About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Hazafelé

Edit Szabó : Hazafelé . December havában igazi tél, telihold fényes szépséget idéz, tisztásnak közepén erdei ház, világít ablaka, valakit vár. . Ropog a fehér hó talpak alatt, szánkóval terhét húzza két alak, bozontos fenyő a szánnak terhe, boldogan húzza a két emberke. . Apa és fia a fehér hóban hazafelé tart már nagy boldogan, […]

Posted by
Posted in

Amikor még gyermek voltam

Edit Szabó : Amikor még gyermek voltam Amikor még gyermek voltam, erdőn-mezőn kóboroltam, nem számított tél és a nyár, enyém volt az egész határ ! . Nem voltak nagy különbségek, leány s fiú kéz a kézben, együtt léptek és nem féltek, szeretetláng gyúlt az égen. . Fára mászás vagy focizás, égig repült – bántuk is […]

Posted by
Posted in

Adventi időszakok

Edit Szabó : Adventi időszakok . Négy fal között vár a világ, talán eljön, aki kivált keservekből, gyötrelmekből, Hitet ad a kegyelemből. . Reménységünk növekedik, hisz szívekben gyökerezik szeretet és a megváltás, lelkekben a megújhodás. . Örömünnep, gyertyák égnek, három vár az érkezésre, imára nyílnak az ajkak, kérésüket Uram, halljad ! . Szeretetet adj embernek, […]

Posted by
Posted in

Útra kelt a Mikulás

Edit Szabó : Útra kelt a Mikulás . Sok levelet elolvasott mit a postás neki hozott, kívánságok és kérések, hogyan is kaphatnák kézbe ? . Kicsi mackó, szép és barna, mindent hallott ,esze rajta, kislányoknak hajas babát, csoki mellé még ráadás. . Nagy a Mikulásnak zsákja, sok millió gyermek várja, nem feledkezik el soha, ajándékot […]

Posted by
Posted in

Elképzelt utazás

Edit Szabó : Elképzelt utazás . Telihold fénye csillagként ragyog, előtte vágtatnak rénszarvasok, repülnek magasan felhők felett, szánjukon ki tudja, mi is lehet ? . Repülnék veletek oly szívesen, nem állnék egyedül a hidegben, szállna szélben az én örömöm, hálásan mondanám, hogy köszönöm ! . Messzire mennék a Föld kerekén, betérnék házba, hol kisgyermek él, […]

Posted by
Posted in

Varázslatos ősz

Edit Szabó : Varázslatos ősz . Tarkállik az erdő alja, barna avar,zöld fű rajta, magas fáknak az ágain rozsda eszi leveleit. . Felnőttek az erdő lakók, sok-sok éven az őzbakok, gyülekeznek a szemlére, vajon ki lesz az esélyes? . Párválasztás ideje lőn, gyülekeznek menten ünők, jut-e minden baknak társa, kielégülhet a vágya ? . Társas […]

Posted by
Posted in

Magányosan

Edit Szabó : Magányosan . Nagy a bánat,a fájdalom, elindultam az utamon, megyek a világ végére, valaki tán’ utol érne ? . Kacskaringós,hosszú ez út, mely előttem messzire fut, lefelé a domb aljára, tar mezők az oldal ágak. . Felöltöztem szép rendesen, csizma, kabát, sapka nekem kis testemet melegíti, otthonomat nem felejti. . Úton társam […]

Posted by
Posted in

Tűzlány

Edit Szabó : Tűzlány . Fényes ruhája úgy tüntet, szép teste magától lüktet, mozdulata csodát ígér, tűztáncot jár, bár nem ledér ! . Hosszú haja száll a légben, gyöngyöt fűz az ő fejére, táncruhája fodrokba kap, a zene magával ragad ! . Lány, aki elfelejt mindent, lány, akit a zene ihlet az ő saját világába, […]

Posted by
Posted in

Zúzmarába burkolózó táj

Edit Szabó : Zúzmarába burkolózó táj . Kora hajnalban még sötét a táj, kocsilámpa nyomán fénylik a sáv, feketeségben a fehér vonal, kibukkan előttünk utak sora. . Út mentén a fák magasra nőttek, sorban gyöngyös fehérbe öltöztek, dér csipkézi a sűrű ágakat, lámpafényben csillagokat adnak. . Zúzmarába burkolózott a táj, megmutatja arcát az új világ, […]

Posted by
Posted in

Hárpia

Edit Szabó : Hárpia . Különös lény kapaszkodik ágba, gyönyörű szép nő, ő egy hárpia, karjaiból hosszú szárnyak nőttek, lábujjain karmokat növesztett. . Nem minden nőből lehet hárpia, áldozatként muszáj változnia, szép arcában méreg s harag csillan, szárnyát felemeli, karma villan ! . Ellenségét gyorsan megemeli, ég-föld között szállva megrepteti, lent a földön és fent […]