About Me

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője.

Mikor minden

Mikor már teljesen kétségbeejtő minden
És a levegő is fogytán van körülötted,
Csak akkor jön néha egy zápor,
Hogy lemossa legalább a tested,
Hogy Előtte újra meztelenül állj.

Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,
Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.
Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.
Látod a lomokból épült százféle tornyot.
És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás.

Csupasz tornyok merednek az égre,
Mint az ég felé kiáltott százféle átok.
És még ledönteni sem akarja ezeket senki.
Csak éjjel tisztulunk meg néha,
Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk.

Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,
Aki tornyokba zárta a testünk…
Máskor meg napot küld ránk
És gyönge szellőt,
Hogy könnyeink ők szárítsák föl.

És árnyékot rajzolunk a földre mind,
Ha körbe jár bennünket a fény,
Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,
Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,
S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk…

S.F. 2013. július

Posted by
Posted in

A nyár kincsei

A nyár kincsei   Egy kis marék kavics Mit az őszbe magammal hoztam. A folyó közepén voltak. A zátony most alacsonyabb. Felettük úsztál, míg én csak vártalak.   Egy kis marék kavics A markomban a jövőre várnak Kilátót kerestem, rátaláltam . Körbefolyt az áramló idő Míg te a távokokat hasítottad benne.   Egy kis marék […]

Posted by
Posted in

Eljött értünk a csönd

Eljött értünk a csönd Puha egérlábakon érketett, Mikor már nem voltak zajok.   Intett és végre sötét lett Felkapott, mint olcsó játékszert Lefogta sajgó szemeimet is.   Barlangom elé rejtett torlaszt emelt És tudtam, hogy ez reggelig kitart. Ágyamba fektetett, mint vénülő gyermeket.   Nem énekelt semmiféle dalt Csak dúdolt egynéma altatót És várni kezdtem […]

Posted by
Posted in

Apor, Nagypénteken

Apor, Nagypénteken   ,,Ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út.” (A. V. anyja)   Győrnek püspöke miértünk kiállt, A gyermekek Vilmos bácsinak hívták. Gazdag ember volt sok földnek ura, De bennünk az Úr templomát látta.   Azt mesélik, egyszer, mint fiatalember, Foglyokat mentett, pedig nem volt […]

Posted by
Posted in

Hangok az altemplomból (V. Dénes temetése)

Hangok az altemplomból   -Íme megtapostam, megöltem asszonyod. -A dolgodat tetted, te ehhez értesz. -Veled ugyanez lett, nem tudtad elodázni. -Meglehet. Mégis hozzám beszélsz… -Hát nem érted? Tűzben égettem el a tested! -És te, minden csontot porrá őrölsz… Mégis hallom az apró poszáta énekét, Nem is a gyászról, a napsugárról szólt… -De nem láthatod, márvány […]

Posted by
Posted in

Mikor minden

Mikor minden   Mikor már teljesen kétségbeejtő minden És a levegő is fogytán van körülötted, Csak akkor jön néha egy zápor, Hogy lemossa legalább a tested, Hogy Előtte újra meztelenül állj.   Mert egyedül hiába rakosgatatsz tettet és szót, Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony. Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér. […]

Posted by
Posted in

Csak nehéz így egyedül

Csak nehéz így egyedül   Jobb közönsége volnék Néma ajkadnak, Mint a zajos csendbe szórt Kósza szavaknak. Érinthetetlen durva messzeség, Érinthetetlen durva messzeség.   Fázik a tél is: Udvarán Hideg pocsolyák tanyáznak. Téged mint egykori Kályhám, sehol sem talállak. Elérhetetlen messze kerültél. Elérhetetlen messze kerültél.   Nem kéne szólnod. Nem kéne szólnom, dúdol A kémény […]

Posted by
Posted in

Siklunk az ősz vízén

Siklunk az ősz vízén Hajónk a szigetünk. Ketten, karnyújtásra Mérföld távolságra.   Nem azt látod amit én, Más hangokat hallasz: A rejtett tó kiszáradt Elrebbent a szárnyas.   Félelemről beszélsz bátran Mindent kettőz a folyó Úszunk a két világ határán A tükör két másik oldalán. 2019. október S. F.