About Me

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”
Posted by
Posted in

A hegedűs

Hideg volt az este. Fáradt csend ült a fákra. Csak néha hallatszott egy-egy autó tülkölése. Péter felállt, szinte odafagyott a földhöz. Megmozgatta elgémberedett tagjait. Felvette kopott kalapját, amelyben néhány ötszázas díszelgett. Hegedűjét a hóna alá csapta. Még egyszer visszanézett a rég megszokott zugra, ahol már öt éve minden nap sír a hegedűje. –  Vége! – […]

Posted by
Posted in

Gólyafészek

Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van. Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet. Hirtelen sikoltás hallattszik. Vészjósló  kelepelés, csivitelés. Nappali fénybe borul az erdő. Mi lehet ez? Tűz van, meleg, nagy hőség. Gólya mama sírását hallom a fa tetejéről. Öt fiókája bajban van. Nem tudnak menekülni a […]

Posted by
Posted in

Kamillámnak (19. születésnapjára)

Kicsi göndörhajú tündér voltál, ha csak rád néztem, már mosolyogtál. Szemedben csillogott a boldogság, bánatomra te voltál orvosság.   Két apró kezed, hogyha átkarolt, nyakam köré fonta a tegnapot. Benned magam láttam, te voltál én, bárcsak mindezt még újraélhetném.   Most már a saját utadat járod, nem én ölellek, hanem a párod. De boldoggá tesz […]

Posted by
Posted in

Kis elefánt és a hőség

iszonyú már ez a nagy hőség szólt fáradtan a kis elefánt talán nem lenne vakmerőség felkeresni a sarki sárkányt   ki éjjel-nappal tüzet okád felhevítve földet és eget megperzseli a fát és mohát felforralja tóban a vizet   de mit is beszélek, én balga hiszen a sárkány nem létezik  csak a nap tűzforró sugara mitől […]

Posted by
Posted in

Barátok

csendben ültek ketten a tengerparton és előttük morajlott a víztömeg a hullámok zenéje messze hallott hangosak voltak, és kissé dühösek   de őket nem zavarta ez, csak ültek és a kislány átkarolta barátját tudták, vágyaik majd beteljesülnek csak hinni kell… hisz nem veszti varázsát   ott ültek ketten, egymást átkarolva messze a lemenő, fáradt napsugár  […]

Posted by
Posted in

a fényalagút

csendben álltam a tengerparton fények játszottak körülöttem hagytam, hogy a szívem dobbanjon hevesebben, végül dühödten   fényt láttam a messzi távolból gondoltam, talán egy hajó az fény az irányító toronyból… nem, és rájöttem, te szólítasz   a fény ott, az alagút végén egy árnyalak, érzem, mosolyog elérni nem tudom… s örvényén  át lelked átölel, gomolyog […]

Posted by
Posted in

megtört szív

örökös csalódás vesz körül az életem, talán, mit sem ér bánatomnak ő vajon örül könyörög keserű könnyemér’   nem akarom így tovább, vége majd magamba fojtom bánatom lehet, így rám talál a béke nem lesz több ármány és szánalom   vágyom most a nyugalmat, csendet kedves szóra már nem számítok ölelések, csókok – elcsented eltűntek… […]

Posted by
Posted in

mélyponton

lassan folyó patak a szívem kiürült, elfáradt, mély meder de mint úszni nem tudó a vízen elmerül lelkem, a holtteher 2021.július 22.

Posted by
Posted in

Kedvesem!

De szeretnék boldog lenni, Két karodban felébredni, Elfeledni minden vitát, Eltörölni a múlt árnyát.   Míg a hajam simogatnád, Vágyaimat kitalálnád, Elmesélném fűnek-fának, Szíved adtad Marikádnak.   Evokáció József Attila: Kedves Jocó! c. versére

Posted by
Posted in

nyughatatlan lélek

parttalan kóborol a lelkem nyugalomra sehol sem talál hagynám, hogy a csend átöleljen míg testem elég, mint gyertyaszál 2021. szeptember 9.