About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Csiga szerelem — Gyerekvers

Edit Szabó : Csiga szerelem  —  Gyerekvers Csiga-biga a kiskertben araszol a friss zöld gyepen, szarvacskái úgy kiállnak, talán valakit találnak ? Csiga-biga háza kerek, lassan mozdul, nem nyekereg, kora reggel minden álma, hogy a társát megtalálja. Szarvacskái felmerednek, fényességet észre vesznek, formája s hasonlósága, néki is van kicsi háza. Ám szarvai nem felelnek, szavaira […]

Posted by
Posted in

Életút

Edit Szabó : Életút Megfogan egy petesejt, kifejlődik a magzat, megszületik a gyermek, boldogságok hatalma. Csecsemőkor eleje minden szülőnek karma, nevelik szeretettel, hamarosan lábra kap. Tipeg-topog, ereje egyre nő magasabbra lassacskán észre veszed, többet tud,mint akarna. Megy tovább az életed, gyermeked még fiatal, ám a saját létedben gondolkozz akarattal. Új utakra tereljed, mert felnőnek oly […]

Posted by
Posted in

Utolsó találkozás az élővel

Edit Szabó : Utolsó találkozás az élővel . Nincs attól soha nagyobb kínszenvedés, Anya elveszti egyetlen gyermekét, Áldott teherként mindig simogatta, Saját véréből vérével táplálta, Életét mindennap védte és óvta, Szeme fényeként ragyogott csillaga. Jóslatok jelezték megszületését, Birodalmak akarták az Ő vesztét, Felső hatalmak gyermekként keresték, Míg oly féltő szeretettel nevelték. Édesanya, szemed előtt vezetik, […]

Posted by
Posted in

Voltam és vagyok

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁRA ÍROTT VERSEM  ! Edit Szabó : Voltam és vagyok . Lüktető fájdalmam múlóban van, mélységek kútjában kutat agyam, zokogó szívemben hangos kacaj, bolondos szívemben dübörgő zaj. . Pattannak szikrák,mint katlanokba jóról és rosszról nem gondolkodva, szavak fogannak, végtelen sorok, papírra írom, olvasd verssorom. . Oly sok éve már írok költeményt, lehet, […]

Posted by
Posted in

Meglocsollak….

Edit Szabó : Meglocsollak.. Húsvét hétfőn már kora hajnalban, úgy éreztem Nap fenn a magasban, ünneplő ruhám magamra kaptam, üdvözlő verseim elszavaltam. Gyakoroltam, mit mondok majd néked, ajkaidon piros rózsa fénye, két szemedben csillogó a mosoly, nézz meg engem, hisz hozzám tartozol. Húsvét napján itt állok előtted, verset mondok, fogadd el én tőlem, meglocsollak rózsa […]

Posted by
Posted in

Nyuszi és tojásai – gyerekmondóka

Edit Szabó : Nyuszi és tojásai – gyermekmondóka . Nyuszi-muszi kiálltál a rétre annak is a leg-legközepébe, ünneplő ruhát vettél magadra, fénylőn süssön a Nap a hasadra. . Nem rezdül a szellő sem a réten, elbámultan néz a Nap az égen, csodálkozik, milyen alkalmas vagy, Húsvét napján nagy a te hatalmad. . Sok–sok piros tojást […]

Posted by
Posted in

Bolondozok

Edit Szabó : Bolondozok . Sose mondtam, bolond lennék, holnap április elsején jobban vigyázok magamra, nehogy bolondnak mondjanak. . Régi móka és nevetés, ha sikerül az átverés, ám most kevés az alkalom, a négy fal között hallgatok. . Bolond lennék, bár nem hiszem, minden terhet magam viszek, gondolatok a fejemben, az egészséget szeretem. . Mégis […]

Posted by
Posted in

Csalóka tavasz

Edit Szabó : Csalóka tavasz . Gólyamadár haza talált fészkére, kora tavasz, hazudott a szépsége, csiklandóan sütött a nap sugara, hótakaró a földet nem takarta. . Tél szépségét igen ritkán élveztük, elmúlott már, fagyot alig éreztünk, hógolyózás öröme is odalett, egyszer esett, a hóember olvadt el. . A Nap fénye szétterült e Föld tekén, februárban […]

Posted by
Posted in

Csend Apevák

Edit Szabó : Csend Apevák . Fáj, ma még lelkemben boldogtalan csend honol. . Csend, béke, szívemnek erdejében éljen szeretet. . Szép világ, virágos réten-mezőn a dallamos csend. . A méla csendben ül, gondolatok mélysége feszül. . Bőcs,2020.04.02.

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Edit Szabó : Ébredő természet . Cinegemadár, régen láttalak nem kopogtattál ablakom alatt, nem volt hideg tél, volt eledeled, hótakaró sem vett el élelmet. . Hiányoztál te egész télen át, hisz nem repültél a kék égen már, terasz asztalán megmaradt magok mindig vártak rád és a holnapok. . Cinegemadár, tavasz reád várt, kicsalogatott, repülj fák […]