About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Február másodikán, vasárnap

Edit Szabó : Február másodikán,vasárnap . Február másodikán medve koma barangol, fénylő nap süt,vagy homály . kijön a barlangjából, talál jeget vagy füvet, meglátja-e árnyékot, . körbefordul, tetszeleg, jó nagyokat nyújtózik, szereti a meleget. . árnyéka ha megjelenik, visszabújik vagy marad, de a hasát még sütteti, . korai az új tavasz, még az idő telelő, […]

Posted by
Posted in

Befagyott tó jegén

Edit Szabó : Befagyott tó jegén . Befagyott már régen a tó, telente ez biz’ várható, évszakoknak változása végtére is mindig járja. . Szürkeségben a tél jege, tündöklésben nap ereje, ám a reggel és az este ködfelhőjét terítette. . Az itt maradt madaraknak tó vize élelmet adhat, az ember ad segítséget, a tó jegén vágnak […]

Posted by
Posted in

Útnak indulván

Edit Szabó : Útnak indulván . Útnak indult fehér télben két bőrönddel a kezében, havas tájon fogy a lépte, felhőnek ér közelébe. . Magas férfi, sötét ruha, mi vitte az indulásra, elindult hosszú útjára, visszatér-e valahára? . Merre viszik a léptei, várják vajon e ott messzi, életcélját módosítja, végtelen sorsnak a hossza. . Boldogsága viszi […]

Posted by
Posted in

Álmodozva

Edit Szabó : Álmodozva . Sötét az éj,csillagos kék angyali lény a földre tért, összezárta a szárnyakat, álmodozik gondolatban. . Sötét szeme, tekintete távolba lát, minden fele, vajon mire gondolhat ő, angyal leány, elmerengő. . Arra gondol, hol lehetne, ahol kell a segítsége, vidámítani arcokat, segíteni barátokat. . Mert a világ oly kegyetlen, gyerek élte […]

Posted by
Posted in

Égi fénnyel

Edit Szabó : Égi fénnyel . Éj sötét kékje alatt csillag tekintet fakad, meztelen testű leány ragyogó szép orcáján. . Égi fénnyel érkezett, végtelen az ígéret, kezében az aranykulcs, mellyel szívéhez eljutsz. . Bal kezében szeretet, jobbal mutatja jelet, megnyitni az érzelmét, kulcslyuk háta közepén. . Bíborarany tündököl, szív közepét megjelöl, add oda hatalmadat, elfogadja […]

Posted by
Posted in

A legmélyebb érzelem

Edit Szabó : A legmélyebb érzelem . Tűz szikrája ég egy ember szívében, a holnapban már nagy testvér érzelem, és a tűzviharban lobogva éghet, uralkodhat ő százezrek lelkében. . Egy szikra, majd lánggal ég a tűzerdő, mely mély tüzével az egekig érhet, eltiporhatod, de mindig növekvő, hiába él most szunnyadtan lelkünkben. . Dédapád elfáradt, lassan […]

Posted by
Posted in

Új életed

Edit Szabó : Új életed . Tombol benned düh és harag, régi cipőd falnak csaptad, elmúlt az örök félelem, folyó hídján a rettenet. . Változást hoz az új élet, nem vagy egyedül a létben, egészséges lesz a szíved, így lesz játékod végtelen. . Lehetőséget adj mának, keresd meg távoli társad, békülj meg új életeddel, félelem […]

Posted by
Posted in

Nem játék

Edit Szabó : Nem játék . Nem játék az élet, örök változással jár, van benned félelem, nem tudod, mi várhat rád ! . Fontos az egészség, hideg folyó vizében régi cipőd az emlék, új élet csak a tied. . Felejtsd a haragot, béke éljen lelkedben, a dühödet boldog ember szíve felejtse! . Bőcs,2020.01.18.