About Me

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője.

1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Posted by
Posted in

Újjászületés (Tavasz)

Még hidegen fénylik a füstszínű reggel, még hószagú harmaton siklik a Nap. De érzem szívemben a rügy fakadását, amint lelkem tüzével megsimogat. Még hallom a tegnapot mélybe halódni, még utolsót zendül télfejedelem. De illatruháját már föl készül venni, hogy átvegye jussát egy új szerelem. Még hallom a kertben az éj susogását, még csábít a tegnap, […]

Posted by
Posted in

Minden nap szerelem

Adj édes csókot minden vasárnap. Hétfőn is érezzem ízét a szádnak. Kedden ölelj, hogy egy kicsit fájjon. Szerdán az álom ölemben találjon. Csütörtök legyen a menyegzőnk napja. Pénteken frigyünket semmi ne zavarja. Szombaton a szerelem szítsa fel vágyam, hogy vasárnap ismét ajkadon találjon.

Posted by
Posted in

Kitárt karokkal

Kitárt karokkal ölelem a világot, szivemben nevelem az összes virágot. Tépjél magadnak amennyi csak kéne, csak vigyázz ,hogy szivem ne törd össze. Nincsen semmim csak az égen a csillagok, közöttük bolyongva mégis gazdag vagyok. Hisz enyém a világ legszebb adománya, hogy közöttük jöhettem erre a világra. Néha egyedül bolyongok a térben, legtöbbszőr csak adtam, sohase […]

Posted by
Posted in

Kereslek

Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt, hol magunkhoz öleltük a forró délutánt. Ott éreztem elöszőr azt a finom illatodat, s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt. S midőn elvesztem ott öled melegében, magunkénak tudtuk a szerelmes nyarat, Elmerűltünk a fénynek ózon tengerében, és végtelenné forrt a millió megélt pillanat. Kereslek a poros útnak minden porszemében, a […]

Posted by
Posted in

Könnyes elmúlás

Verőfény fürdette kócos hajnalok, hallgatták a nagy puha csöndet, amint a szögletes kopott házfalak, fölött beosont a fénytelen enyészet. Még arcomon a nyár tüzes csókja, de a távolban a tömör felhők alatt, vakon csoszogva jött már az elmúlás, és megkövült, a sok szép pillanat. Telt a szürke ködbe fakult nappal, ráncos homlokomra tapadt a máz. […]

Posted by
Posted in

Hervadó szép világ

  Csak egy kósza gondolat, mi az aszfalton ottmaradt, és az esti szürkületben bambán nyúlnak az égbe a megkopott tűzfalak, melyeken a megvadult idő hagyott szürke foltokat. Hervadó szépségünk, elnyeli mind a kárhozat, és leszünk csak egy, elfeledett pillanat. A világ most beteg, ezer sebből vérzik, és sápadtan jajong, sírja vissza múltja örömét, míg húzza […]

Posted by
Posted in

Szeretlek

Szeretlek, ahogy tavasz a tobzódó életet, amint játszik vele millió képzelet, ahogy a nyár az arany búzamezőket, mint éhező a szívből adott étket, ahogy az ősz a bronzszínű köntösét, megőszült fa minden lehullt levelét. Szeretlek, ahogy tél a végtelen, tág hómezőt, amint betakarja, mint hű szeretőt, ahogy anya az egyetlen gyermekét, kinek odaadná mindannyiszor szívét, […]