About Me

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július
Posted by
Posted in

Ez az öböl

Ez az öböl a végső menedék. Egyetlen útját gyékények őrzik. Testőrök, riasztó vad katonák, Közöttük átjutni senki sem vágyik.   Arasznyi vízen nem siklik csónak. Könyöknyi széles „utcán” nem jár hajó. Evező, a nádasba hiába csap, Még egy keskeny kenu is elakad.   Talán attól félnek’ csontig vágja kezüket a nád. Nem tudják, hogy a […]

Posted by
Posted in

Ne félj!

Ne félj, csak a szél simogat immár, Minden partot magad mögött hagytál. Senki tekintete el nem ér többé, Szabadabb lettél, mint a fény. Fürödj, hát a fényben, és öleld át a felhőt! Régi, szerető istenek ajándéka ez. 2013. július    

Posted by
Posted in

Aratás után

Sétaföldeimen learatták A sok drága búzakalászt, Fényűző ravatalra várnak A sárga csontok, a szalmák.   Törtarany takaró alatt, Most szinte meztelen a rét. Merengve nézi a rozs meg az árpa, A többi, távoli tábla, A hatalmas, és üres határt. S. F. 2021. 07. 16.    

Posted by
Posted in

Per aspera ad astra

Per aspera ad astra   Rögként tódulnak Az útra a szánkból a szavak. Csillagok hullanak igy a földre. Lefelé mélyül a vermünk… Siratni nem szabad. Az alapot ássuk A Tornynak. S. F. 2016. 07. 22.    

Posted by
Posted in

Bakancsban

Bakancsban   Kipp- kopp, kipp- kopp Koppan a bakancs, Mert még kövezett úton ballag.   Püff-paff, Püff-paff Toppan a talpa, Most már puha homokon halad.   Sirr-surr, Sirr-surr Surran a réten, Száz fűsorompót tép most széjjel.   Reccsen roppan a kopja, A kasszált füvek Vonulnak a roppant láb ellen harcba.   Csikorgó vitát csikar, A […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Születésnap (Belépés az 52. évbe)   Üres szavak csengtek, Mint a kötelesség bére. És nem örült, aki adta, De az sem aki kapta.   Volt, ki feledte korral… Fájt, hogy nem vagyok Már meglepett gyerek. Átöleltek, szabadulni vágytam, Örömmel menekült az ölelő is.   Nem volt aznap ünnep a szívben, Nem találtam sehol a helyem. […]

Posted by
Posted in

A Hold és a pipacsok

A Hold és a pipacsok   Kaszált rét felett, Kócosan kelt fel a szép Hold. Rőt pipacsok között Vörösre csókoltuk egymást. Megtelt lassan fénnyel A föld, köröttünk a tájék, És míg szemben álltunk Szerelmünk pirulta a rét. Égő hátam mögött, Már Afrodité mosolygott, Hermész vitte a hírt, Hogy ma ilyen csoda történt.   Fekete virágfej- […]

Posted by
Posted in

Májusi zápor után

Májusi zápor után   A nyárfa pihéje Megvárt, nem szállt el a kusza szélben. És itt a minap még, Barna paplan alatt aludt a mag. De már sorolni kezd Az új vetés, ím az álmos földben. „Csak ennyi eső volt? ” Mutatja a lány a sovány nyomot És ő nem is látja: A levél, ölelve […]

Posted by
Posted in

Májusi szélben

Májusi szélben   Mint a tengeri hullámok Úgy verik térdem a kalászok. De csókká szelídül apró öklük.   Rohan a szél a pusztán. A szerelmes csorda szalad. A Nap legeltet buja hordát.   Erre meg arra futok, Hogy lelkem velük lobogjon, Körbe öleljen a fuvallat.   Nincs már bánat a szívemben. Csak e pillanat él […]