About Me

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője.

Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát és egyéb szakmai képzéseket Nyíregyházán, a főiskolát Egerben végeztem, munkahelyeim jelenlegi lakóhelyemen, Nyíregyházán voltak. Saját családot nem sikerült alapítanom. Rövid ideig tartó házasságomból született kislányunkat még újszülött korában elveszítettük. Irodalmi érdeklődésem kisiskolás koromban kezdődött el mesék olvasásával, hallgatásával, majd egyre több regény és vers megismerésével. Nagy hatást gyakoroltak rám a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai, rádiójátékai, mesejátékai, színházi közvetítései, a mai napig szívesen emlékezem rájuk. Gyermekként és ifjúként színjátszó csoportokban tevékenykedtem, gyakran vettem részt vers- és prózamondó, valamint szaktárgyi – leginkább magyar nyelv és irodalmi – versenyeken. 12 éves koromban kezdtem el verseket írni egészen 18 éves koromig. Sajnos egy kamaszkori helytelen döntésem miatt azok már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat, átélt vagy mástól hallott, illetve kitalált történeteimet egy-egy novellában, amelyeket sokáig a fiókom mélyén őriztem. Az utóbbi években neveztem be néhány pályázatra írásaimmal, többségük napilapban, folyóiratban, antológiában és meséskönyvben jelent meg, dobogós helyezéseket is értem el velük. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim adatokkal, fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Környezetemben mesemondóként is ismernek, meghívásra több rendezvényen sikerrel szerepeltem, felnőtteknek valamint gyerekeknek szóló népmesékkel. A tavalyi esztendőben egy országos versenyen vers- és prózamondó kategóriában „Kiemelt arany” minősítést kaptam. Mostanában egy novelláskötet és egy életrajzi regény megírását tervezem. Örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió alkotó közösségének tagja lehetek, s megismerkedhetek tagtársaim munkáival is.

Posted by
Posted in

Csendélet

Mély csendbe burkolva élem Színtelen életem. Hallgat a lelkem, hallgat a szám, Nem kell semmilyen fény nekem. Hosszúra nyúló árnyakkal Vászonra festem bánatom, Lebegő, homályos szavakkal Levelet küld a fájdalom. Üres kannámból inni kér A hervadni készülő virág, Odakinn zajlik az élet, Számomra csendes a világ. Fekete varjúhad fölöttem Rekedt hangon károg, Lenn a járdán […]

Posted by
Posted in

Alkony

Sötétbe burkolódzik a megkopott idő. Sápadt arcán vigadnak a ráncok. Tárt karjával nem hívja jövő, Búcsúznak az elfelejtett táncok. Válláról lerakja rég cipelt terheit. Görnyedt háttal magában üldögél. Emlékében őrzi zöldellő erdeit, Hosszú, barna haját ellepte a dér. Homályos tükréből rémülten néz vissza, Kupaknyi borát tán utoljára issza. Füleit hegyezi madarak hangjára, Hiába vár választ […]

Posted by
Posted in

Ilonka haja

Ilonka megnövesztette a haját. Sosem járt fodrásznál, frizuráját mindig apja vagy anyja alakította, nem éppen a legdivatosabb és legszakszerűbb módon. Vágtak kisfiúsat, fejközépig felnyírt egyeneset, amit úgy mondtak, hogy „csak kis körhaj”, de a változatosság kedvéért néha csikófizurát is nyírtak neki. Igen, fizurát! Azt a bizonyos „r” betűt valahogy mindig kihagyták a szóból. A gyerek […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett vissza, azon törve tarkóig […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]

Posted by
Posted in

Boldog új évet!

  Békében élj másokkal, s magaddal! Okosan járd utad, sohasem haraggal! Legyen szíved mindig örömökkel telve, Dolgozz és gyarapodj, de ne görnyedj bele! Otthonodban folyton a jólét lakozzon, Gond és bú fejedben egyet se lapozzon!   Új élmények érjenek, csakis kellemesek, Játssz és pihenj akkor, mikor szükségesek!   Énekelj és táncolj, hogyha az kell neked, […]

Posted by
Posted in

Elmentél

Nem vágytál el még a Földről, Nem álmodtál szürke ködről, Nem hitted, hogy véget ér, s Nem folyik majd benned vér. Nem hívtad, de eljött érted, Ne vigyen el!- kérve-kérted. Nem hallgatott szavadra, Nem engedett szabadba. Nem maradtál, marasztaltunk. Hogy küzdöttél, tapasztaltuk. Menned kellett, fel! –a fénybe! Angyalszárnyon a kék égbe Megérkeztél épségben, Nyugodj csendes […]

Posted by
Posted in

Elindult a télapó

Holle anyó a dunyháját szorgalmasan rázza, Hópihéket hullat le a varázslatos tájra. Hófehér látványt küld az egész nagyvilágra, Dombokra, hegyekre, s magasodó fákra. A télapó dús szakállát gonddal fésülgeti, Szép legyen, ha meglátja őt Matyi, Lili, Peti. Pizsamáját félreteszi, piros ruhát vesz fel, Elindul a messzeségbe, amint jön a reggel. A manócskák a csizmáját kifényesítették, […]

Posted by
Posted in

Álmainkban

Álmaidban velem voltál, Egy percig sem gondolkodtál, Vetett ágyba hozzám bújtál, Ölelgettél, megcsókoltál.   Álmaimban veled voltam, Egy percig sem gondolkodtam, Ölelésed elfogadtam, Csókjaimat neked adtam.     Nyíregyháza, 2019.09.30.