About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Szerelem gyümölcse

Edit Szabó : Szerelem gyümölcse . Együtt jár a fiú és lány, áldoz szerelem oltárán, gyümölcsöt hoz, mag megfogan, ártatlanság burokban van. . Pici magból embergyerek, kilenc hónap, még fejlődhet, örömben a várakozás, kisfiú lesz vagy kisleány. . Megszületés mindig öröm, fájdalomból mégis jön könny, édesanya nagy pocakja megkönnyebbül, kint a baba. . Életekben nagy […]

Posted by
Posted in

Hallottad ?

Edit Szabó : Hallottad ? . Találkozik Julis s Amál, rózsa virít az orcáján, korukban már benne vannak, ismerik a falujukat. . Suttognak egymás fülébe, komámasszony, azt ígérte mindent elmond, nem hallgat el, – nekik a hírt tudniuk kell! . Hallotta-e a téns’asszony, találkozott a haragos Bözsi, meg a Jóska bácsi, aki mindig pálinkázik. . […]

Posted by
Posted in

Sorsom könyve

Edit Szabó : Sorsom könyve . Lassan őszbe fordul már a táj, fénysugárban ködlik még a nyár, sorsnak útja mindig vezetett, hátra néz néha, emlékeztet. . Könyvek lapja mindig követett, ám apám egyedül keresett, könyvtár lett második otthonom, örömmel lapoztam sorsokon. . Néha bánat, néha örömkönny csorgott le a szempillám között, tudat alatt fogták lelkemet, […]

Posted by
Posted in

Nomád élet

Edit Szabó : Nomád élet . Hegy lábánál, dombok alatt épült régen az ősi lak, nincs ablaka,csak ajtaja, jurta tekint a világba. . Lakója egy gyönyörű lány, hímzett szép fehér ruháján hosszú, fonott fekete haj, – e látomás engem zavar ! . Arcán mosoly lágyan kering, vidám szava messzire int, magához csábítva lovát, simogatva a […]

Posted by
Posted in

Utópia ?

Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér a népünk, végtelenség a miértünk, békesség a sorsok útján, szeretetben mi adjuk át. . Felébredni mély álomból, szeretetünk még lángoló, adjuk tovább embereknek, fény töltse be az életet. . Ujjongásunk […]

Posted by
Posted in

Drága Olgicám !

Szabó Edit . Drága Olgicám ! . Mindig szerettelek Kedves ! totyogó kislányként ismertelek meg, szomszédodba kerültem feleségnek, mosolyod volt mindig veled, kacagtál, ha kis cipőd a sárba veszett, pelenka védte csak kis testedet, ragyogó napfény rád nevetett, gyermekként szerettelek meg, hisz az enyéimmel nőttél fel, és ez kísért egész életedben, kerek arcodról mosoly dalolt, […]

Posted by
Posted in

A mólón

Edit Szabó : A mólón . Kék tó partján nádas-berek, visszatükröz zöld levelet, az ég alján szürke felhők, messzeségből nem mérhetők. . A tó vize világos kék, rávetíti nap a fényét, móló épült közepébe, nem halász ül most a stégre. . Mezítlábas szép barna lány mélázik el a tó partján, lefelé néz két szemével, nádszálbojt […]

Posted by
Posted in

Vándorcigányok

Edit Szabó : Vándorcigányok . Pusztának a közepében megpihenni le-letérnek, országutak vándorai, szekéren egy család lakik. . Vándorcigány nemzettségük, lovasszekér az ő fészkük, elfér benne asszony-gyerek, életüknek ami kellhet. . Falu szélén le-letérnek, munkát keres, mert nem szégyen két kezében az ereje, ő bizony a család feje. . Megdolgozik a kenyérért, mindennapi eleségért, alamizsna nem […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szonáta

Edit Szabó : Tavaszi szonáta . Vidám tavasz csapongva jár, üdvözli őt minden madár, örömteli a születés, fájdalmas az életkezdés. . Patak vize csordogálva folyik tova, meg-megállva, szellő sóhajt, enged tovább, halkulóban a suttogás. . Madárdala magasra száll, alárepül, ártatlanság csicsergése, ujjongása, folyó partján párja várja. . Tovább viszi s köszönti őt, villám hátán zengő […]

Posted by
Posted in

Most is hálás vagyok

Edit Szabó : Most is hálás vagyok . Miért hiszed,hogy hálásnak kell lennem ? nem én akartam világra születni, de megteremtett két ember szerelme, így lett örömteli békés a család- beköltözött hozzájuk a boldogság ! . Nem hiszed, hogy most hálásnak kell lennem ? boldog gyermekkort adtak a szüleim, enyém volt a világ minden szépsége, […]