About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tűzlány

Edit Szabó : Tűzlány . Fényes ruhája úgy tüntet, szép teste magától lüktet, mozdulata csodát ígér, tűztáncot jár, bár nem ledér ! . Hosszú haja száll a légben, gyöngyöt fűz az ő fejére, táncruhája fodrokba kap, a zene magával ragad ! . Lány, aki elfelejt mindent, lány, akit a zene ihlet az ő saját világába, […]

Posted by
Posted in

Zúzmarába burkolózó táj

Edit Szabó : Zúzmarába burkolózó táj . Kora hajnalban még sötét a táj, kocsilámpa nyomán fénylik a sáv, feketeségben a fehér vonal, kibukkan előttünk utak sora. . Út mentén a fák magasra nőttek, sorban gyöngyös fehérbe öltöztek, dér csipkézi a sűrű ágakat, lámpafényben csillagokat adnak. . Zúzmarába burkolózott a táj, megmutatja arcát az új világ, […]

Posted by
Posted in

Hárpia

Edit Szabó : Hárpia . Különös lény kapaszkodik ágba, gyönyörű szép nő, ő egy hárpia, karjaiból hosszú szárnyak nőttek, lábujjain karmokat növesztett. . Nem minden nőből lehet hárpia, áldozatként muszáj változnia, szép arcában méreg s harag csillan, szárnyát felemeli, karma villan ! . Ellenségét gyorsan megemeli, ég-föld között szállva megrepteti, lent a földön és fent […]

Posted by
Posted in

A legszebb színező

Edit Szabó : A legszebb színező . Patak partján aranyló táj tükrözi a kék eget, fehér hídján által mehetsz, másik partját élvezed ! . Sárgán rikít a fa ága, látni lent a levelek rőtes barna színbe vesznek, ám az arany hiteget. . Kora őszi színpompában a varázslat megragad, szemem fényét kápráztatja csodás őszi hangulat. . […]

Posted by
Posted in

Kedves versem Neked !

Edit Szabó : Kedves versem Neked ! / Tanka / . Szeretsz engemet szereted e versemet, nevethet szemed, nem felejtheted el sem, kezembe kezed, veled ! . Gyakran zavarban arany hajad tartalma, napnak aranya hatalmat ad az arcnak, adja azt az akarat ! . Fogod most portom, óvod boldog sorokon olykor, hogy pótolsz sorsokon gondolkozol, […]

Posted by
Posted in

Elhagyatva

Edit Szabó : Elhagyatva . Tér sarkában megpihenve áll a négy lábára vetve tágas, szép pad, tiszta deszka, nem látszik, hogy régi volna. . Kovácsolt vas minden lába, egyenes a háttámlája, kényelmet ad az ülése, ám hiába, nincs vendége. . Nem járkálnak a sétálók, pihenésre nincsen már ok, őszidőben levél rezzen, kopasz fán szél fúj […]

Posted by
Posted in

Régi falusi spájz

Edit Szabó : Régi falusi spájz . Bizony, régi emlékként tér vissza mikor még a spájzba kutakodtam, nem volt ugyan elzárva előlem, mégis szülém volt a kezelője. . Tele volt az minden “disznóssággal”, felkötözve lógott a kamrában, szalonnák, sódarok és kolbászok megfüstölve vártak fogyasztásra. . Zsíros bödön tele volt egészen, bizony ízlett a finom kenyéren, […]

Posted by
Posted in

Temetőkertben

Edit Szabó : Temetőkertben , Lócán ül egy öreganyó, látogatja öregapót, fekete gyászruhájában beszél vele egymagában. . Szépen díszített a sírja, virágözön,mi takarja, mécsvirágok sírdogálnak, eltemetett régi vágyak. . -Itt hagytál magamra engem, vittél volna hűségesen, nem csorogna érted könnyem, veled lennék békességben. . Tudod, milyen nehéz nekem édes párom, keservesen viselem el hiányodat, hozzád […]

Posted by
Posted in

November elsején

Edit Szabó : November elsején . Temetőkert furcsán virít, egyenlőtlen, kurtán rikít, kopjafákon nincsen virág, mécses lángja adja szirmát. . Emlékezés lángja lobban, templomfényben átosonva virágszirmokat simogat, mi fájdalmat nem hívogat. . Lélek mélyén ül titokban, néha mégis ki-kicsorran, szeretetláng a szív mélyén, belereszket a szenvedés. . Sírok alatt a szeretett híven alszik, lelke rebeg, […]

Posted by
Posted in

Az élet és a halál misztikuma

Edit Szabó : Az élet és a halál misztikuma . Fény egy élet születése, gyermekévek ünneplése, örömkönnyek kicsurrannak, köszöntenek új Nap alatt. . Gyermekévek hamar telnek, megelégszel az élettel, Föld felett jár néha lelked, boldogságot nem felejted. . Mi lehet az élet célja ? minden ember megtanulja, tapasztalás a sors felett, hallgatag fény a Hold […]