About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Szeressetek, min én titeket

Edit Szabó : Szeressetek, mint én titeket… Akarom, engem is szeressetek, alázattal hajtom meg fejemet, nem vagyok különb én sem senkinél, de lelkem mélyében ez a hit él. . Kiadom szívemből érzelmemet, nem azért, hogy engem szeressetek, követeléseknek nincsen helye, érezd neked szóló szeretetem. . Élem a teremtés adta létet, elfogadom a gondokat s félszet, […]

Posted by
Posted in

Emberek és a természet

Edit Szabó : Emberek és a természet . Szemét van a szemét hátán, mondjad ember, mit csináltál? tönkre teszed környezeted, veszélyezteted életet ! . Erdőbe viszed szemeted, jajgat fák közt a természet, eltömíti gyökereket, megöli az életteret! . Fák adnak tiszta levegőt, dús lombjukban életerő, elveszed a fák életét, kevesebb lesz az oxigén ! . […]

Posted by
Posted in

A telefon

Edit Szabó : A telefon . Esti fényben hulló pelyhek nem fedik el a szépséget, kerítés mentén áll fényben, szakértők által építve. . Piros színe pompázatos, ajtaja fehér homályos, tudománynak új eszköze, modernebb telefonfülke. . Régen volt,ki feltalálta, embereket közel hozta, egymás hangját meghallhatták, nem volt határ a távolság. . Beszélhettek sok mindenről, fiúk-lányok szerelemről, […]

Posted by
Posted in

Asszony keze

Edit Szabó : Asszony keze Fával játszom, tekézett, két karommal átérem, sújt a fejsze mellé megy, vállaim megfeszítem, hasad, reped, alig fogy, minden nap a halálom, szívem verdes, kalapál, erőm felett vagyok már, nincs segítség, kérdezik, a két kezem megteszi rám nevet a szomszédom, hagyjad,hogy megszáradjon, majd a nyáron felvágod, szárazság új halálom, nedves fa […]

Posted by
Posted in

Mondóka a pipiről és a cicusról Gyerekvers.

Edit Szabó : Mondóka a pipiről és a cicusról Hova másztál cica gyerek, néked az kicsit meredek, kicsi pipi stabilan áll, megbírja őt az a faág. . Nagy szemekkel nézegeti, talán félti, hogy leesik, kapaszkodik három lábbal, miákol is fájdalmában. . Szemben vannak pipi-cica, egyik nyugodt, másik riadt, magára utalt mindkettő, segítség kell, ki ad […]

Posted by
Posted in

A széptevő

Edit Szabó : A széptevő . Kinn a pusztán a karámnál szép menyecske kacsingat ám, másik oldalán a legény reá veti tekintetét. . Figyelj ide kicsi rózsám, egyem azt a piros orcád, szépséges a te két szemed, engedd, had merüljek bele. . Mosolyodat úgy imádom, piros ajkaidra vágyom, eldobnám a kalapomat, hogyha két karomba foglak. […]

Posted by
Posted in

Festményben a szerelem

Edit Szabó : Festményben a szerelem . Álmodom,hogy itt vagy velem, édes drága szerelmesem, karom fogja derekadat, forrón csókolom ajkadat. . Néked hoztam piros rózsát, a szerelem virág szálát, két kezedbe bele tenném, ajkaidhoz illeszteném. . Piros rózsa, szép kedvesem, a szerelem te vagy nekem, arcod festményről mosolyog, úgy hiszem, hogy boldog vagyok. . Rólad […]

Posted by
Posted in

Házasság régen és ma

Edit Szabó : Házasság ma és régen . Házasságnak nagy hete, változtam,nem érdekel, “állambácsi” kitalálta, adókedvezményt utána ! . Kötelesség régebben, leány legényt szeressen, ha sikerült a házasság, boldogan élhettek tovább. . Éltek biz’ egymás mellett, elfogyhat a szerelem, ám a válást nem ismerték, tűrés volt tán’ és szenvedés. . Egyedül nem maradtak, inkább mindig […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Szerelmes tavasz

Edit Szabó : Szerelmes tavasz . Tavaszi ég zöldet hozott, sorjáznak a füvek s bokrok, nyílanak a vadvirágok, magasra nőtt virágszirmok pompáznak a zöld legelőn, dicsekednek ők kelletőn. . Színeikkel varázsolnak, illatukkal hódítanak, legyen ember vagy kis állat, simogatja virág szálat, gyönyörködteti a szemet, fű zöldjén a szép kikelet. . Vonzza magához az álmot, bolondul […]