About Me

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője.

1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta - a következő kötetig - különböző antológiákban és egyéb felületeken - pl. itt - igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén.

Életszövetek alatt fájdalomgerinc,
Absztrakt álmok, merész képzetek.
Reggeli buszba bepréselt hering.
Csendes ima: „Ne ontsák véremet!”

* * *

Az érvelő agyvelő árvuló,
De mint a hóvirág évelő,
A betakaró gyengéd hó
Alól újra előbújó létező.

Posted by
Posted in

Reflections – műfordítások

Szaloky Melinda 2002-ben Kovács katáng Ferenc tusrajzaihoz írott angol nyelvű verseinek magyar fordításai, az eredetiekkel egy kötetben. A NAPÚT cikke: http://www.naputonline.hu/2020/09/15/kovacs-katang-ferenc-tusrajzai-szaloky-melinda-versei/ Közvetlen elérés a kötethez: http://www.naputonline.hu/wp-content/uploads/2020/09/katngReflection.pdf

Posted by
Posted in

Egy fáradt nyár végén

A bánatnyakúak eljönnek értünk Lekapnak mind a tíz körmünkről És míg elménk a párnán reset-el Kifordítanak gyönyörű bőrünkből Ránk csapódott a ketrec ajtaja csak Álomlélegzet vezet a szabadságba A néma tárgyak a barátaink tán’ Egyre-másra mégis szabotálnak A fekete autók jönnek és mennek Álomban és ébrenlétben egyaránt Egyik ablakában se’ én mosolygok Én itt lógok […]

Posted by
Posted in

Erdei iskola

A nemi erőszak a hegyek felől jön Bekúszik a szőke shortok vonalai alá És asztmává dermeszti a tettetőn Bámuló kék hegyek ölén a párát Gyermeki szemmel bámulunk felfelé A meggyalázott asszony-istenen szemünk A rókajáték lassan végleg véget ér S mi a rémület tanyáján vendégek leszünk Kicsiny zseblámpafények az erdőszélen Mint levegőbe lőtt sorozat oly hasztalan […]

Posted by
Posted in

Karantén-valóság III.

Kint a nappal egyre tovább tart hol A sötétség belül egyre alantasabb Újranyílt kávézók teraszán a maszkok Elrejtik szépen a valódi maszkokat Lábon kihordott pánikrohamok Súlyát takargatom gyanakvó-éberen A vacsoraasztalnál felejtett sorok Levélváró dühvel forralják véremet Békétlen vörös hangárnyalatok Tobzódnak elmém szövetén Elkap az álom s magamba omlok Párnám gyolcspuha peremén (2020.05.11.)

Posted by
Posted in

Karantén-valóság II.

Bezárva a mozi, a színház, Az étterem, s a menza konyhája, Nem mehetsz a Margitszigetre, Maszkot hord a pálmaház pálmája, Most engem olvasol, s én megnyitom Ereimet… …a nagyközönség számára. (2020.05.05.)

Posted by
Posted in

Karantén-valóság I.

Elkomoruló történelmi horizontok Irgalmatlan keményedő székletek Leértékelték ismét a forintot Rektális vérzéstől gyötört alfelek A zsiráfok elnyugszanak a szavannán Versbe foglalt levelet írok a semminek Mint lapított fejű ébenfa lándzsák Lassú véremben keringnek a gyógyszerek A hajnal fénye éber álmokon ha áttör Karantén-országom egészségben sem vidám A Margitsziget kapujában álljon bár a rendőr Nekem hajt […]

Posted by
Posted in

Félnem adjatok

Én vagyok a puskini felesleges ember Nem mindig látom hogy van miért élnem De hívőként magamban kárt nem tehetek Hát jobb lenne elkezdeni félnem Mint divatból a nappali közepébe Épített zuhanykabin Életemhez mint kusza vízvezetékek Kígyóznak gondolataim Soha meg nem születő gyermekem Apám öreg homlokát zúzza be A játékmozdony fémszerelvényével Mit ő éppen neki készített […]

Posted by
Posted in

Wi-Fi

Nem szelídült Meg a rendszer Nem javadra de Mélyen beléd váj Mégis nagyon fáj Megérzed Ha kihagy a wi-fi Mert Marokkót Taroló sirokkó Erejével és Tarokkot rakó Kezű anyó személével Szemléleted monitorozza Pogány-torozva Kupa bort és Buta kort aranyozva Ha kezében a serleg És belsőleg kell érezzed Őt elsőnek legelsőnek A legelőnek Kicsapva szaladsz a […]

Posted by
Posted in

Szélfútta tájakról származom én…

Részegek álmát aluszom én, S ébredve nem egyszer láttam Orromból kifelé szakadni vért, Amilyen erővel hánytam. Pezsgős ünnepek nagy gyönyörét Éneklem kiégve a mában. Messzi tengerpart, napsütött ég, Sorsom telében a vágyam. Eleve elrendelt élet terén Hányszor magamba szálltam, Istent kérdeztem, s Nála lelém Új hitem „Mindig tovább!”-ban. Felszabadító vaksi remény Ha feltünedez, jaj a […]

Posted by
Posted in

Októberi ünnep

A kezemet a megfogót, A mezemet a szétomlót, Mint leteszik a magfogót, Kerek feje rezegjen Lágyan lüktető vérben, Kora esti gondolatok Maradványa hal el épp’ Az éjben. Elfeledett sorok kísértenek. Kortárs átoksori kísértetek. A napokban túl sok olyan levelet Írtam amit nem küldtem el, Vagy ami után küldtem rögtön Egy másikat ellentétes üzenettel, És megköszönöm, […]