About Me

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője.

Mikor minden

Mikor már teljesen kétségbeejtő minden
És a levegő is fogytán van körülötted,
Csak akkor jön néha egy zápor,
Hogy lemossa legalább a tested,
Hogy Előtte újra meztelenül állj.

Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,
Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.
Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.
Látod a lomokból épült százféle tornyot.
És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás.

Csupasz tornyok merednek az égre,
Mint az ég felé kiáltott százféle átok.
És még ledönteni sem akarja ezeket senki.
Csak éjjel tisztulunk meg néha,
Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk.

Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,
Aki tornyokba zárta a testünk…
Máskor meg napot küld ránk
És gyönge szellőt,
Hogy könnyeink ők szárítsák föl.

És árnyékot rajzolunk a földre mind,
Ha körbe jár bennünket a fény,
Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,
Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,
S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk…

S.F. 2013. július

Posted by
Posted in

Egy véletlenül talált padon

Egy véletlenül talált padon…   Némán szaladtunk szét Én erre, te arra… Részegek voltunk Étlen és szomjan. Előbb csak szavakat Forgatott a nyelvünk. Aztán már nyelvünk Fontuk össze Nem voltak Többé szavak. Egymás lélekzetét ittuk, Te bújtál, én Füledet haraptam. Tudtuk, nem Lesz vége soha… És zavart mámorunkban Némán futottunk szét. Te erre, én meg […]

Posted by
Posted in

A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)   Fáj a szív, Mit hoz a Holnap?   Leülök, Lopva a percet.   Nyugalmat Tettető szerep.   Másokról Olvasom bajom.   Robogok. Nem irányítok.   Csak várok Futnak a percek   Órákká Felhíznak lassan.   És íme: Látom verdesőm.   Négy üreg Ver vád […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan átöleltelek (Csörgő patak völgye) )

Mozdulatlan átöleltelek és az idő, mint a patak Futni kezdett… Némán nőttelek körbe Ahogy a fa a követ. Így ültünk mi ketten. Szorosan bújtál mellém Mellünk együtt vert Valami lassú ütemet…   Az a fa mindig is ölelte… Hitte, örökre övé a szerelem. A patak meg elrohant, Vitt minden más követ. Csodájára jártak a szirtnek, […]

Posted by
Posted in

Ketten az Andrássy teraszán

Ketten az Andrássy teraszán   Mintha egy hajó orrán állnánk Szeltük a fényt és a felhőt. Süvítő széllel száguldoztunk Egy város hullámzott alattunk. Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk.   Már elharangozták régen a delet, Együtt akartuk nyugtatni a napot, Kétféle parton nem nyugodhatott. Te álmosan karomra hajtod a fejed, Én combodon pihentettem kezem.   Most […]

Posted by
Posted in

Szeretők egymás között (Párbeszéd két hangra)

Szeretők egymás között   -A remény pici lángját Leöntötted vízzel. -Kihunyt parazsunk Mert széttapostad.   -Hamuban táncol a szél, Nappalunk neveted. -Éjjel csiholunk újat, Az út szabad különben.   -Ne lásson minket a holnap, Külön világ a család. -Neked nem kell az enyém, Nekem meg idegen a tiéd.   -E pár éjszaka is, Több mint […]

Posted by
Posted in

A nyár kincsei

A nyár kincsei   Egy kis marék kavics Mit az őszbe magammal hoztam. A folyó közepén voltak. A zátony most alacsonyabb. Felettük úsztál, míg én csak vártalak.   Egy kis marék kavics A markomban a jövőre várnak Kilátót kerestem, rátaláltam . Körbefolyt az áramló idő Míg te a távokokat hasítottad benne.   Egy kis marék […]

Posted by
Posted in

Eljött értünk a csönd

Eljött értünk a csönd Puha egérlábakon érketett, Mikor már nem voltak zajok.   Intett és végre sötét lett Felkapott, mint olcsó játékszert Lefogta sajgó szemeimet is.   Barlangom elé rejtett torlaszt emelt És tudtam, hogy ez reggelig kitart. Ágyamba fektetett, mint vénülő gyermeket.   Nem énekelt semmiféle dalt Csak dúdolt egynéma altatót És várni kezdtem […]

Posted by
Posted in

Apor, Nagypénteken

Apor, Nagypénteken   ,,Ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út.” (A. V. anyja)   Győrnek püspöke miértünk kiállt, A gyermekek Vilmos bácsinak hívták. Gazdag ember volt sok földnek ura, De bennünk az Úr templomát látta.   Azt mesélik, egyszer, mint fiatalember, Foglyokat mentett, pedig nem volt […]

Posted by
Posted in

Hangok az altemplomból (V. Dénes temetése)

Hangok az altemplomból   -Íme megtapostam, megöltem asszonyod. -A dolgodat tetted, te ehhez értesz. -Veled ugyanez lett, nem tudtad elodázni. -Meglehet. Mégis hozzám beszélsz… -Hát nem érted? Tűzben égettem el a tested! -És te, minden csontot porrá őrölsz… Mégis hallom az apró poszáta énekét, Nem is a gyászról, a napsugárról szólt… -De nem láthatod, márvány […]

Posted by
Posted in

Mikor minden

Mikor minden   Mikor már teljesen kétségbeejtő minden És a levegő is fogytán van körülötted, Csak akkor jön néha egy zápor, Hogy lemossa legalább a tested, Hogy Előtte újra meztelenül állj.   Mert egyedül hiába rakosgatatsz tettet és szót, Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony. Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér. […]