About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Gólyák vonulása

Edit Szabó : Gólyák vonulása . A nyár végi szép napok, völgyben nyílnak virágok, zölden csillog a fűszál, ragyogón süt napsugár. . Nyári napnak ereje, forrón izzik még tüze, ám a kék felhők felett gólyacsapat integet. . Körbe repül felettünk, völgybe tekint a szemük, hosszú útra készülnek, fiókáik felnőttek. . Kevés volt az élelem, de […]

Posted by
Posted in

Őszi fényben

Edit Szabó : Őszi fényben . Sárgán virul az ég alja felettünk, látni még a piros fény közelebb jön, szél kavarja meg az őszülő tájat, szénakazalt védi az ő karámja. . Tanyaházban magas fa védekezik, piros cserép ház tetején vereslik, fa ágain aranylanak a fények, kútágasa messze mered az égnek. . Száraz fű közt még […]

Posted by
Posted in

Nagy csoda

Edit Szabó : Nagy csoda . Jaj micsoda életkép, teli buszon ül a nép, nagy-nagy csodát látnak ők, gyerek kézben nyitott könyv. . Régen láttak már ilyet, telefon kézben zizeg, fel kell venni oly gyorsan, emlék lesz hamarosan. . Könyvsorok időtlenek, telókon nem üzennek, betű van szemek előtt, olvass,legyen rá időd ! . Bőcs,2020.08.30.

Posted by
Posted in

Fájok

Edit Szabó : Fájok . Nem láthatod,nekem mi fáj mosolygó arcom rejtekén, lelkem megváltásért kiált a szívemnek a legmélyén. . Rettegnek a szívereim, néha kattogva dobbannak, fejemben őrület eszik valamit, amik robbannak. . Fájdalom és örök féltés lüktet forrón a szívemben, szeretetem nem is kérdés, mindazokért,kik enyémek. . Nem volt jajom dalolgatni -ugyan ki is […]

Posted by
Posted in

Fájdalmas tájkép

Edit Szabó : Fájdalmas tájkép . Narancs sárga égalja napfényét már takarja, lebukott a föld alá, világítja csak alját. . Kék égen a felhő száll, sivár tájon szellő jár, zöld füvek porosodnak, fák bánatot okoznak. . Múlandóság megjelent, kopár fa kis szigeten törzse régen kidőlt már, ágain az idő jár. . Vasfoga mind megeszi, életét […]

Posted by
Posted in

Búcsúzás a tengertől

Edit Szabó : Búcsúzás a tengertől . Tengerparti pálmafák derekukat ringatják, esti szellő simogat, virágok illatoznak. . Ég tetején telihold, még fehéren is csillog, háborognak hullámok, teljesednek az álmok. . Tengervize halványkék, a partjára magány tér, lágyan érint homokot, már az éjek boldogok. . Elpihennek csendesen, visszavonul kecsesen, utat mutat az éjnek, tengerpartról letérhet. . […]

Posted by
Posted in

Napsugara kellesz nekem

Edit Szabó : Napsugara kellesz nekem Napsugara korán ébred, hajnaltájban véle kélek, friss levegőt a lakásba, kitárom az ablakszárnyat, indulok a napvilágnak, hatalmas nagy tópartjára, barnás bőröm leengedem, langyos szellő szeret engem ! Bőcs,2020.08.12.

Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Edit Szabó : Holdfény és szerelem . Esti sugárkoszorú kerek Hold fényében, séta közben nincs most  bú fiú s lány kezében. . Magas fák árnya alatt vezet szerelem útja, végzetes ez éjszaka, elmenekült búja. . Telihold fényarcán a békesség mosolyog, ölelkeznek magas fák, szép szerelem kibomlott. . Kéz a kézben éjszaka romantika megjelent, édes szemek […]

Posted by
Posted in

Telihold fényében

Edit Szabó : Telihold fényében . Virágok pompáznak a nyár esti tájban, kikötőben a stégen csónak simul a réven. . Üres, nincs lakója, pihen ott tátongva, keresztben a lapátja, vár csendben holnapjára. . Telihold kerek fénye tükröződik az éjben, folyó sötét vizében utat mutat az égre. . Kitárt szárnnyal felrepül, Hold elé madár kerül, búcsút […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

Edit Szabó : Bakancslista / Akrosztichon / Bejárnám a Földnek minden nagy bokrát, A lábamon hordanám út bocskorát, Keresném a láthatatlan végtelent, Ahol szemem varázslatként megjelent, Nem lehet az, hogy elbújjon előlem, Csalfa szellők elfújják a felhőket, Sima égen napfény ragyog felettem, Látni enged,mindent amit szerettem, Ibolyakék íriszén tekintetem Soha még így bele nem feledkeztem, […]