About Me

Szabó Edit Irma az Irodalmi Rádió szerzője.

Boltizárné Szabó Edit vagyok, írói néven Szabó Edit Irma.
Gyulán születtem, Sarkadon élek a családommal.
Hivatásom óvodapedagógus, jelenleg óvodavezetőként dolgozom egy kis községben.
Néha csak játszom a szavakkal, az összecsengő rímekkel, a vers zeneiségével.
A gyermekverseim mutatói a játékosság, és a humor. Ritkán írok, de olyankor a mélyen rejlő gondolatokat, érzéseket próbálom felszínre hozni, formába önteni. Az érzelmek, a természet, a zene inspirál, segít a lelki ráhangolódásban.
Számos pályázaton értem el szép sikereket. Nyomtatásban eddig 16 antológiában olvashatóak, illetve három hangoskönyvben hallgathatóak verseim.
Önálló nyomtatott kötettel még nem rendelkezem, viszont igyekszem megtalálni az egyéni hangomat.
Az internetes portálokon történő publikálás további kiteljesedést biztosított. A szerkesztők észrevételei, kritikái, elismerései, a tagok visszajelzései segítettek az útkeresésben.
2009 óta vagyok kapcsolatban az Irodalmi Rádióval.
2013-ban Lélek-ének címmel jelent meg a netkötetem az Irodalmi Rádió szerkesztésében, amely felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába. 2016-ban az Év gyermekverse pályázaton 1. helyezést értem el.

Posted by
Posted in

Szabó Edit Irma: Merengő

Derengőn bontakozik a hajnal. Életmentő kávémat fajansz bögréből kortyoltam, ezüst kanalamon türkiz fény csillan. Érzem lényed jelenlétét… Hallom gondolataidat… Ébredj, hogy íriszedben titok-indák fonjanak körül, s a vágy sóvár szirmai szemed tükrében nyíljanak. Akár egy szív-alak, olyannak látom benned önmagam. A földöntúli rezgés őstáncában utunk párhuzamba vész, merengőn érinti éber vétkemet. Vigyél magaddal árnyalt képzelet!

Posted by
Posted in

Szabó Edit Irma: Szavak

Gyémántkemény szitkok. Életerőt lopnak vérszívó vámpírok, lelkedbe fúrnak fekete szilánkot, járatot rágnak feszült indulatok. Szavak. Mély törésvonalak. Intelem, baljóslat, formátlan hangalak. Fülsértő rossznyelvek, poharak repednek. Szavak, mint hegek. Gyógyuló sebek. Szavak, talán titkok. Gondolatvirágok, fiók mélyén nyíló csipkeszirmú álmok, puhán simogató, huncut-csintalanok. Játszi betűözön, gyöngybetűs cirkalom, teremtőn rám köszön alkonyfény-oltalom. Szépreményű versek szivárvány-sejtelmek, tisztán csilingelő […]

Posted by
Posted in

Szabó Edit Irma: Lelkesítő lélekderű

Lehet-e lelkekkel lelkesülni, ha a közöny lopódzó lábai nyomunkba érnek, ha a néma cselszövés hálója gondolatunkat körbefonja? Állítsd meg a lihegő léptek zaját! A rossz hír csak rád adott szűk kabát. Szorít. Vesd le! Vedd magadra a szabadságruhát, dúdold a madarak lágy trilláját. Légy te a patak, szellő és erdő, szívekben lakó teremtő erő. Nem […]

Posted by
Posted in

Szabó Edit Irma: Karácsonykopogtató

Erdő mélyén kopogtat karácsony, ezüst tálon mézeskalács-jászol. Eszterláncon hintázik egy angyal, felcsendül az ünnepváró dallam. Ezüstfenyőn karácsonyi díszek: errecsörög-dió, aranypapír-szívek. Csillagtitkos emlékkönyved lennék, s ünneplő ruhában áldást énekelnék. Kapunk előtt őrködik egy ember, karácsonyra vigyáz minden este, reggel. Répaorrú, hópocakos fajta, seprűje tűlevél, toboz a kalapja.

Posted by
Posted in

Szabó Edit Irma: Jelmezes kikiáltó

Tűz-tarajos kukorékol, kezdődik a móka, vén sarkantyús lábára rálépett egy Róka. Imára készül az Imádkozó sáska, ciripel és hangol a farsangi bálra. Méltósággal vonul az Oroszlánkirály, sörényfejfedője egy koronát kíván. Zsákmányát bozótba rejti Fekete-Sárga a tigris, gyorsan fut, s mászik a fára, a bálban párja tán nincs is. A leguán farka ostor, olyan, akár egy […]

Posted by
Posted in

Szabó Edit Irma: Disznóságok…

Kiskonyha polcán disznóságok sora… Tepertő, hurka, szalonna és sonka. Füstölgőben kolbász, zsír a bödönben, toroskáposzta fő régi tűzhelyen. Remeg a kocsonya, benne füle, farka. Itt a kezem, nem disznóláb, csapj a tenyerembe! Legyen hát szerencséd, hisz ez a disznó éve!

Posted by
Posted in

Ledér idő

Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. Dús hullámú hajadon bukfencet vet a fény, déligyümölcs-ízű csókban fonlak magam köré.

Posted by
Posted in

Mesterünk

Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]

Posted by
Posted in

Jégarckép

A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.