és legördült megint az arcomon egy utolsó és fájdalmas könnycsepp mint azon a végső, bús alkonyon… hisz akkor lett minden törékenyebb ott voltam melletted, édesanyám próbáltalak újra éleszteni de láttam, már hívott édesapám s én szerettem volna üvölteni beleordítani a világba hogy maradj velem, ne menj el, kérlek önző voltam, s foglaltam imákba minden kívánságom, […]

elmúlt negyvennyolc év, mióta elmentél de a fájdalom még mindig nem tompult s a negyven év emléke, amit megéltél továbbra is eleven, meg nem fakult köszönöm neked, hogy édesapám voltál hogy úgy neveltél, mint egy jó barátot focizni és bokszolni is tanítottál és szkanderben legyőztem a családot büszke voltál rám nagyon, s közben féltettél ha […]

csak egy kapu választott el mégis nagyon távol voltál virtuális öleléssel gondolatban átkaroltál hiányzik már nekem nagyon hogy végre megöleljelek de nem lehet, és csak hagyom hogy távolról integessek hol vannak a régi képek a sok vidám, boldog emlék úgy hiányoztok, gyerekek nincs bennem más, csak üresség csak egy kapu… mire elég? hiszen olyan messze […]

egy kicsi fakopáncs útnak indult éhes volt, hát ezért élelmet keresett lehet, talán egy kicsit csak izgult ez volt első útja, hogy felcseperedett kopácsolt itt-ott, ahol csak érte csak azt nem tudta, hol keresse a nyüvet s mint kezdő, már azzal is beérte hogy csak kopogtatott, de lám, a fa süket hol van a finom […]

hatvanhat évig óvtál, féltettél bármit tettem, mindig megértettél veled voltam, vigyáztam álmodra és most könnyem hull árván sírodra

csillogott, ameddig csak lehetett örömtől sírt, vagy éppen nevetett ha színpadra lépett, tombolt a nép keze alatt égett a zenegép hangja megrázta a betonfalat extázist keltett néhány perc alatt őrült hangulat, ragyogó fények kísérték hangját s törtek az égnek micsoda kavalkád, taps, hangulat zenétől áradó mély bódulat ritmusra dobban szív, lüktet a vér koncert után […]

egy kezemen öt ujjam van öt ujjamon öt köröm van két kezemen tíz ujjam van tíz ujjamon tíz köröm van de ha három kezem lenne a kedvem is jobb lehetne mert három kicsi kezemben és a három tenyeremben jó sok játék elférhetne anyukám sem veszekedne nem mondaná, és nem szidna ne pakoljak össze-vissza ne legyek […]

állatkertben sétál Julcsa kezében a titok kulcsa mondták neki, zsiráf tudja felhők felett mi a furcsa mitől bárány a sok felhő hogyha a jó idő eljő mitől lesz az ég oly morcos ha a vihartündér szorgos miért sír az esőfelhő ha az esős idő eljő miért tombol villám apó ha felhők harca látható erre vár […]

elfáradtam – szólt csendben mókus mama így hát ledőlt pihenni a pamlagra pajkos mókuskái körbe ugrálták gyere játszani, egyre kiabálták mókus mama nem szólt, nem mondott semmit csak elővett egy kicsi papírfecnit nem volt azon semmi más, csak egy kis szív hagyjatok pihenni, édes álom hív mókus mama így álomba szenderült a sok kicsi mókuska […]

sokan úgy vélik, mondd ki bátran, mi bánt de te úgy érzed, hogy ez lehetetlen mert ezzel csak izzítod azt a vulkánt mely, ha kitörni kell, fékezhetetlen annyi minden bánt, és annyi minden fáj de kimondani mindezt mégsem lehet ha békére vágysz, már nem kell a bűbáj hallgatással védheted becsületed hallgatsz, néma a szád, már […]