About Me

szekelymatelaszloSzékely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.

Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.

A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, ugyanakkor Gödöllőre költözött. Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg, házasságukból nem született gyermek. 2002-ben elváltak, ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versei láttak napvilágot.

Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben. 2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több versét olvassa fel.

2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Legújabb verseskötetének címe „Árnyéktaposás”. 2017-ben többek között a „Fedél Nélkül” folyóiratban jelentek meg versei. A szerző elkötelezett híve a szabad felhasználásnak, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja.

(Megjegyzés: A szerzőnek 2018-ban megjelent  "Zöld eső" című verseskötete, valamint többen megzenésítették újabb írásait.)

Posted by
Posted in

Utolsó

Benned van minden, ha kifelé sugárzik, elragad, ami fontos és megmarad. Nem baj, hogy valami néha elkábít. Bánthatsz és vádolj. Maradj önmagad. Legyél a bennünk élő isten, legyél a hangos elhallgatott szó, lehetsz, aki kiragadhat innen. Hadd maradjak én az utolsó. 2016.

Posted by
Posted in

Valaki itt járt

Valaki átlát a határon, nem baj, ha megnéznek a szörnyek. Egyházad csak penészes várrom, jól ismert despoták hörögnek. Valaki szemetet hagyott szanaszét, amikor szűkké vált a létkehely. Kis hazád fala merő nedvesség, van garancia, hogy létezel? Valaki ott áll még mögötted, kezeid figyeli most is leghátul, néha eléd lép, az anyaföldet nézi, mélán szemedbe bámul. […]

Posted by
Posted in

A találkozás

Akkoriban még nem tudtam írni, mostanság naponkint kalamáristul mocskos a kezem. Ifjú legényként nagybátyámuramék vittek szekerükön széltibe-hosszába az országban és külhonba is alkalom adtán. Oszt mikor mán szőrösödött állam, próbáltak ajánlani katonának, őrnek vagy valami nagyobbacska apródnak (szó ne essék róla) a királyi udvarba. Mikor megérkeztünk, fújt a szél, én tátott szájjal álltam az palota […]

Posted by
Posted in

A démon

Menekülj, de valaki üldözni fog Rohanj hetedhét határon át Ne bánj meg semmit, ez a titok Mindenki megszegi adott szavát Menekülj, az idő hátadon lóg Omladoznak a gyenge falak Fejedre szakad jelenvalód Halott-e hited, vagy megmarad Menekülj vicsorgó szörnyek elől Kik nem érhetnek el odaát Ne csak szemed, arcod emeld föl Ha nincs több szavad, […]