About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tisztaságnak lehelete

Edit Szabó : Tisztaságnak lehelete – Tükörvers . Zöld fűszálon csillagözön, létezését megköszönöm, illata az orromig ér, az utamon tovább kísér, utcán, téren, trolibuszon, messzire visz habitusom, tisztaságnak lehelete körül vesz az életemben. . Körül vesz az életemben tisztaságnak lehelete, messzire visz habitusom, utcán, téren, trolibuszon, az utamon tovább kísér, illata az orromig ér, létezését […]

Posted by
Posted in

Óda egy régi kúthoz

Edit Szabó : Óda egy régi kúthoz . Kerekes kutamhoz engemet engedtek, gyerek fejemmel is ihattam vizedet, csillogott a napfény odalenn a mélyben, apró szikrákat vert veder tetejében.. megláttam arcomat, visszatükröződött, feledni nem tudom ezt a szép örömöt, ajkamat érinté szélén a sok vízcsepp, kristályos tisztaság belém gyökeret vert. oly nagyon sok évig élveztem hűsedet, […]

Posted by
Posted in

Szent Mihály szekerén

Edit Szabó : Szent Mihály szekerén . Szent Mihály napjára szökött be az ősz, elvarázsolva a nyári Teremtőt, lila szép virágok még díszítenek, minden tökféle sárgára beérett. . Köszöntjük Őszapót pompázatával, örömünk káprázik föld harmatával, felcsillannak sárgán kerek termések, ember-állatnak télre eleség lesz. . Mihály-napi vásár teli szekérrel, megindul a lány a fiatal legénnyel, megmutatja […]

Posted by
Posted in

Tudatos varázslat

Edit Szabó : Tudatos varázslat . Mikor életre születtél, nem függött tőled semmi sem, csüngtél anyának a mellén, szívtad az éltető tejet, varázslat volt az életed ! . Imádtak csöppnyi gyermekként, voltál nékik a végtelen, mindent megtettek kedvedért, ölelt karjuk szeretettel, varázslat volt az életed ! . Lassacskán felnövekedtél, természet csodái veled, közel s távol […]

Posted by
Posted in

Könyveimnek álma

Edit Szabó : Könyveimnek álma . Költészetnek nagy asszonya földöntúli boldogságban, a verseknek menyasszonya örök tavasz hatalmában. . Kötetek sorra jelennek, közel s távol a szeretet, természetnek szépségében vers az örök létezésben. . Antológiáknak sora hajlik mind a hívó szóra, költemények kinyomtatva, örökre lapon maradva. . Álomszép a könyvgyűjtemény, látom én a földkerekén, lelkem által […]

Posted by
Posted in

Holdvilágos éjszakán

Edit Szabó : Holdvilágos éjszakán . Holdvilágos éjszakán életre kel a talány, körbe tájon a varázs, nem hallgathat el a száj. . Elmondja, hogy ő mit lát, csónak a folyó partján, gyönyörű híd ível át folyónak két oldalán. . Élénk fényben lakóház, tündököl a száz varázs, nyílik ezer szál virág, mind egyike színpompás. . Holdvilágos […]

Posted by
Posted in

“Nívós” találkozás

Edit Szabó : ” Nívós” találkozó . Ennyi ölelésben régen volt már részem, ropogott a csontom,elfeledtem gondom, nem nagy a társaság,régi ismerősök, mellettük újakat hamar felfedeztem. Csodálatos asztal tele minden jóval, az igényeinket kielégítette, főtt ebéd az üstben,üresen senkinek nem maradt a gyomra. Séta Sástó körül,jöhet a szieszta, vadkacsák simultak tó vizében úszva vidáman hápogtak. […]

Posted by
Posted in

Csak a tested kell

Edit Szabó : Csak a tested kell . Előtted áll már a Kaszás, eljött érted, jól gondolod, pakolod mit harácsoltál, nagy bőröndbe a vagyonod ! . Rakásra gyűjtötted pénzed, nem adtál rászorulóknak, pedig lett volna esélyed adni boldogtalanoknak. . Emléked sokáig élne, szeretet pénzen nem vehető, mégis áldás kísérne, mert tested várja temető! . Temetőben […]

Posted by
Posted in

Gólyák vonulása

Edit Szabó : Gólyák vonulása . A nyár végi szép napok, völgyben nyílnak virágok, zölden csillog a fűszál, ragyogón süt napsugár. . Nyári napnak ereje, forrón izzik még tüze, ám a kék felhők felett gólyacsapat integet. . Körbe repül felettünk, völgybe tekint a szemük, hosszú útra készülnek, fiókáik felnőttek. . Kevés volt az élelem, de […]

Posted by
Posted in

Őszi fényben

Edit Szabó : Őszi fényben . Sárgán virul az ég alja felettünk, látni még a piros fény közelebb jön, szél kavarja meg az őszülő tájat, szénakazalt védi az ő karámja. . Tanyaházban magas fa védekezik, piros cserép ház tetején vereslik, fa ágain aranylanak a fények, kútágasa messze mered az égnek. . Száraz fű közt még […]