About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Egy csésze kávé

Edit Szabó : Egy csésze kávé . Vendéglő teraszán tündököl a szépség, álomszép formában hófehér jelenség, asszony ül székében csipkés ruhájában, abroszon felszolgált, gyönyörű pohárban kávéja illatoz, fogyasztásra várva. . Nem látni a szemét, mire is gondolhat, fekete szemüveg,keresztben a lába sötét haját magasan kontyba csavarta, egyenes háttal ül ugyan mire várhat, öröme- bánata elvész […]

Posted by
Posted in

Nagyon vártalak

Edit Szabó : Nagyon vártalak . Fellobban a remény, megjöhet a párom, minden gondolatom hozzá továbbítom, úgy várlak kedvesem, siess hozzám haza, ölelő két karom állandóan nyitva. Szakadhat az eső, két szemedben látom, lehet a forró nyár, pillantásod várom, messze vagy én tőlem, szerelmes életem, két karod öleljen, testünk érintkezzen. Érzem szívednek forró dobbanását, érezzed […]

Posted by
Posted in

Szeptember másodika otthonomban

Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]

Posted by
Posted in

Szeptember közeleg

Edit Szabó : Szeptember közeleg . Üresen ásítanak a tantermek, pihenő időre tértek a nyáron, valahogy nem hiányoztak senkinek, vakációval köszöntek a padtól. . Nyár szabadsága oly vígan tündökölt, váratlan események jöttek sorra, gyermekek hada örömben fürdőzött, tóparti álmok, vágyak sokasodtak. . Felejtette mindenki az iskolát, messziről nézték csak az épületét, szünidő teljében tiszta ablakán […]

Posted by
Posted in

Merengés

Edit Szabó : Merengés . Sötét éjjel a kék égen, csillag ragyog fenségében, hullanak az apró cseppek, milliónyi fényes sebek. . Vajon kié hullott éppen, ablakában nyugodt kézzel tartja a régi emlékeket, merengve a messzeségen. . Fiatal lány vajon hol jár, gondolata magas határ, éjszakáknak csillagában édes boldogságra vágyhat. . Nem övé a hulló csillag, […]

Posted by
Posted in

A magasban

Edit Szabó : A magasban . Legmagasabb ház tetején nem hallatszik semmi felé, ház sarkán ül lábbal lógva, bátor ember, nem bugyuta. . Mi lehet az élet célja, gondolatát nem mutatja, szórakozás fenn az égen, onnan láthat szerte-széjjel. . Körülötte a világot, börtönéből szabadságot, utcát, teret, embereket, kik a dolgukra sietnek. . Látja lent a […]

Posted by
Posted in

Buddha szobra

Edit Szabó : Buddha szobra . Magas szobra égbe nyúlik a hatalmas felleg bújik, parancsoló tekintélye tudatoknak istensége. . Világossága a Tied, tudatodban is felébred, szelídsége gondolatban visszavetül önmagadban. . Óriási két kezével utánad nyúl védelmével, szerencsés és áldott keze megvédi az életedet. . Nemzeteknek istensége, ám senkinek nem Istene, bölcsességét néked adja, az elmédet […]

Posted by
Posted in

Hajnali halászat

Edit Szabó : Hajnali halászat . Domboknak aljában még sötét az éj, lassan ébredezik hajnallal a fény, a felkelő Nap narancssárgán lángol, kék égnek szegletén éleszt világot. . Színpompás kékség az ég felhőjében, visszatükröződik tónak vizében, hajnalpír ébreszt emberi életet, halászó legénynek új reményeket. . Magányosan áll a tónak közepén hatalmas nagy fa , uralkodik […]

Posted by
Posted in

Dógozz asszony

Edit Szabó : Dógozz asszony / tájszavakkal / . Töszmörög itt, úgy kelleti magát, mikor findzsa, csetres halomba áll, ha a pulyát tutujgatja stolnin, firhang megett fertályóra múlik. Induljon meg a grádicson, gyorsan, garabolyból adjon talpastiknak, hogy zsendüljön feszt a lóca mellett, ha mókerol, kend is kedvesebb lesz ! . Edit Szabó : Asszony dolgozz […]

Posted by
Posted in

Dinnyeárus

Edit Szabó : Dinnyeárus . Múlik a nyár, sárgul határ, búzaföldön nincs már kalász, kazlak állnak szépen sorban, állva várnak behordásra. . Az út mentén rozoga ház, zsúpteteje sincs rajta már, a lécek még meredeznek, az ég felé emelkednek. . Búza beért, ám megjelent kis ház előtt kerekdeden, fényes zöldre érett dinnye, belsejében piros színben. […]