About Me

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője.

Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam.

2014-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem.
2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, kétszer kaptam harmadik helyezést. Antológiáikban, helyet kapnak novelláim.  

 

2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot.

Írásaim az igazság kereséséről, a hazug emberek ármányairól szólnak, érzelmeimmel átszőtt gondolatokról,  emberi sorsokról, habitusokról. Tapasztalataim szerint csak kétféle ember létezik: jó és rossz, igaz és hazug. Ez vált hitvallásommá, eszerint élek és ítélek.

 

Posted by
Posted in

Terus

Terus Terusnak elege lett az erőszakos, önző fiúból. Mérgesen csapta be a kiskaput Bertalan orra előtt. Ide senki be nem jön! Nem akart férjhez menni, nem akart esküvőt. Nem akart semmit, csak nyugalmat. Szülei halála után szájára vette őt a falu. Mindenki róla sugdolózott. – Szegény Terus, férfi kell a házhoz, aki vigyáz rá és […]

Posted by
Posted in

Hogyan készül

Hogyan készül? Hogyan készül? Nehezen. Egyre nehezebben. Életem súlyától megroggyant testem már tiltakozik. Nem akar annyi mindennel foglalkozni, szeretne pihenni. Ez a vágy már olyan nagyra duzzad, hogy ezt várom minden vasárnap, ahogyan ma is. Összedobom az ebédet, lehetőleg valami gyorsat, amit az egész család szeret. Férjem segít, de közben azt kérdezi: – Egy „Pruháné […]

Posted by
Posted in

Várakozás

Szolnoki Irma Várakozás   Szeretet. Az utolsó gyertya az adventi koszorún. A várakozás, a közelgő eljövetel. Lassan éledni kezd bennem az ünnepvárás hangulata. Nem gondolok járványra, karanténra, a világ bajára. Várakozom! Leülök a számítógép elé, kezdődik az istentisztelet. Online a járvány miatt. Az üres templom, szomorú, de nem riaszt, boldog vagyok, hogy a modern technika […]

Posted by
Posted in

“Hiba”

“Hiba” Hányszor találkoztam már vele, hányszor próbáltam kikerülni, de mindig belém kötött. Gúnyos arccal közeledett, mellébeszélt, és ahogyan írt, rögtön láttam, ő az! Ő, a „Hiba”. „Hiba” tudta, hogy felismertem. Megvetem alattomos természetét, ahogy mindent latba vetve betolakodik és helyet követel magának. Ezer arca van, de a hozzáértő szem azonnal felismeri. Úgy gondoltam, szólok. Vigyázzatok! […]

Posted by
Posted in

Simogatás

Simogatás Letérdelt az ágy elé, keze lassan végig siklott a takarón. Felesége hálás tekintettel nézett rá és nagyot sóhajtott: – Ez nagyon jó. – Tudom – válaszolta halkan és egy csókot lehelt asszonya arcára. – Folytasd, olyan jó. Megnyugtat. – Tudom – ismételte gyengéden, kezét a paplan alá csúsztatva. Először a lábakat kezdte masszírozni. A […]

Posted by
Posted in

Fogantatás

Fogantatás Ül a szobája mélyén és illatozva vár, várja azt az egyet. Mind közül csak egy lehet, egyetlen egy. Millióan indulnak felé, csalogatja, hajtja őket a bódító vágy. Átkelnek savas, nyákos mocsáron, bukdácsolnak buja, bolyhos redők között. Sokan feladják, nem bírják a küzdelmet, a láp, mérgező sarát. Végül a leghősiesebbek ott tolonganak az ajtaja előtt. […]

Posted by
Posted in

Cím nélkül

Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte.  Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]

Posted by
Posted in

Azt mondják

Azt mondják… /Gondolatok Andersen születésnapjára/ Azt mondják, ha meghal valaki, helyette új ember születik. Nem akartam úgy megszületni, hogy értem meghaljon valaki. De mit tudtam én ezt akkor még, amikor világra jöttem. Megszülettem, azon a napon, amikor Andersen született. Haltak is meg azon a napon, még egy Nobel díjas is. Azt mondják, ezek a jeles […]

Posted by
Posted in

Csak egy szál fehér rózsa

Csak egy szál fehér rózsa Kegyeleti kérés. A gyászszertartások nagy része, ma már így zajlik le. Egy szál fehér rózsa, a tisztelet, az együttérzés jelképeként. Megható, ünnepélyes és elegáns. Van benne valami pátoszos, ahogy a búcsúzók, sorra leteszik a sírra, az emlékezés virágát. Kezemben mindig ott a szál virág, ha temetésre szólít a lélekharang. A […]

Posted by
Posted in

Elveszett

Szolnoki Irma Elveszett Húsz évig tartott. Gyönyörű emlék minden perce. Szép hangja volt apámnak, csengő, zengő tenor. Sanyarú sorsa nem engedte, hogy komolyabban képezhesse, hát úgy edzette, hogy szinte mindig énekelt. Énekelt, ha öröm érte, akkor is, ha fájdalom gyötörte. Tudta, hogyan kell vidáman, dalolva venni az akadályokat és hogyan lehet nótaszóval elviselni a megpróbáltatásokat. […]