About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Haza vágyom

Edit Szabó : Haza vágyom Édesanyám, haza vágyom, két ölelő karod várom, léckerítés és a kapu haza várna én kis falum. . Kinyílna a faablakod, lócán ülnénk a teraszon, elnéznénk a gyerekeket, létrafokán üldögélnek. . Csendes szavadat úgy innám, eres kezed simogatnám, sokat dolgozott érettünk amíg felnevelkedhettünk. . Sütött-főzött, iparkodott, mindig értünk megdolgozott, tiszták,szépek és […]

Posted by
Posted in

Valódi évszakok meséje

MOSOLYVIRÁG NAGYCSALÁDOSOK DEBRECENI  EGYESÜLETÉNEK  PÁLYÁZATÁRA  – ÉLETMESÉK ! Szabó Edit : Valódi évszakok meséje Gyermekkoromban sorra jöttek az évszakok. Az év elején még tél volt, térdig érő hóban járkáltunk,szánkóztunk a domboldalakon. Igaz, a ruházatunk átnedvesedett a sok eséstől, de a hangos kacagást messziről is lehetett hallani a gyerekek szájából. Jó páran voltunk mindig egy csapatban, […]

Posted by
Posted in

Gondolatokat elvetek..

Edit Szabó : Gondolatokat elvetek Eke szarvát ha megfogom, jár az eszem, gondolkodom, új barázdát szánt az eke, újra halad élet velem. . Gondolatban magot vetek, minden sornak örülhetek, mert amit papírra vetek, kedves emberek szeretnek. . Bőcs,2021.04.07.

Posted by
Posted in

Régi Húsvéti szokás

Edit Szabó : Régi Húsvéti szokás Régi szokás egykoron, a legény locsolkodjon, a leányok úgy várták kedves párjuknak jártát. . Csinosan felöltöztek, piros tojást is főztek, ajándék a legénynek, locsolásért ezt kérnek. . Rózsaszálam jer elém. öntözzem meg fejecskéd ! ám hogy el ne hervadjál, veder vízből is kapsz hát! . Mezőségi tájakon erősen élt […]

Posted by
Posted in

Egy életút része

Edit Szabó : Egy életút része Kati fiatalasszonyként került a faluba. Nem sokára szaporodott a családja,két gyermekük született. Szépen éltek, nevelkedtek, lassan sorra került az óvoda is. Új feladat került Kati elé a GYES letelte után. Jó volna odahaza, lakóhelyén dolgozni menni, mert a városba már két gyerek mellett nem tud visszatérni. Pedig jó állása […]

Posted by
Posted in

Újszegedi idill

Edit Szabó : Újszegedi idill . Erdőn-mezőn folyó halad, partját övezik nádszálak, tükröződnek folyóvízben, elmerülnek szépségükben. . Folyóvize lassan csorog, két partjára átjuthatok, kovácsoltvas hídja ível, nem ér vizet,aki lépdel. . Magasra nőtt nádszálak közt madárfészek elrejtőzött, millió kis bogár,lepke vígan repked, mint szeretne. . Másik oldalt kutya fülel, várja társát, hol az ember, vadászni […]

Posted by
Posted in

Világítótorony tövében

Edit Szabó : Víztorony tövében Oly hatalmas nagy építmény, téglából rakott meredély, varjú rajok körbe szállják, felettük szürkül magasság. . Sötét felhők tenger felett, menekülnek az életek, torony tövén fiatal lány, fáradtsága bizony talány. . Kopár parton ő egy szépség, ruházata szemet igéz, magas sarkú a szandálja, mellette fekete táska. . Vajon mi lehet bánata, […]

Posted by
Posted in

Mariska néninek van terve

Edit Szabó : Mariska néninek van terve Korán tavaszodott, éledt a világ, kinyíltak az ibolyák. Pompázatos színeikkel ellepték a fű nélküli gyepet. Mariska néni szétnézett, lassan dolgozni kell a kertet. Ám még reggelente fagy fogadta! Kicsit még rá ér. Mariska elég régen özvegyasszony,kevés rokonsága maradt, de összetartanak egy-egy hétvégi ünnepségen,születés és névnapokon közös ebéd valamelyiküknél. […]

Posted by
Posted in

Jó ebédhez szóla nóta

Edit Szabó :: Jó ebédhez szól a nóta . Félrehúzott ablakfüggöny égen fénylő Nap besüssön, a konyhának fényét adja, és az asztalt beragyogja. Muskátlinak a virágja díszét adja kis konyhának, odapillantanak szemek, a szépsége kedves lehet. . Délebédre van terítve, éppen most itt az ideje, középen a nagy lábasban főtt eleség tálalva van. . Karos […]

Posted by
Posted in

Visszanéztem félutamból

Edit Szabó : ” Visszanéztem félutamból ” Távolban a magas hegyek, felhők között integetnek, tova tűnnek lakóházak, gyorsabban szedem a lábam. . Itt kell hagynom kis falumat, nincsen vagyon, nincsen uram ki megszánná keservemet, és megadná kegyelmemet. . Indulnom kell más világba, visszahúzna szív fájdalma, ám erősebb lett a szükség, boldogtalan menekülés. . “Visszanéztem félutamból, […]