About Me

szekelymatelaszloSzékely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.

Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.

A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, ugyanakkor Gödöllőre költözött. Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg, házasságukból nem született gyermek. 2002-ben elváltak, ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versei láttak napvilágot.

Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben. 2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több versét olvassa fel.

2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Legújabb verseskötetének címe „Árnyéktaposás”. 2017-ben többek között a „Fedél Nélkül” folyóiratban jelentek meg versei. A szerző elkötelezett híve a szabad felhasználásnak, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja.

(Megjegyzés: A szerzőnek 2018-ban megjelent  "Zöld eső" című verseskötete, valamint többen megzenésítették újabb írásait.)

Posted by
Posted in

Fiad nevében

Álló cölöp kavargó viharban. Vadócok a várbástyák alatt. Hintalovat, nem fegyvert akartam. Elkárhozom, de csak általad. Tépett zászlónk szolgálód lehúzza. Odaát az ellenség örül. Kábán ülünk egymás mellé bújva. Sokan vagyunk fáradt tűz körül. Lábnyomaink behavazott jégen. Senki földjén árokmenti ház. Itt maradtunk bölcs fiad nevében, családunkra szellemed vigyáz.

Posted by

Kenyér a földön

Szellemed hősökkel rokon Átlátsz az ádáz harcokon Nagyváros füstje rémít el Békénk beéri ennyivel Szerelmed sáros földet ér Kicsorbult ásókról mesél Kapákról zeng egy néma dal Barátod ápol, s eltakar Agyakban élő vér szaga Ostromló százegy éjszaka Kihűlő kályhákban a hang Csodákért szóló nagyharang Füstölgő lopott puska vár Szétmálló zászlókat talál Csukódó szembe szúr a […]

Posted by
Posted in

Nektek adom

Elhullt magvak kopár földön. Átszivárgó, sérült gát. Rács nélküli, tágas börtön nem védi meg önmagát. Felszántatlan csupasz mező. Száraz, kórólepte rét. Meddővé tett esőfelhő. Tudjuk végzetünk nevét. Néhány ökör bárhol elfér. Lesántult egy fehér ló. Mit aratsz, ha nem vetettél? Szalad minden áruló. Kié marad apád álma? Vezérszónokunk dadog. Merre indulsz? Vakvilágba vezetnek a csillagok. […]

Posted by

Mátkám

(A “Kis kece lányom” dallamára) Régi mesének fakó a lángja Újabb regékben hol ég a fáklya Gyújtsd a lángot, gyújtsd a lángod Édes párom Télidőben gyújtsd a lángot Meghálálom Vágott vesszőnek hosszú a vége Ezüstkanállal várlak estére Búza hajlik, búza érik Hét határban Elhullajtott búzaszemed Hol találtam Édes a csókod, öblös a kanna Táncoló vágyad […]

Posted by
Posted in

Alázat

  Fűcsomók a várban. Roskadó tető. Itt maradhatsz nálam, rongyos ágyelő. Lennék könnyű paplan. Simulhatnék rád. Egykor úgy kívántam csíkos pizsamád. Szavaidat várom. Mély emléket vés. Ne szólj mindenáron, édes feledés. Kutyáid a pléden. Bocsánatos bűn. Zongorázom éppen. Játszhatsz hegedűn. Átvonuló dallam. Gyűrött kotta vár. Oldódunk a dalban, nem kell már tanár. Kaktuszok egy polcon. […]

Posted by
Posted in

Polgárháború

Elkoptatott dőlt betű. Vízbe vetett láda. Hullavarró görbe tű szúr a lét szavába. Tulipán az ajkadon. Öledben egy rózsa. Kipusztuló ősvadon csúszik mély folyóba. Lábad nyomán zöld a rét. Pocsolyákban testem. Erdők ázott szellemét végül megkerestem. Gyűrött szoknyád barna tó. Legyél rés a gáton. Én vagyok az altató, minden dal barátom. Túlhaladott gondolat. Középkori séma. […]

Posted by
Posted in

Az erő

Gondolatod illó szellemmel rokon. Angyalok hintáznak villanydrótokon. Reszkető hajnalon szürkeség a kék. Házfalakra festett rossz varázsigék. Hosszú perek múltán kiszáradt vagyon. Félbevágott zsemlék morzsás asztalon. Három kölyök mellett bocsánatos bűn. Húzd rá cigány, játssz még öreg hegedűn. Tétovázó léptek villamos után. Kopott mackó alszik játékudvarán. Esőlepte fényben gyémánt utcakő. Sűrű kávé kell csak, velünk az […]

Posted by
Posted in

Aranykor

Elgurult a napkorong Helyén kihűlt láva Ősmagánya nem borong Boldog éjszakája Elgurult a néma Hold Arcodon ég fénye Magával vitt, elsodort Csillagok tüzébe

Posted by
Posted in

Közelebb

Firkák az égen Rajzok a porban Kavargó ködök Éledő éj Megírták régen Válaszod robban Kérdésed örök Nincsen veszély Ki lesz a bátor Ki lesz a boldog Ki lesz a tintás Ki lesz a jó Megízlelt mámor Kenődő foltok Elázott írás Száradó tó Mocskos a lábam Megváltó mossa Íme az ember Elvisz az ár Május havában […]

Posted by
Posted in

Kinek nevében

Fantomod lettem Bűnbánó démon Sárguló nádasban Bújó sakál Hol vagyunk ketten Száradó héjon Tengődő szellem Csapzott madár Akasztott holdak Vánszorgó éjen Esőtől lucskos Fehérlő kéz Napernyők voltak Vetített Éden Fájdalom futkos Kinek nehéz Méltatlan érdem Bitek a bájtban Hengerlő évek Görbülő tű Kinek nevében Futkos az áram Szellemi méreg Sötét betű Megégett papír Felbérelt tollak […]