About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Szeretetem

Edit Szabó : Szeretetem . Szeretem a fénylő Napot, arcom adom én őneki, hagyom, amíg szeretgeti, ahogy két vállamra ragyog. . Szeretem a holdas estét, a ragyogó csillagokat, fenn magasan oly boldogak, sötét égnek a tetején. . Szeretem az erdőt-mezőt, bogár, lepke messze kísér, vígan szalad minden mi él, zöld gyepen, a szép legelőn. . […]

Posted by
Posted in

Karácsony lesz

Edit Szabó : Karácsony lesz Ház előtt a szép fenyőfa jeges hó megmaradt rajta, megrázza majd a kemény szél, tűlevelek zöldellnek még. . Kicsi fenyőből lett nagy fa, mindig nőtt az évek alatt, ház előtt van az ő helye, örökké tart zölden élte. . Karácsonynak ünnepére az ember feldíszítette, Jézusunknak születését, hirdethesse fényességét. . Csillognak […]

Posted by
Posted in

Örömünnep

Edit Szabó : Örömünnep . “Örvendeznek föld népei, erősödik bennük a hit Karácsony éjjelén megint angyalok hozzák a hírt.” . Örömünnep lesz minálunk, érkezik a mi megváltónk, Máriának egy szem fia, szűz testének a magzatja. . Örömünnep lesz minálunk, örömfény gyúl a gyertyákon, legyen nékünk mindörökre, az életünk reménysége. . Fényesítse meg orcánkat, legyen öröm […]

Posted by
Posted in

Siess Rudi

Edit Szabó : Siess Rudi . Bejárta a fél világot, fehér szakáll vígan szállott, hű pajtása, szép szarvasa repítette házról házra. . Minden gyerek ablakában ki lett téve kis csizmája, ajándékot nékik vitte, legyen öröm mindenkinek. . Pihenőt tart havas tájon, Mikulás apó szól fájón, siess Rudi, hű barátom sok gyerkőc vár ajándékot. . Repülj […]

Posted by
Posted in

Reményeket ébreszteni

Edit Szabó : Reményeket ébreszteni . ” Isten-félő, vagy szerető vallásos vagy vallástalan megéli, hogy egyszer eljő’ kiben meg lesz bizodalma”, felejteni, nem feledni reményeket ébresztgetni, várni az Ő jövetelét, kisgyermek megszületését, áldomás a születése minden embernek szívébe, mert az élet mindenkié, fel kell, hogy őt is neveljék, remény adjon vigasztalást, nem kell hinned Istennek […]

Posted by
Posted in

Velünk élnek madaraink

Edit Szabó : Velünk élnek madaraink . Cinege madár mutatja magát, erdőnek végén, a padnak szélén vígan táncot rop, még nagyon nyugodt, őszi falombok rejteke adott, eleség akad, esznek madarak fenyő ágáról, makknak fájáról, begyük tele van és jóllakottan éneklik daluk, víg a sóhajuk, természet fordul, fehér hó lehull, betemetheti erdő magvait, szegény madarak repülnek […]

Posted by
Posted in

Rideg valóság

Edit Szabó : Rideg valóság . Sáros utca, tócsa rajta, ráfagyott az eső habja, házak ablakában sötét, láthatatlan az erős fény. . Kóbor kutya kapu előtt, haza menne, engednék őt csukott ajtó, nincs bejárás, így marad a várakozás. . Házak között fényes gömbök, láthatatlan új örömök, kerek fényük hideg sárga, egy útmutatást szolgálva. . Késő […]

Posted by
Posted in

Szélkisasszony

Edit Szabó : Szélkisasszony . Fáról hullik a levél, szélkisasszony táncra kél, fidres-fodros ruhában, őszi avar nyomában. . Felszántja a kék eget, belevásik a feje, fekete szép hajával, megcsavart derekával. . Körbejárja a világot, köpönyege elvásott, add lentebb a táncodat, vidd távolabb arcodat. . Nem szeretjük a zenéd, hófúvás lesz a végén, szépséges ősz levele […]

Posted by
Posted in

A könyv üzenete

Edit Szabó : A könyv üzenete . Évszázadok emlékeként élek mindig az emberért, lapjaimba betekintve nem hiszel a szemeidnek. . Nagyon régen kézzel írtak, cifrázták a soraimat, megírták a történelmet, feljegyeztek életeket. . Ritkaságként múzeumban szép életek hosszú sora, az emlékek visszatérnek, ismerd meg az őseidet. . Költők verse és regények, hősök tette, eredménye, képzelet […]

Posted by
Posted in

Globális helyzet

Edit Szabó : Globális helyzet . Óceán közepén egy úszó jégtábla, hol egy medve család vár a megváltásra, víztükrében nézik ők magukat, nem tudhatják, mit hoz majd a holnap, jéghegyek olvadnak szerte a világban, még lehet, hogy eltűnnek az óceánban, ember és a technika e földtekén, felmelegedés minderre az eredmény, érinti mindenhol a valóságot, két […]