About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Szerelem csendje

Edit Szabó : A szerelem csendje X. szonett . A csend ölelte vágy viharrá zordul, A fejekben barangolhat még tovább, Szemek fényében a tűzgolyó odább Taszítja, a néma csendben nem mozdul. . A szavak nem beszélnek, a fej fordul, Szemeknek égszínkék hangja leforráz, Csukódnak a pillák, érzését bontják Éden kertjében már semmi sem mozdul. . […]

Posted by
Posted in

Trianon után is élünk

Edit Szabó : Trianon után is élünk . Sokat harcolt a magyar nép, megszenvedte történelmét, dúlta tatár, dúlta török, csatákban élt harcok között. . A magyar nép összetartott, a magyar nyelv szépen hangzott sok millió ember szájból, zúgott hangja a világból ! . Felkelések, szabadságharc, hazát akar minden magyar, Erdélyország fejedelme, Kárpátoknak őserdeje. . Összefogás […]

Posted by
Posted in

Boldogság virágok

Edit Szabó : Tóparton őszi vihar . Fénylő habok megszürkülten széllel magasra repülnek, átszelik a partok hosszát, nem kerülik a kanosszát. Zúgva törnek kövek mellé, búgnak mélyben hajók felé, nem kímélnek vitorlákat, neki mennek a világnak. . Őszi vihar a tó partján megkísérti fáknak alját, a levelek szerte szállnak, neki mennek minden háznak, ajtón, falon […]

Posted by
Posted in

Hiányzó jegenyék

Edit Szabó : Hiányzó jegenyék . Sok hosszú útnak fogták porát magasra nyúló jegenyefák, határ között oly elegánsan, az utak nyomán távolság van. . Útjelzőként az égig értek, tudták,nem élnek hosszú éltet, szétterpeszkednek gyökereik, környező tájat felemésztik. . Veszélyesek lakóhelyen, de magától szárad földeken, lassan eltűnnek a fasorok, rövid életük elkorhadott. . Nem az ember […]

Posted by
Posted in

Szilfák az úton

Edit Szabó : Szilfák az úton . Vad vidékek szilaj fája bekerült a városkákba, magasra nőtt,mert vigyáztak, dísze legyen az utcáknak! . Isteneknek dicsősége minden virág a szépsége, levél nélkül csokrosodik, buja virág illatozik. . Utca hosszan virág nyílik, fa ágain nemesedik, levél nélkül rózsaszirom, ne engedd,hogy megszomjazzon ! . Nemesített díszfa nekünk, virág után […]

Posted by
Posted in

Elviselhetetlen hőség

Edit Szabó : Elviselhetetlen hőség . Csendes esti naplemente menekül a tó vizébe, tükröződik a szépsége, enyhülhet a nap hősége. . Nappaloknak forrósága tüzet okád a világra, elviselhetetlen hőség, természetben oda bőség ! . Föld kéregben hasadékok, repedezett vetéssorok, égi áldás olyan ritka, mért oly nagy az ég hatalma? . Vízesésnek nincs hozama, így keveset […]

Posted by
Posted in

Végre !

Edit Szabó : Végre ! Végre, igazán örülök ! Furcsa ez az öröm,hiszen nem kézzel fogható, nem tárgyi és nem családi ! Egyszerűen természeti ! Régen éreztem ilyet, pedig ajtó-ablak tárva, hogy bejöjjön. Már délelőtt éreztem, hogy valami közeleg és megérkezik. Ebéd után pihentem egy jó órát, amikor kinéztem a lakásból, borult idő fogadott és […]

Posted by
Posted in

Táncosnő voltam

Edit Szabó : Táncosnő voltam . Táncosnő voltam álmomban, felöltözve szép ruhában, testem fedte piros szépség, nekem rendelte a kék ég ! . Vállaimon lágyan selymes, derekamtól teljesedett tűzpiros fodrokban léptem, szálltam terem közepében. . Zene szólott körülöttem, kezem derekamra fűztem, álmomban a mese szárnyán vágyakoztam messze járván. . Elfeledve a világot, tűzpiros ruhámban szállok […]

Posted by
Posted in

Varázslat a természet

Szabó Edit : Varázslat a természet Magam vagyok a természet rejtekén, a fák lombja és virágja eltakar, sokszor szállanak felettem a fecskék, hangjuk,a csiripelésük nem zavar. . A táj ismerős végtelenbe mélyül, zöld lombokon át a napfény süt le rám, sugárzó szépségétől folyóm kékül, a tavasz dallama boldogan felszáll. . Cikázó madarak repülnek alant, szárnyuk […]

Posted by
Posted in

Amikor én kicsi voltam

Edit Szabó : Amikor én kicsi voltam . Amikor én kicsi voltam, meztélábon csavarogtam, pendely lógott a testemen, kedves volt ott minden nekem. . Udvaron a csirkék között kutakodtam, velem ki jön, mit csinálok aprólékkal, csibék hada lábom alatt. . Megkerestem tojásokat meleg,puha fészek alatt, kiáltottam, Édesanyám, gyüjjék,hozza a tarisznyám ! . Had pakolok mindent […]