kedvem haragvó, bősz vihar volt, A Jupitert sem láttam, Vakon rohantam a fagyvilágba, Egyedül, nem volt társam.   Gyűlölettel néztem az utcákra. De akkor a sarkon túl, Északkeleten fellángolt a Hold, Mögötte pompás csillag!   A Pollux, kit […]

Posted by
Posted in

Madárraj éjjel a Parlament felett

Madárraj éjjel a Parlament felett   Szívem hallgat, újra néma, Fekete sár a nagy folyam. Madár szárnyát fény becsapja Éjszakában raboskodva Börtönőre sok nagy lámpa Fárad, fárad tollas szárnya. Én mit tegyek jó Istenem, Melyik útra lépjek most fel? Remény sem volt örök sötét, Mit jelent most ez a kis fény? Ha felszállok az éjszakába, […]

Posted by
Posted in

A csönd árnyékában

A csönd árnyékában éltünk, És eggyé váltunk a szürkeséggel. Takarónk többé nem takar, Vásznában immár szálak vagyunk.   Bíztattuk magunk nemrég: Ez a „szürke” nem kisegér-bunda, Hanem színe az erdős novemberi égnek, És hatalmas sarki tengerek fekszenek alatta…   Tudattuk magunkkal: ez bálnát rejt és szarvast És miden nagyvadat a hajnal elöl. Alkonyba merít űzőt […]

Posted by
Posted in

Zene-zörej, kenu

Zene-zörej, kenu A kenuevező mindig csak egy oldalon dolgozik. A csapás csobbanással jár. A vízből kiemelt lapátról a vízbe peregnek a cseppek. Ez egy apró sorozat. A ritmus a csapásszámtól függ. Az evezőfogás változtatásával finoman hangolni lehet. A kenu a vízhez képest halad. A hajótest szélcsöndben is dúdol, még ha halkan is teszi. De szél […]

Posted by
Posted in

Ez az öböl

Ez az öböl a végső menedék. Egyetlen útját gyékények őrzik. Testőrök, riasztó vad katonák, Közöttük átjutni senki sem vágyik.   Arasznyi vízen nem siklik csónak. Könyöknyi széles „utcán” nem jár hajó. Evező, a nádasba hiába csap, Még egy keskeny kenu is elakad.   Talán attól félnek’ csontig vágja kezüket a nád. Nem tudják, hogy a […]

Posted by
Posted in

Ne félj!

Ne félj, csak a szél simogat immár, Minden partot magad mögött hagytál. Senki tekintete el nem ér többé, Szabadabb lettél, mint a fény. Fürödj, hát a fényben, és öleld át a felhőt! Régi, szerető istenek ajándéka ez. 2013. július    

Posted by
Posted in

Aratás után

Sétaföldeimen learatták A sok drága búzakalászt, Fényűző ravatalra várnak A sárga csontok, a szalmák.   Törtarany takaró alatt, Most szinte meztelen a rét. Merengve nézi a rozs meg az árpa, A többi, távoli tábla, A hatalmas, és üres határt. S. F. 2021. 07. 16.    

Posted by
Posted in

Per aspera ad astra

Per aspera ad astra   Rögként tódulnak Az útra a szánkból a szavak. Csillagok hullanak igy a földre. Lefelé mélyül a vermünk… Siratni nem szabad. Az alapot ássuk A Tornynak. S. F. 2016. 07. 22.    

Posted by
Posted in

Bakancsban

Bakancsban   Kipp- kopp, kipp- kopp Koppan a bakancs, Mert még kövezett úton ballag.   Püff-paff, Püff-paff Toppan a talpa, Most már puha homokon halad.   Sirr-surr, Sirr-surr Surran a réten, Száz fűsorompót tép most széjjel.   Reccsen roppan a kopja, A kasszált füvek Vonulnak a roppant láb ellen harcba.   Csikorgó vitát csikar, A […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Születésnap (Belépés az 52. évbe)   Üres szavak csengtek, Mint a kötelesség bére. És nem örült, aki adta, De az sem aki kapta.   Volt, ki feledte korral… Fájt, hogy nem vagyok Már meglepett gyerek. Átöleltek, szabadulni vágytam, Örömmel menekült az ölelő is.   Nem volt aznap ünnep a szívben, Nem találtam sehol a helyem. […]