About Me

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője.

1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Posted by
Posted in

Hétköznapi kínok

Hétköznapi kínok és ünnepi esték. Emelj a magasba, hogy bajom ne essék. Éltem mind a mának, nem számított a holnap. Úgy öleltél, hogy fájt már, könnyeim lehulltak… Hittem a mesében, csak fordítva hallgasd. Itt nem a mamát ették, hanem nagymama a farkast. Elszálltak az évek, elmúltak az álmok. Kortalan lelkemből kihunytak a lángok. Hervadt virágokból […]

Posted by
Posted in

Az “öreg”

A halál az úton ballagott, köpenye szinte a földet érte. Munkája lesz majd legott, legalábbis ezt remélte. Éj vagy nap nem számított, ő csak ment és ment előre. Vállán a szerszám ott virított, az ő igaz büszkesége. Kucorgó csendben, égi zajban, hol az utak összeérnek. Békében vagy háborúban tennie kell mind avégett. Öreg keze nem […]

Posted by
Posted in

Se füle, se farka

Taníts meg, kérlek, kesztyűbe dudálni, mutasd meg, hogy kell borsót falra hányni! És ha a szelet el szeretném vetni, hogy kell a végén a vihart learatni? Miért kell a szíjat jól összehúzni, ha a jég hátán is meg szeretnék élni? Két malomkő között hogyan kell őrölni, bár, ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha a […]

Posted by
Posted in

Melletted

Melletted ébredni, őrjítőn szeretni. Óhajtni csókodat, hallgatni hangodat. Létedbe merülni, benne megfürödni. Vágyni teutánad, imádni a szádat. Testedet kívánni, vágyadat kivárni. Kezed a kezembe temetni örökre. Istened meglelni, tebenned elveszni. Sóhajod oldani, csókokkal gyógyítni. Karommal ölelni, minden mást feledni. Lelkedből merítni, örökké szeretni. Öledbe alélni, ott újjászületni.

Posted by
Posted in

Elmegyek

Én most elmegyek, őrizd meg, mi voltam. A fényt és a köveket, amikben elbotoltam. Csak a szépet kerestem, hol mosolygott az élet fáradt éjeken, hol minden semmivé lett. Nem viszek magammal csak pár régi képet, mely szívembe mind-mind beleégett. Már nem félek, hisz itt van minden apró kincsem. Álmok és remények, mikben mindig hittem. Őrizd […]

Posted by
Posted in

Lélekotthonom

Vadvirág mezején építettem házam. Szomorú fűzfából készítettem ágyam. Szeretetmagokból őröltem lisztemet. Szívemnek tüzében sütöttem kenyeret. Lehulló könnyekből préseltem italom. Örökké éhezem és folyvást szomjazom. Lágy, fehér kenyérre, lehulló könnyekre. Színtiszta álmokra, sosem volt ízekre. Lelkemnek vásznából szőttem a ruhámat. Bánatból, örömből varrtam a csizmámat. Magányból ácsoltam gyönyörű asztalom. Sóhajból készítem kanalam, tányérom. Szerelemfonálból kötöttem kesztyűmet. […]

Posted by
Posted in

Ha

Ha felhő lennék, esőt sírnék, könnyeiddel egyesülnék. Ebből egy nagy tavunk lenne, melyben tested megfürödne. Ha szellő lennék, szárítnálak, simítnálak, csodálnálak. Elbújnék göndör hajadban, elvesznék az Illatodba. Ha napfény lennék, ölelnélek, melegemmel hevítnélek. Felgyújtanám a szívedet, éltető fényt adnék neked. Ha fa lennék, úgy óvnálak, árnyékomban vigyáználak. Megvédnélek minden bajtól, hideg széltől, nagy vihartól. Ha […]

Posted by
Posted in

Új élet

Rideg reggel, hűs hajnalon zörögtek a kis ablakon. A bábaasszony, mint annyi máskor, mint a múltban vagy százszor. Tudta már, hogy mért keresték, tudását már jól ismerték. Kint egy asszony dideregve, “Jöjjön, drága”, szólt sietve. “A menyem várja, már szülne, vele az Isten segedelme.” Mentek hát a poros úton, át a mezőn, át a hídon. […]

Posted by
Posted in

Párizs ( Egy szerelem halála)

Párizs szikrázó kék egén akkor éppen megtört a fény, s fáradtan bolyongtunk a Champs-Élysées-n. Majd a Szajna parton át ittuk a város monoton zaját. Az eső áztatta Eiffel-torony túlemelkedett a holnapon, és már előttünk pompázott a mesés Louvre múzeum. Néma hallgatásba zuhant köztünk a bántó, buta csend, és a büszke szerelemváros, tudtuk, már semmit nem […]

Posted by
Posted in

Üveghegyen innen és túl

Tekinteteddel mikor a távolba nézel, látod, amint egy óriás feléd lépeget. Ott őrzöd még tarka képzetedben a csodás meséket és az üveghegyet. Midőn útjára kelt a színes képzelet, s hitted, hogy jó lesz majd megint, elporladóban szép gyermekálmaid, mert a valóság rútul arcul legyint. Piroska épp a haldokló erdőket rója, hol a farkas már régen […]