About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Közlekedési fejlődés

Edit Szabó : Közlekedési fejlődés . Útra kél az ember, viszi a két lába, visszatérve nézünk elmúlott világba, fogta egymás terhét, ha segítség kellett, kéz a kézben mentek, terhüket cipelve. . Ám haladt a világ, okosodtak fejek, jármű keletkezett, mert emberi kezek megtaláltak mindent, amit csak lehetett, fejlődve az ember kereket szerkesztett. . Kerekekre ülést, […]

Posted by
Posted in

Érik a vetés

Edit Szabó : Érik a vetés . Búzatábla magasan hordja fejét, az út mentén egy-két virág még elfér, lassan sárgul búzakalász ég felé, ragyogó napfényben látni szeretném ! . Késő ősszel szorgos gazda vetette, időjárás minden napját szerette, magasra nőtt, szépen egyenesedve, büszkén hordja kalászát megeredve. . Aranyló nap add fényes mosolyodat, kalászában érleld meg […]

Posted by
Posted in

Romantikus szerelem

Edit Szabó : Romantikus szerelem . Tavasznak szerelem virága piroslott, sárgállott a réten, zöld fű közül kikandikálva sokáig tündökölve nézett. . Az illat csábító vonzása szerelmespárt is megigézett, pedig már szénakazal várja a megpihenő vendégséget. . Férfi és nő találkozása, színes takaró terítéken és feküdnek egymásnak karjában, “itt már a szavak mit sem érnek “. […]

Posted by
Posted in

Sorsok és szerelem

Edit Szabó: Sorsok és szerelem . Szeret a folyó hulláma engem sodorni folyton végtelenben, nem kell hozzá csak lágy mozgás, szerelmes szavak, erős vonzás. . Suttognak mélán és csendesen, zúgása még csitul szívemben, erőtlen testemben vonzódás, hozzád hajolva új vágyódás. . Szerelmet hazudni nem lehet, szerelmes szavaknak lehetnek könnyelmű, kegyetlen hatalma sodorva messzire haladnak. . […]

Posted by
Posted in

Összetartozás

Edit Szabó : Összetartozás . Trianoni békekötés, magyaroknak nagy szenvedés, háborúk és harcok sorát megszenvedte ez az ország. . Száz évet már nem feledjük, emlékezik történelmünk, országhatár megszabdalva, a magyar szó darabokban.. . marad határ szélén túlra, bánat éri, ki használja, Erdély-ország, Kárpát-alja, mindig magyar szót hallotta. . Tilos lett a magyar zászló, piros-fehér-zöld lobogó, […]

Posted by
Posted in

Madárdalos ébresztő

Edit Szabó : Madárdalos ébresztő . Madárdal zeng, tavasz pezseg határtalan az érzelem, fülembe új zene dalol, pacsirta fenn a magasból. . Ablak alatt tavasz hangja, hajnalban kel fénylő napra, ébreszti fel nyugalmamat, űzi tova fájdalmamat. . Örül a szív, hisz csivitel, választ kaphat nem kis hittel, léleköröm a zengése, éled újra a természet. . […]

Posted by
Posted in

A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét

Edit Szabó : ” A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét ! ” Igaz vagy nem ??? Az ember nem a tudással jön a világra. Alapvetően később szerzi meg segítség adással és szülői törekvéssel. Az érdeklődési köre fejleszti a tudás irányát, mert a háttér nagyon közre játszik abban, merre fordul, – mert a csak elemi gyakorlat […]

Posted by
Posted in

A gyermek a mindenünk

Edit Szabó : A gyermek a mindenünk . Édes szentem, két kezemben te vagy nekem a kedvesem, ragyogó szép mosolyodért odaadnám minden kincsét életemnek, szerelmemnek gyötrelem és kínkeserve változott át születésre, adott reményt új életre. . Szemünk fényét a gyermekért odaadjuk a kegyelemért, látni téged, olyan csodás, szívünkben él a boldogság, öröm tölti be lelkünket, […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapi öröm

Edit Szabó : Gyermeknapi öröm . Hurrá végre május vége, természetben, szabad térben felébredtünk, kimehetünk, megpihentünk, felülhetünk ló nyergébe, hinta körbe a szél vihet új örömre, szabadságnak mámorában hinta forgat magasságba ! . Gyermeknapnak a jutalma az utunkat visszaadja, mély levegőt szív be tüdőnk, szabad időnk már nem gyötrő, gyermeknapnak boldogsága minden gyerek szabadsága, virul […]