“Hiba” Hányszor találkoztam már vele, hányszor próbáltam kikerülni, de mindig belém kötött. Gúnyos arccal közeledett, mellébeszélt, és ahogyan írt, rögtön láttam, ő az! Ő, a „Hiba”. „Hiba” tudta, hogy felismertem. Megvetem alattomos természetét, ahogy mindent latba vetve betolakodik és helyet követel magának. Ezer arca van, de a hozzáértő szem azonnal felismeri. Úgy gondoltam, szólok. Vigyázzatok! […]

Simogatás Letérdelt az ágy elé, keze lassan végig siklott a takarón. Felesége hálás tekintettel nézett rá és nagyot sóhajtott: – Ez nagyon jó. – Tudom – válaszolta halkan és egy csókot lehelt asszonya arcára. – Folytasd, olyan jó. Megnyugtat. – Tudom – ismételte gyengéden, kezét a paplan alá csúsztatva. Először a lábakat kezdte masszírozni. A […]

Fogantatás Ül a szobája mélyén és illatozva vár, várja azt az egyet. Mind közül csak egy lehet, egyetlen egy. Millióan indulnak felé, csalogatja, hajtja őket a bódító vágy. Átkelnek savas, nyákos mocsáron, bukdácsolnak buja, bolyhos redők között. Sokan feladják, nem bírják a küzdelmet, a láp, mérgező sarát. Végül a leghősiesebbek ott tolonganak az ajtaja előtt. […]

Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte.  Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]

Csak egy szál fehér rózsa Kegyeleti kérés. A gyászszertartások nagy része, ma már így zajlik le. Egy szál fehér rózsa, a tisztelet, az együttérzés jelképeként. Megható, ünnepélyes és elegáns. Van benne valami pátoszos, ahogy a búcsúzók, sorra leteszik a sírra, az emlékezés virágát. Kezemben mindig ott a szál virág, ha temetésre szólít a lélekharang. A […]

Szolnoki Irma Elveszett Húsz évig tartott. Gyönyörű emlék minden perce. Szép hangja volt apámnak, csengő, zengő tenor. Sanyarú sorsa nem engedte, hogy komolyabban képezhesse, hát úgy edzette, hogy szinte mindig énekelt. Énekelt, ha öröm érte, akkor is, ha fájdalom gyötörte. Tudta, hogyan kell vidáman, dalolva venni az akadályokat és hogyan lehet nótaszóval elviselni a megpróbáltatásokat. […]

A 2018-as Gödöllői Irodalmi Díj pályázatának Próza kategória Ezüst fokozatú novellája A kis Sokol rádió Váratlanul jött a levél. Segítség kell a háztájiban. Az időjárás hamarosan rosszra fordul, a kukorica nem várhat, kapálni kell. Egy nap alatt kész a munka, ha mindenki jön. Megszokott dolog volt ez nálunk, ha a bajban a család, azonnal indulunk. […]

Valahol Barabást kiáltottak A hosszúra nyúlt szertartás kifárasztotta Jóságost. Nővére férjét temették, eljött az egész család. A család, melynek sohasem volt igazán a tagja. Két lánytestvérét önzetlenül szerette, de ők csak kihasználták a jóságát, bántották, és megalázták. Alig várták, hogy megnősüljön, elűzték a szülői házból, és kijelentették, hogy ott többé, semmi keresnivalója nincs. Férjhez mentek, […]

A két ács Kórházba kerültem pár éve a szívemmel. Vizsgálták, keresték az okot, melyre hosszú évek óta nem találtak magyarázatot. Amilyen gyorsan, alattomosan támad, oly hirtelen szűnik is panaszom, ezért kivizsgálásra benn tartottak. Hatágyas kórterem, nyolcvanon felüli, frissen műtött betegek. Gyorsan megkedveltek, hisz könnyedén segítségükre voltam, én a kis ötvenes. Az orvosok nem találták az […]