About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Amilyen az “Adjon Isten”..

Edit Szabó : Amilyen az “Adjon Isten”…. Márti a számítógépe előtt ült és sokat gondolkozott. Újra a szeme elé került az a férfi, akinek – tudta jól – mindig tetszett. Ismerte régi életét,melyet a felesége tett tönkre, mert nem tudott lemondani az alkoholról. István sokat dolgozott, bele fáradt ebbe az életbe, így csak elváltak végre. […]

Posted by
Posted in

Jön még kutyára dér ?

Szabó Edit : Jön még kutyára dér ? Szeretem a kertemet, látni benne mindazt amiért dolgoztam, milyen szép minden. A február túl tavaszias volt,még nem mertem benne dolgozgatni, hiszen a kutya nem ette meg a telet ! Viszont a március és április eleje kegyetlenül megtréfált ! Sokszor esett a hó,egy-két napig megmaradt és sár lett […]

Posted by
Posted in

Édesanyám itt vagy velem

Edit Szabó : Édesanyám itt vagy velem . Édesanyám,ha látnád gyermeked örömet szerez sok-sok embernek, mint neked is örömet jelentett, mikor kapudban mindig megjelent. . Mosolygós arcod újra felderült, hiszen soha sem jött ő egyedül, imádott unokáid rohantak, arcodra forró csókokat adtak. . Nem voltunk mi hívatlan vendégek, mert szívedben örök vágyak égtek, látni akartad […]

Posted by
Posted in

Jókedvű betyár

Edit Szabó : Jókedvű betyár . Fehér ruhás betyárlegényt világítja a gyertyafény, korcsmárosné, te szép asszony elmúlatom a bánatom ! . Bor legyen az asztalomon, legfinomabb,had kóstolom, gyorsan csúszik a torkomon, korcsmárosné, te szép asszony ! . Fokosomat megforgatom, gyorsan fordul mozdulatom, betyár vagyok és szerelme, ne várd azt, hogy én szent legyek ! . […]

Posted by
Posted in

Pipaacsok mezején

Edit Szabó : Pipacsok mezején Lángolóan ég a táj, kinyílott már a határ, piros színben pompázik, minden pipacs virágzik. . Magasra nőtt a feje, határnak díszítője, hajolgatnak a szirmok, uralják a világot. . A mezőnek közepén fiatal nő idetér, takarót leteríti, válla csupasz, nap süti. . Tavasznak szép leánya vidéket nem csodálja, maga körül szétpakol, […]

Posted by
Posted in

Éjjeli csend

Szabó Edit : Éjjeli csend Hallod a zenét fejedben játszik, néma dallamok adják ütemét körötted a csend, árulkodó rend senki nem beszél, halkul a zenéd minden kis neszre mozdul még elme, szív dobban lassan test mozdulatlan, csak az élet él minden pisszenés elme játéka, motoszkálása, álmok varázsa fények vágyára ébred a reggel gyúl világosság. elméd […]

Posted by
Posted in

A szokásos hétvége

Edit Szabó : A szokásos hétvége Eljött újra a hétvége, szombat – a piaci nap. Az ismerős falusi asszonyok megjelentek a bolt előtt szépen kialakított kis építményhez, és kirakták eladni való terméküket. Volt itt sok minden, kora tavaszi virágokból csokrok, megmaradt zöldségfélék,tavaly elrakott befőttek és savanyúságok, nem utolsó sorban szép ruhák és kozmetikumok. A szombat […]

Posted by
Posted in

Virágba boruló fák

Edit Szabó : Virágba boruló fák Ablak előtt gyönyörű fa, rózsaszínű a virágja, csillagszirmok ékeskednek, gyönyört szórnak a szemekbe. . Pompázatos díszpéldányok, nem teremnek csak virágot, szépséget adnak a háznak, kapu előtt az utcának. . Sziromeső hull majd földre, mikor eljön az idője, kibújnak színes levelek, minden színben díszítenek. . Ám kertemben rózsaszín ég, őszibarack […]

Posted by
Posted in

Szeszélyes tavasz

Edit Szabó : Szeszélyes tavasz . Tavasztündér bús a szemed, évszakod eltévesztetted, lenge ruhád,fázik vállad hol a tavasz,nincs rá válasz. . Szél fújja el világodat kényszer nyitja virágokat, felhő takarja napfényét, virágoknak a szépségét. . Eső hullik, hó sem ritka áprilisi télnek titka, téli idő még itt ragadt gyalázata a tavasznak. . Tavasztündér, fújj ébresztőt […]

Posted by
Posted in

Úgy vártalak

Edit Szabó : Úgy vártalak Híd korlátjánál hajlékony testem, fájdalom izzik, kétség van bennem, vártalak sorsom vér-piros ruhámban kínok kínját álltam, mert nem jöttél, mindenki engem néz ez cselekvőképtelenség! van még menekvés ? vagy sorsom a mélybe vész. Bőcs,2021.04.13.