About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Akarat acéloz

Edit Szabó : Akarat acéloz Megcsalt már az élet, kegyetlen a végzet hajnalok hajnalán kinyílik a lélek, magában beszélget. . A test forog körbe, a marka ökölbe, sötét az éjszaka, falba vágja kezét mit is vétett ezért? . Új hajnalra várva semmit sem csodálva, semleges élete szürke homályba vész, nem mámoros a lét. . Télen […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Kicsi zöld levelek bimbókat rejtenek, szirmok kibomlanak, fehéren nyílanak, a februári nap már tavaszt hívogat. Messze a tél vége, de reménye éltet, tavaszi kikelet, hóvirág integet örömet ad neked. A tavasz hírnöke kikacsint elsőnek, várja Nap sugarát, hozza fény hatalmát a hosszú tél után. Követik ibolyák, tavaszi illatár […]

Posted by
Posted in

Valentin napon

Edit Szabó : Valentin napon .. Vérvörös ruhában pompázó lány messzire tekint a hajó korlátján, ünnepi öltözék testére simul, lassan a napfénye is bealkonyul. . Kék tenger vizében narancsos fény, szerelmes üzenet messziről regél, felhőknek fodra lenéz a hajóra, eltűnnek gyorsan egy távoli pontra. .. Hajó padlójára hullott arany, vajon a párja honnan hozatta vagy […]

Posted by
Posted in

Rianás

Edit Szabó : Rianás . Messziről integet kéklőn a hegy, felette felhő vidáman nevet, hó fedi be alatta a tájat, tópart mentén lengenek nádszálak. . Nagy tónak vizét megette a tél, hullámok taraján a hideg mesél, mélységnek aljában nincs szendergés, lékek vágása adja az oxigént. . Életfeltétel minden állatnak, mély vizű tóban élő halaknak, napsugár […]

Posted by
Posted in

Öreg fa

Edit Szabó : Öreg fa . Kertem végén nőtt egy kis fa mezsgye mellett kerítésből, letörtem, mert nem akartam veszedelmet szomszéd felől. . Ám az ágak nem értették, újra kihajtott a gyökér, egy tőből nőttek vesszőcskék, hamar sudár fává nővén. . Ágak gabalyodtak össze, lágyan ölelkeztek körbe, zöld levelek magas ágon, körbe néznek kerti tájon. […]

Posted by
Posted in

Egyedül én

Edit Szabó : Egyedül én Egyedül meghal a szívem, egyedül élni érdemtelen, küszködik lelkem egyedül bennem a halál gyökerez. Egyedül dobban mindig a szív egyedül húz mázsás kötél, bánat van bennem lobban a lelkem szótlan lesz nyelvem, már nem mesél. Egyedül nincs már a forró vágy egyedül mindig furcsa homály, nem nyílik lélek kibe beférne […]

Posted by
Posted in

Napfelkelte

Edit Szabó : Napfelkelte . Kora hajnal, napfelkelte víz tükrében megjelenve ébreszti fel a világot, fények adnak újdonságot. . Ragyog a folyó tükrében, kora hajnal tündöklése, jegenyefák fehér törzse magát nézi víztükörben. . Meg-megrezzennek a bokrok, felrebbennek a dalosok, madárdalra ébred hajnal, szárnyra kélnek, indulhatnak. . Folyó vize megélénkül, csobban a hal, újra készül megszerezni […]

Posted by
Posted in

Az ember és a másik

Edit Szabó : Az ember és a másik . Az ember néha néz csak oly komolyan, Szerte bámul,apránként teszi dolgát, Az arca mása most egészen olyan, Mintha valaki másnak élné sorsát. . Mert hogy ezerszer is más felé figyel, Érzékszerveit körbe fonja háló, Édes-keserves szenvedéseivel Apró kis jeleket vár a világtól. . Léte körben él, […]

Posted by
Posted in

Nyári szélben

Edit Szabó : Nyári szélben . Piros ruhás nagyon szép lány kiöltözve utcán sétál, valahová talán siet, hisz alkalmi, amit visel. . Fidres-fodros, pánt nélküli, szellő szárnya fellibbenti, meglepődés virít arcán, kezeivel simítaná . . Körömcipős lába megáll, örömébe villám cikáz, tanúja van szépségének, reverendás atya nézhet . Kezében az imakönyve, mégis visszanéz a nőre, […]

Posted by
Posted in

Az erdő mókusa

Edit Szabó : Az erdő mókusa . Elevenen él szépsége, nem látszik a tél vétsége, a bundája gyönyörű szép, szemeiben az öröm ég. . Vidáman néz fája mellől, odvában van a telelő, óvatos volt bizony mókus, havas tájban is otthonos. . Az erdő az ő otthona, télen, nyáron ugra-bugra, megtalálja az élelmét, felkap mindent, mit […]