About Me

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én, így aztán nyugdíjas éveim taposom.
Tizenéves koromban kezdtem kacsingatni az írás felé, mint megannyi fiatal. Majd ösztönzés és hasonló érdeklődők hiányában abbahagytam.
Életem során még sokszor nekifutottam valami belső kényszer hatására, amit aztán mindig letörtek.
Így alakult ki nálam a fiókírás.
Idővel megváltozott a magánéletem és az életkörülményeim is. Majd beköszönt otthonomba a technika. A számítógép új lehetőségeket adott. Először a Verseskönyv-be majd a Poet-ba küldtem be verseimet.
Közben Beri Róbert által megszületett egy kis verses füzetem, Törékeny idő címmel. Gyermekeimen keresztül pedig tudomást szereztem az Irodalmi Rádió létezéséről. Bátortalanul ugyan, de ismerkedem a számomra rég álmodott új világgal.
Tudom az ifjúságé a jövő, de ki tudja mit hoz még a sors és az idő.

Posted by
Posted in

Vándorlás.

Vándorlás.     Lehet … …, nem az én világom e porond ! Nem alkuszom ! Vagyok „csak” írogató bolond, bár minden lehetett volna, de nem vagyok szolga. Így hát nincs szponzorom, se biztatóm, se pénzem, mindegy is ! Eddig is csak ezek  nélkül éltem. Jót akarok mindég, de csak rontok, mert nézeteim ütköző pontok  […]

Posted by
Posted in

Betűk és szavak.

  Betűk és szavak. Bocsánat, hogy eleget nem kereslek, ezernyi dolga van két kezemnek. Világmegváltó ugyan sose voltam , de újra élek egy kis koboldban. Pihenni nem hagy egy percre sem, tudja életem  nem végtelen. Sűrítené be a dolgokat, mi fiatal korban  elmaradt. Duhajnak is óvatos vagyok, de vénen is nagyot álmodok. Hát ismét bocsásd […]

Posted by
Posted in

Balaton.

    Balaton. Melegét a Napnak  fodrában haladva, a Balaton  vize  lágyan visszaadta. Bársonyként ölelte testem, könnyedén , lágyan , lebegtem. Sok éve már, hogy partjait nem láttam , számomra még mindég hibátlan. Lenyűgöző látvány a közeli tájak, aprócska, de értékes gyöngyszeme hazánknak! Balatonlelle 2017 július  

Posted by
Posted in

Cézár kutya.

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Sokszor arra ébredek…vajon ott a távolba mi lehet? Itt magányom kereken egész. Megtalálom a helyemet. Tudom mikor és mit lehet, tudom milyenek az emberek. Ott lennék csupán egy idegen, semmihez nincs közöm. A csábítás hiába ragad üstökön, mert van bennem egy érzés,melyben millió öröm és vágy. Lakozik még fájdalom és félelem.Egy érzés mi űz mi […]

Posted by
Posted in

Újra ősz

Menni, menni kell, merre, hogy is mondjam el? Valami űz, valami hajt, hallom a halk morajt, hol a víz csobban sárgul a zöld talpam alatt mozdul a föld. Hívogat az őszi fény, jöjj csak jöjj felém. Megyek az úton tovább, taposom a tél havát, s a tavasz szikrázik rám , új élet fakad a fán, […]

Posted by
Posted in

Torz tükör.

Torz tükör.   Tükröm, tükröm,  mond meg nékem, mint Hófehérke meséjében , mert most mi kezetekbe tündököl, nem más csak görbe torz tükör.   Babonázva igézi szemetek, miközben lelketek elveszett. Neked házasságod újra köttetett, mily hazugság ne feledd. Isten és ember előtt, közben tartottál szeretőt… és ítélkeztél mások felett még a barátság is oda lett. […]

Posted by
Posted in

Döntések

Döntések.       A beiskolázás idején a gyermek még csak borsónyi élet volt Panka pocakjában, de már életjelét adta létezésének. A tanfolyam, kezdete lehetett volna egy felsőfokú iskola végzésének, amihez minden segítség kéznél volt. Vagy mégsem?  Választania kellett volna a leendő gyermek és egy másfajta élet között. Sorsát az ember nem kerülheti el, de […]

Posted by
Posted in

Tudod én szeretek élni.

Hány nap és éj az életünk ?, hány órát szenvedünk !, hány perc örömünk ?, melyben létezünk.   … és a Te ” Majdcsak véget ér” dalod, agyamban mindég itt dobog… . Tiltakozás aprócska életem fénye, véget nem érő túlélés reménye.   Miskolc 1992.

Posted by
Posted in

Vasmarok.

Kegyetlenül bánok és bánsz velem ökölbe szorul a két kezem, két karod vasmarok, s olykor haragszom már, de maradok.   Újra jő egy nap … Te gyötörsz és én újra kínozlak. Tudom kívánsz, kedvelsz, küldesz, nem tudni holnap mi lesz.   Egy röpke csók egy ölelés, ez nekem túl sok, vagy kevés. Egy goromba szó, […]