About Me

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”
Posted by
Posted in

Egy utolsó könnycsepp… (Édesanyámnak)

és legördült megint az arcomon egy utolsó és fájdalmas könnycsepp mint azon a végső, bús alkonyon… hisz akkor lett minden törékenyebb ott voltam melletted, édesanyám próbáltalak újra éleszteni de láttam, már hívott édesapám s én szerettem volna üvölteni beleordítani a világba hogy maradj velem, ne menj el, kérlek önző voltam, s foglaltam imákba minden kívánságom, […]

Posted by
Posted in

Magamban hordom… (Édesapámnak)

elmúlt negyvennyolc év, mióta elmentél de a fájdalom még mindig nem tompult s a negyven év emléke, amit megéltél továbbra is eleven, meg nem fakult köszönöm neked, hogy édesapám voltál hogy úgy neveltél, mint egy jó barátot focizni és bokszolni is tanítottál és szkanderben legyőztem a családot büszke voltál rám nagyon, s közben féltettél ha […]

Posted by
Posted in

csak egy kapu…

csak egy kapu választott el mégis nagyon távol voltál virtuális öleléssel gondolatban átkaroltál hiányzik már nekem nagyon hogy végre megöleljelek de nem lehet, és csak hagyom hogy távolról integessek hol vannak a régi képek a sok vidám, boldog emlék úgy hiányoztok, gyerekek nincs bennem más, csak üresség csak egy kapu… mire elég? hiszen olyan messze […]

Posted by
Posted in

A pórul járt fakopáncs

egy kicsi fakopáncs útnak indult éhes volt, hát ezért élelmet keresett lehet, talán egy kicsit csak izgult ez volt első útja, hogy felcseperedett kopácsolt itt-ott, ahol csak érte csak azt nem tudta, hol keresse a nyüvet s mint kezdő, már azzal is beérte hogy csak kopogtatott, de lám, a fa süket hol van a finom […]

Posted by
Posted in

Elillant fények

csillogott, ameddig csak lehetett örömtől sírt, vagy éppen nevetett ha színpadra lépett, tombolt a nép keze alatt égett a zenegép hangja megrázta a betonfalat extázist keltett néhány perc alatt őrült hangulat, ragyogó fények kísérték hangját s törtek az égnek micsoda kavalkád, taps, hangulat zenétől áradó mély bódulat ritmusra dobban szív, lüktet a vér koncert után […]

Posted by
Posted in

Hogyha három kezem lenne… (mondóka)

egy kezemen öt ujjam van öt ujjamon öt köröm van két kezemen tíz ujjam van tíz ujjamon tíz köröm van de ha három kezem lenne a kedvem is jobb lehetne mert három kicsi kezemben és a három tenyeremben jó sok játék elférhetne anyukám sem veszekedne nem mondaná, és nem szidna ne pakoljak össze-vissza ne legyek […]

Posted by
Posted in

Hoppon maradt Julcsa (mondóka)

állatkertben sétál Julcsa kezében a titok kulcsa mondták neki, zsiráf tudja felhők felett mi a furcsa mitől bárány a sok felhő hogyha a jó idő eljő mitől lesz az ég oly morcos ha a vihartündér szorgos miért sír az esőfelhő ha az esős idő eljő miért tombol villám apó ha felhők harca látható erre vár […]

Posted by
Posted in

Mókus mama pihen

elfáradtam – szólt csendben mókus mama így hát ledőlt pihenni a pamlagra pajkos mókuskái körbe ugrálták gyere játszani, egyre kiabálták mókus mama nem szólt, nem mondott semmit csak elővett egy kicsi papírfecnit nem volt azon semmi más, csak egy kis szív hagyjatok pihenni, édes álom hív mókus mama így álomba szenderült a sok kicsi mókuska […]

Posted by
Posted in

megbántva

sokan úgy vélik, mondd ki bátran, mi bánt de te úgy érzed, hogy ez lehetetlen mert ezzel csak izzítod azt a vulkánt mely, ha kitörni kell, fékezhetetlen annyi minden bánt, és annyi minden fáj de kimondani mindezt mégsem lehet ha békére vágysz, már nem kell a bűbáj hallgatással védheted becsületed hallgatsz, néma a szád, már […]