About Me

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője.

Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam.

2014-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem.
2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, kétszer kaptam harmadik helyezést. Antológiáikban, helyet kapnak novelláim.  

 

2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot.

Írásaim az igazság kereséséről, a hazug emberek ármányairól szólnak, érzelmeimmel átszőtt gondolatokról,  emberi sorsokról, habitusokról. Tapasztalataim szerint csak kétféle ember létezik: jó és rossz, igaz és hazug. Ez vált hitvallásommá, eszerint élek és ítélek.

 

Posted by
Posted in

A feladat

A feladat   A tizenöt kisegér vidám zsivajjal várta a tanító nénit. Hívjuk őt Főegér néninek, aki izgalmas óraközi feladatot ígért be aznapra. Ínycsiklandozó, kedvcsináló és szórakoztató játékot. Fészkelődött a sok kisegér, kíváncsian találgatták, vajon mi lesz az?   Nagyot köszöntek az ajtón belépő Főegér néninek, majd néma áhítattal figyelték az asztalra letett feladatot: egy […]

Posted by
Posted in

Terus

Terus Terusnak elege lett az erőszakos, önző fiúból. Mérgesen csapta be a kiskaput Bertalan orra előtt. Ide senki be nem jön! Nem akart férjhez menni, nem akart esküvőt. Nem akart semmit, csak nyugalmat. Szülei halála után szájára vette őt a falu. Mindenki róla sugdolózott. – Szegény Terus, férfi kell a házhoz, aki vigyáz rá és […]

Posted by
Posted in

Hogyan készül

Hogyan készül? Hogyan készül? Nehezen. Egyre nehezebben. Életem súlyától megroggyant testem már tiltakozik. Nem akar annyi mindennel foglalkozni, szeretne pihenni. Ez a vágy már olyan nagyra duzzad, hogy ezt várom minden vasárnap, ahogyan ma is. Összedobom az ebédet, lehetőleg valami gyorsat, amit az egész család szeret. Férjem segít, de közben azt kérdezi: – Egy „Pruháné […]

Posted by
Posted in

Várakozás

Szolnoki Irma Várakozás   Szeretet. Az utolsó gyertya az adventi koszorún. A várakozás, a közelgő eljövetel. Lassan éledni kezd bennem az ünnepvárás hangulata. Nem gondolok járványra, karanténra, a világ bajára. Várakozom! Leülök a számítógép elé, kezdődik az istentisztelet. Online a járvány miatt. Az üres templom, szomorú, de nem riaszt, boldog vagyok, hogy a modern technika […]

Posted by
Posted in

“Hiba”

“Hiba” Hányszor találkoztam már vele, hányszor próbáltam kikerülni, de mindig belém kötött. Gúnyos arccal közeledett, mellébeszélt, és ahogyan írt, rögtön láttam, ő az! Ő, a „Hiba”. „Hiba” tudta, hogy felismertem. Megvetem alattomos természetét, ahogy mindent latba vetve betolakodik és helyet követel magának. Ezer arca van, de a hozzáértő szem azonnal felismeri. Úgy gondoltam, szólok. Vigyázzatok! […]

Posted by
Posted in

Simogatás

Simogatás Letérdelt az ágy elé, keze lassan végig siklott a takarón. Felesége hálás tekintettel nézett rá és nagyot sóhajtott: – Ez nagyon jó. – Tudom – válaszolta halkan és egy csókot lehelt asszonya arcára. – Folytasd, olyan jó. Megnyugtat. – Tudom – ismételte gyengéden, kezét a paplan alá csúsztatva. Először a lábakat kezdte masszírozni. A […]

Posted by
Posted in

Fogantatás

Fogantatás Ül a szobája mélyén és illatozva vár, várja azt az egyet. Mind közül csak egy lehet, egyetlen egy. Millióan indulnak felé, csalogatja, hajtja őket a bódító vágy. Átkelnek savas, nyákos mocsáron, bukdácsolnak buja, bolyhos redők között. Sokan feladják, nem bírják a küzdelmet, a láp, mérgező sarát. Végül a leghősiesebbek ott tolonganak az ajtaja előtt. […]

Posted by
Posted in

Cím nélkül

Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte.  Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]

Posted by
Posted in

Azt mondják

Azt mondják… /Gondolatok Andersen születésnapjára/ Azt mondják, ha meghal valaki, helyette új ember születik. Nem akartam úgy megszületni, hogy értem meghaljon valaki. De mit tudtam én ezt akkor még, amikor világra jöttem. Megszülettem, azon a napon, amikor Andersen született. Haltak is meg azon a napon, még egy Nobel díjas is. Azt mondják, ezek a jeles […]

Posted by
Posted in

Csak egy szál fehér rózsa

Csak egy szál fehér rózsa Kegyeleti kérés. A gyászszertartások nagy része, ma már így zajlik le. Egy szál fehér rózsa, a tisztelet, az együttérzés jelképeként. Megható, ünnepélyes és elegáns. Van benne valami pátoszos, ahogy a búcsúzók, sorra leteszik a sírra, az emlékezés virágát. Kezemben mindig ott a szál virág, ha temetésre szólít a lélekharang. A […]