About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

” Jól csak szívével lát az ember “

Edit Szabó : ” Jól csak szívével lát az ember ” . A leghűségesebb barát a lelkével adja magát, tudja ezt a kicsi lányka, szembe fekve kutyájával. . Kicsi kutya fűben hever, kicsi leány szemben vele, szem a szembe kapaszkodik, egymás mellett gondolkozik. . Drága kutyám, én kis szentem, te vagy nékem a mindenem, hűségedet […]

Posted by
Posted in

Őszi magány

Edit Szabó : Őszi magány . Magas fákon őszi magány, hallom, látom őrzi magát, hullanak a rőt levelek, búsan, csendben leperegnek. . Rozsdabarna, tarka-barka, sárgult arany hull avarba, beterítik a fák alját, zöld fűszálat eltakarják. . Sétány mellett elmerengve kora reggel, nap melegbe fényesre kent,barna jó pad egyedül lett, halkan roskad. . Aranybarna levél fedi, […]

Posted by
Posted in

Ölelkező futók

Edit Szabó : Ölelkező futók . Rózsaszálak illatoznak, boldogságban felnyújtóznak, körbe veszik zöld levelek, tövisük nincs,éledeznek. . Szép csokorba belekötve, margaréta szálak közte, emelkednek a magasba, megférnek a varrottasban. . Szemem előtt Édesanyám, nem feledett,gondolt énrám kivarrta a szép futókat, keze alatt kinyílottak. . Kinyílott a piros rózsa, sárgán virít a viola, kék nefelejcs emelkedik, […]

Posted by
Posted in

Szüret idején

Edit Szabó : Szüret idején . Képre nézve az emlék él, szőlőhegyen van a népség, szekerekkel és lovakkal, szarvasmarha se nem ritka. . Összefutnak szőlő sorok, présházakhoz bandukolok, ember,gyerek egymás hátán, szőlősgazda,induljunk hát ! . Csillannak a harmatcseppek minden egyes szőlő szemen, édes íze végre beért, kéretik a termés szedést! . Meghálálta gondoskodást, egész évi […]

Posted by
Posted in

Telihold a tó felett

Edit Szabó : Telihold a tó felett . Ég tetején telihold, minden légen áthatol, csillagfények intenek, milyen szép lett ide lent! . A tó vize szikrázik, faágain átlátszik, virágszirmok billegnek, zöld levelek nincsenek. . Földön lévők álmodnak, szirmaik becsukódtak, majd az álom véget ér, hajnalban a napfény kél. . Sötét éjben telihold, álmot néked lassan […]

Posted by
Posted in

Egyenes út hol van vége…

Edit Szabó : Egyenes út hol van vége… . Egyenes út hol van vége, teszem lábam sorban lépve, hátam megett hosszú határ, célom vajon merre talál? . Kalapomat jól megfogom, a hajamon ott maradjon, az arcomnak árnyékot ad, ha tűző nap lángokra kap. . Fehér blúzom, hosszú szoknyám tisztára mosta az anyám, eridj,lányom indulj útnak, […]

Posted by
Posted in

Éj leánya

Edit Szabó : Éj leánya . Csillagfényes éjszakában elindult az éj leánya, erdő fái szelet fogják, fehér ruháját fodrozzák. . Magasra emeli fejét, karcsú alakja oly egész, fénylik arca a holdfényben, büszke nő vonul az éjben. . Ruháján a csillagfények, körötte is körbe lépnek, fény közeli álom útját, virágszirmok gyűjtik búját. . Körülötte virágoznak, mélypirosban […]

Posted by
Posted in

Üdvözlünk Szeptember

Edit Szabó : Üdvözlünk Szeptember . Hirtelen vége lett nyárnak, hűvös szelek fújdogálnak, napról-napra hideg hajnal, lassabban ébred a nappal. . Sárguló arany levelek, szerte-széjjel leperegnek, zöld levélszőnyeg még remél, köszöni,hogy színe megél! . Szilvafán és a meggyfákon nincs már élet, kopassz ágon meredeznek,nem veszélyes, ám tova tűntek a szép kékek. . Gyümölcsöt ad még […]

Posted by
Posted in

Kezdődik az iskola

Edit Szabó : Kezdődik az iskola . Hosszú,forró nyári napok, hol a boldogság ragyogott, szabadságban eltelt a nyár, kiélveztük minden napját. . Strandolás és napfürdőzés, réten-mezőn kergetőzés, futás minden labda után, nem néztünk egymásra bután. . Napok mentek,nem számoltuk, soha sem unatkozhattunk, minden gyereknek volt barát és a kedves, drága család ! . Ám az […]

Posted by
Posted in

Erdő menti úton

Edit Szabó : Erdő menti úton . Fehér törzsű óriás fák zöld levelük még kihajtják, rücskös kéreg, sok-sok évek létet ad nekik az élet. . Soruk között sárga út fut, szélein kis virág csábul, ballag anyó az út szélén, szoknyája a földig leér. . Karján van a kosárkája, lassan sétál az útjára, elindult, hogy célhoz […]