About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tavaszt zengő

Edit Szabó : Tavaszt zengő Zöld fűszálak ékesen díszlenek, föld aljzatát belepik teljesen, tavaszi napsugár fénye ragyog, gyorsan megindulnak új hajnalok. . Harmatnak cseppjét a Nap szárítja, virágok szirmait bontogatja, nyílik a liliom és a rózsa, átveszi hatalmat az illata. , Színpompás pirosban és sárgában virítanak ők kert pompájában, színük és illatuk elvarázsol, pillangók szárnya […]

Posted by
Posted in

Forradalom emléke 1848.

Edit Szabó : Forradalom emléke 1848. Március idusán ünnepel a nép, emlékezünk reá, volt egy nemzedék szabadságot akart a hazájának, elnyomatott rendszer minden fiának ! . “Talpra magyar” harsant a költő szava, Petőfi hangját hallhatta a magyar és útjára indult a forradalom, szabadságot a népnek, úgy akarom ! . Szabadságharca az elnyomás ellen, magyarság zászlaja […]

Posted by
Posted in

“Kétszer ad, aki gyorsan ad “

Edit Szabó : ” Kétszer ad, aki gyorsan ad ” Az idős házaspár lassan magára maradt. A gyerekek elkerültek messzire, ritkán találkoznak,pedig úgy hiányoznak.Nem láthatják őket, néha a telefon megszólal és érdeklődnek, hogy vannak a szülők. Ilyenkor nagy az öröm,ám semmilyen bajukról nem beszélnek. Nem beszélnek arról,hogy már nem bírnak szinte semmit,az öregség elveszi erejüket.Már […]

Posted by
Posted in

Nemzeti nőnap

Edit Szabó : Nemzeti nőnap Nevezetes ez a nap már elég régen, ezerkilencszáztizennégytől hazánkban a magyar nőkről is megemlékezést ad, melyben mára nem csak a dolgozó nőket, hanem a gyermeklányokat, asszonyokat, nagymamákat és a sudár szép lányokat megköszöntenek virággal a férfiak. Tudják, mit jelentenek a női lények, hiszen anya szülte meg mindegyik férfit, és gyönyörködhetnek […]

Posted by
Posted in

Szárnyaló gondolatok

Edit Szabó : Szárnyaló gondolatok   Kitárja szárnyát mint repülő madár, új életet vár a gyönyörű leány, gondolat mersze, agyában szerelme, felfele nézve a boldogság fénye visszaragyog fénylő tekintetében. A fa ragyogása vágyát álmodja, hogyha a párja mellette volna, hozzá simulna arcához az arca, békében élne az éltük reménye, édes szerelemben élnének végre. Hol van […]

Posted by
Posted in

Tavaszváró

Edit Szabó : Tavaszváró . Kibújtak a hóvirágok, nincs újabb várakozásuk, tél hava csak itt-ott látszott, megmutatják szép virágjuk. . Tavasz jele köszöntésük, harmat cseppje még dérrel jön, ám a napfényre bekékül, ibolyáknak szirma elönt. . Kék ibolya bimbók nyílnak, melegségre előbújnak, levél még nincs, ám a virág édesíti szem látását. . Zöld levelek kiskertekben […]

Posted by
Posted in

Magány

Edit Szabó : Magány . Magas hegyek vonzásában felhők alatt egymagában ég felé nyújtózik egy fa, végtelenség az ő titka. . Hogyan él meg hegynek ormán, bodor felhők körbe fonják, egyenes törzs kissé megdől, ága mégis ég felé tör. . Szétterülnek az ágai, fényesednek a vágyai, zölden csillognak levelek, körben messzi végtelenbe. . Vastag törzse […]

Posted by
Posted in

Lepketánc

Edit Szabó : Lepketánc . Mezőn, réten kinyílott minden virág, színesen tarkállik messzire a világ, fű felett szirmukat Nap felé fordítják, színpompájukkal lepkéket bolondítják. . A nyári napnak aranyló sugarában zümmögve szállnak vadító lepketáncban, a szárnyak zizzennek, lehullva, játszva égből nyíló sugárzó meleg árnyékában. . Vidám kacagással szaladó kisleány, ruhája nyaras,kicsiny alakja elszáll, futkos a […]

Posted by
Posted in

Az élet nagy napja

Edit Szabó : Az élet nagy napja . Hófehér ruhája a földig ér, csillogó ajakán játszik a fény, vállára omlik fekete haja, látványa fenséges, kedves ara. . Nagy napja várja a szép menyasszonyt, hatalmas álma örömet adjon, fehér ruhába felöltöztették, mennybéli boldogság, egybekelés. . Hosszú az út,mely eddig vezetett, sokat tanult ő és szervezkedett, boldogság, […]

Posted by
Posted in

Akarat acéloz

Edit Szabó : Akarat acéloz Megcsalt már az élet, kegyetlen a végzet hajnalok hajnalán kinyílik a lélek, magában beszélget. . A test forog körbe, a marka ökölbe, sötét az éjszaka, falba vágja kezét mit is vétett ezért? . Új hajnalra várva semmit sem csodálva, semleges élete szürke homályba vész, nem mámoros a lét. . Télen […]