About Me

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője.

Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát és egyéb szakmai képzéseket Nyíregyházán, a főiskolát Egerben végeztem, munkahelyeim jelenlegi lakóhelyemen, Nyíregyházán voltak. Saját családot nem sikerült alapítanom. Rövid ideig tartó házasságomból született kislányunkat még újszülött korában elveszítettük. Irodalmi érdeklődésem kisiskolás koromban kezdődött el mesék olvasásával, hallgatásával, majd egyre több regény és vers megismerésével. Nagy hatást gyakoroltak rám a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai, rádiójátékai, mesejátékai, színházi közvetítései, a mai napig szívesen emlékezem rájuk. Gyermekként és ifjúként színjátszó csoportokban tevékenykedtem, gyakran vettem részt vers- és prózamondó, valamint szaktárgyi – leginkább magyar nyelv és irodalmi – versenyeken. 12 éves koromban írtam néhány verset, de  sajnos egy kamaszkori helytelen döntésem miatt azok már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat, átélt vagy mástól hallott, illetve kitalált történeteimet egy-egy novellában, amelyeket sokáig a fiókom mélyén őriztem. Az utóbbi években neveztem be néhány pályázatra írásaimmal, többségük napilapban, folyóiratban, antológiában és meséskönyvben jelent meg, dobogós helyezéseket is értem el velük. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim adatokkal, fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Környezetemben mesemondóként is ismernek, meghívásra több rendezvényen sikerrel szerepeltem, felnőtteknek valamint gyerekeknek szóló népmesékkel. A Magyar Népmesepontok és a Magyar Versmondók Egyesülete által rendezett országos Népmese- és Balladamondó Találkozón Arany oklevél elismerésben részesültem.  A közelmúltban látott napvilágot A gyógyír című novellás kötetem. Terveim között szerepel egy verseskötet, egy gyermekverseket és meséket tartalmazó kötet, egy újabb novellás kötet és két életrajzi könyv elkészítése.   

Posted by
Posted in

Ha nem nyersz, haza ne gyer’!

A tanárok felkészülten vártak a farsangi délután résztvevőire. Két oldalra húzták a széles és jó magas, fa harmonikaajtót, s egybe nyitották az iskolaépület kettő darab tantermét. A padokat szakszerűen a falakhoz állították, csupán az ülőalkalmatosságok és egy asztal jelentette az esti bútorzatot. A gyerekek hetek óta izgatottan tervezgették saját jelmezeiket, de a világért sem árulták […]

Posted by
Posted in

Megkönnyebbülve

  Keblemről kövek hullanak. Széles sikollyal elűzöm a magányt. Régvolt anyám kulcsba font kezekkel érinti homlokomat. Áldását adja rám.

Posted by
Posted in

Hiányzol

  Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só, mint könyveknek a szépen leírt szó, mint fénylő csillagok a végtelen égnek, mint tarka virágok a zöldellő rétnek, annyira hiányzol.   Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír, mint  betegnek az erősítő gyógyír, mint Földnek a Nap, a létet éltető, mint a frissen szívott, finom  levegő, annyira hiányzol. […]

Posted by
Posted in

Tessék harapni!

Örömtáncot lejtve érkezett meg a sorára váró tavasz. Már a lustább hófoltok is világgá mentek, semmi sem mutatta a tél nyomát. Eltette magát jövőre a szerényen fejet hajtó fehér hóvirág, hogy átadja helyét az álmukból magukhoz térő fák dús rügyeinek és a sokféle színes virágnak. Az itthon telelő madarak víg nótákra keltek, s hosszú, kimerítő […]

Posted by
Posted in

A kolomp

Derűt árasztó reggelen, harmatos fű tetején vitte lábuk a munkába indulókat. Mindannyiuknak jól esett a harapni való levegő. Egyre-másra nyíltak a többségében nádfedeles porták kiskapui, hogy fejés után az asszonyok, vagy nagyobb gyermekeik útjukra küldhessék legelészni vágyó teheneiket. Az útkereszteződésig kísérték, majd ott csatlakoztatták tarkabőrű jószágaikat a pásztor által hajtott csordához. A csapat elején nyakába […]

Posted by
Posted in

A szalonna

  Éretten hajtott fejet az aranyló búzakalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, mögöttük szorgoskodtak a fiatal marokszedők, majd a kévekötők, akik keresztet raktak az elkészített csomókból. A legalsó kéve volt a bujtató, ami a kicsírázás elkerülése végett nem érhette a földet. 17 keresztbe rakott kéve […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb, vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]