About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

A múltnak emlékei

Edit Szabó : A múltnak emlékei . A múlt század emléke még itt maradt, parasztházak sorjáznak az udvarban, háztetején betoncserép integet, sokáig tart, tartóssággal hiteget. . Házak végén az állatok lakhelye, éjszakára benne megpihenhetnek, nappal övék a portának udvara, együtt élnek, nincsenek megzavarva. . Kakas együtt tyúkjaival kapirgál, fehér libák szárnyaikat próbálják, kutya, macska sem […]

Posted by
Posted in

Hajnali horgászat

Edit Szabó : Hajnali horgászat . Sárga fényben tündököl a hajnal, hegy gerincén tör fel a magasba, elűzi a setét szürkeséget, végét veti éjjeli sötétnek. . Tó vizére bocsájtja sugarát, megvilágít egy kis sziget partját, korán kelt most egyetlen lakója, horgászat a kedvenc passziója. . Szenvedélye a végtelen csendben, pecát készít az engedelemre, kezében a […]

Posted by
Posted in

Legkedvesebb élményem

Edit Szabó : Legkedvesebb élményem . Gondolkodom, oly sok évet megéltem, gyerekkorban elfogadtak legénynek, focipályán együtt rúgtuk a labdát, horgászbotom is a fiúk faragták. . Kamaszkori emlékek megmaradtak, iskoláskor, barátnőt is megkaptam, sok fiú közt kimagaslott a leány, észrevétlen messzeségben a magány. . Magas, karcsú szép hosszú hajú a lány, egyre több fiú szem időz […]

Posted by
Posted in

Szerelmes APEVA versek

Edit Szabó : Szerelmes APEVA versek Ha velem lehetnél én kedvesem, megölelnélek. . Ég szívem, mert te vagy, ki bele bújt szívem csücskébe. . Jöjj hozzám, siess már, két karomban a szerelem vár. . Állsz, és vársz, én reám, gyorsan megyek, sietek hozzád ! . Égsz, vigyázz tűz lángja elemészthet a szerelemben. . Csók néked […]

Posted by
Posted in

Légy a vendégünk

Edit Szabó : Légy a vendégünk . Gyertyalángja az asztalon, védő sárga fénye ragyog, tányér halmaz poharakkal, vendégségre itt marasztal. . Rózsacsokor középen áll, Hold udvarát vetíti ránk, várja mind a vendégséget, meglepetés lesz majd Néked! . Közeledik ünnep napja, a legszebbik Édesanya, minden kedves gyermekének örömteli tisztelgése. . Légy vendégünk Édesanya, kérünk téged, fogadd […]

Posted by
Posted in

Tisztább levegőt..

Edit Szabó : Tisztább levegőt . Őszülnek a magas fák, lombjuk sárgán hullajtják, apró bokrok veresek, sínek közt őszi jelek. . Távolban sejlik az ég, színe még világos kék, pompázatos jelenség, a holnap is derül még. . Erdő között a sínpár, vonat útjára vigyáz, elvisz szép tájak felé, tiéd lesz a messzeség. . Természet ékessége, […]

Posted by
Posted in

Anyák napi versem

Edit Szabó : Anyák napi versem . Kék nefelejcs már kinyílott kertemben, színe ragyog, mint az anyám kék szeme, szedek neki egy csokorral vázába, had örüljön, ha két szeme meglátja. . Nefelejcs közt bujkál ki a gyöngyvirág, levelek közt fehér szirma kandikál, az illata minden szívben varázslat, asztalfőre kerülhet a pohárba. . Édesanyám, tekintsd meg […]

Posted by
Posted in

Kincsünk a víz

Edit Szabó : Kincsünk a víz . A felkelő Nap fénye beragyog, megvilágítva a sötét holnapot, gémeskút magasba emelkedik, hajnal fényénél feketén sejlik. . Magasban vedre és a kősúlya, nincs még aki kút vizét felhúzza, körötte csak szép zöld fű harmatjai, áldott vízből senki sem szomjazik. . Igen mélyen ásott kútnak vize, ezért marad éltető […]

Posted by
Posted in

Rózsaszínben

Edit Szabó : Rózsaszínben . Rózsaszínben látom a világot, tulipánfa – épp alatta állok, megbűvölten nézem a szépséget, szirmainak ragyog ékessége. . Véletlen-e, hogy hozzá öltöztem, pedig ruhámat nem örököltem, akartam hozzá hasonlítani, rózsaszínben én is virítani. . Felettünk a kék ég átviláglik, Nap mosolygása is fényre csábít, zöld levelek helyén is virágok elkábítják az […]

Posted by
Posted in

Hangom hallod

Edit Szabó : Hangom hallod Nem köszönöm meg a helyzetem, mert több minden változott nekem, hiányoznak a barátnőim, messziről köszöntenek ők is. Természet közelben élhetek, kertem és telkem van érettem, virágok nyitják bimbóikat, fák ágain új szirmok nyílnak. Feketerigó, fecske repdes, vidám hangjukkal csivitelnek, köszöntik velem az új tavaszt, bár az idő néha még ravasz. […]