About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Balatoni élmények

Edit Szabó : Balatoni élmények . Balatoni nyár, hova tűntél már lábnyomom porát belepte sok nyár, homoktengerben nyári reggelen harmatcseppekre tekint a szemem. . Hamar felszárad, színe mély sárga simítja lábam vidám szép nyárban, öleli testem, bátran engedem, napfény, szerelem magyar tengeren ! . Haza érkeztem hosszú éveken, messzire néztem túl a végtelen tónak a […]

Posted by
Posted in

Szabadban

Edit Szabó : Szabadban . Kert fái közt lombos árnyak egy kis napsugarat várnak, kopár ágak nem pihennek, helyet adnak emlékeknek. . Zöld levelek még susognak, erőt adnak a holnapnak, hosszú ruha épp bele ér, oly nyugodt lett a pihenés. . Szabad minden e világon, nem feszül gond a szép lányon, selyem fénye széjjel terül, […]

Posted by
Posted in

Régi kútnak emlékére

Edit Szabó : Régi kútnak emlékére . Falusi ház udvarában van ásott kút mind’ahányban, közös portán vagy egyedül, kerekezve alámerül. . Mélyen lenn oly hideg vize, vödör csobban bemerítve, feltekerve oly csábító, felé hajolva iható ! . Gyerekkori kedves emlék, ízét össze nem keverném, szomjam oltja végtelenül, adja vizét kéretlenül. . Természetes hűtőszekrény, vedrében a […]

Posted by
Posted in

Rőzseszedő lány

Edit Szabó : Rőzseszedő lány . Rőzsehordó leány, nagyon elfáradtál, régi emlékképet hozol most elébem. . Egykoron szabad volt, erdőben kóborolj, száraz ágat gyűjtsed, haza vidd a tűzre. . Kellett a te munkád, két kezed befogták, szedd a száraz gallyat, vidd mit elbír vállad! . Nem könnyű munka ez, hátadon a teher húzza válladat, derekad […]

Posted by
Posted in

Dinnyekóstoló leány

Edit Szabó : Dinnyekóstoló leány . Sötétzöld a dinnye héja, tűzpirosan csillog húsa, zöld és piros között fehér vékonyság magyar emberé ! . Derék magyar az asszonyság, mert dinnyéjét ketté vágván ölébe ülteté gyorsan, kése nyomán hamar roppan. . Mézédes a magyar dinnye, édesedik a szánk íze, egy-két cseppje kicsurranhat, pirosra megfesti ajkat. . Megeheti […]

Posted by
Posted in

Anna napra

Edit Szabó : Anna napra Szeretem az Anna nevet, Keresztanyám ezt viselte, mégsem kaptam meg Ő tőle, elég legyen egy belőle ! Köszöntőm így néked szóljon, örömödhöz betársulok, kívánok sok boldogságot, élj meg mindent, ami vágyott ! Bőcs,2020.07.26.

Posted by
Posted in

Egy élet körforgása

Edit Szabó : Egy élet körforgása Égett a LÁNG szép szemében, GYÖNGY fénye csillant az égen, ANYA lett végtelen sorsa, ŐSZ haját már kontyban hordja, SZŰZ testét bátran átadta, KARD védelmében állt harca, CSÓK elől menekült volna, VÉR szava jajgat és holnap a SZÍV már halkabban dobban, új SÍR a temető sorban ! . Bőcs,2020.07.21. […]

Posted by
Posted in

Papa halastava

Edit Szabó : Papa halastava . Alacsony a tópart medre, kicsi fiú csusszant bele, kavicsok és kövek hada csupasz testét puhítgatja. . Napfénye még nem sértette, halvány bőrét nem égette, zöld levél a nagy kalapja, hőség fejét ne zavarja. . Kezében tartja a botját, elérheti a halacskát ? kétség fénylik az orcáján, szerencsét kér a […]

Posted by
Posted in

Álom és a valóság

Edit Szabó : Álom és a valóság . Delejes álomba merültem, mámoros színekben elvesztem, lehullott fátyol a szememről, csodákat láttam életemről. . Fénylő tekintet ragyog reám, mindenség varázsa velem jár, hófehér függönyöm meglibben, rózsákkal illatár megjelent. . Véremnek pezsgése beindul, két szemem könnycseppje kicsordul, felébred álomból a szívem, kitárom karjaim kedvesem ! . Fénysugár virágzik […]

Posted by
Posted in

Emlékkép

Edit Szabó : Emlékkép . Fehér habos tenger vize lábaimat mossa, felemelem kék ruhámat, ne legyen hab rajta. Szellő fújja szőke hajam, szemem elé téved, megfogom a kalapomat, ne repüljön véle. Hátam mögött fodros felhők kéken virítanak, zölden csillan hullám erdő, háttérben mulatnak. Ritkán jutok tenger mellé, mindez örök emlék, megőrzöm az utódoknak, hogy ez […]